Spanyolnátha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk a járványról szól. Hasonló címmel lásd még: Spanyolnátha művészeti hálóterem.

A spanyolnátha egykori áldozataiból nyert mintából kitenyésztett kórokozó elektronmikroszkópos képe

A spanyolnátha ("La Grippe") 1918–19-ben az influenza A vírusának első és egyúttal legpusztítóbb világméretű járványa volt, amely a Föld teljes lakosságának mintegy 20–40 százalékát megbetegítette. Már 1918-ban több áldozatot követelt, mint az egész első világháború; a két évben mintegy 50 millió^[1] (a legszerényebb becslések szerint 20 millió, a legdurvábbak szerint 100 millió) ember halt meg a járványban. Ezzel a „teljesítményével” a spanyolnátha az emberi történelem legtöbb áldozatot szedett járványa. A kórokozó vírus hatékonysága és gyors terjedése a többszöri mutáció eredménye: az áldozatok jobbára védtelenek voltak az új betegséggel szemben.

[szerkesztés] A kórokozó típusa

Egyesek párhuzamot vonnak a spanyolnátha és a napjainkban terjedő madárinfluenza között, mondván, hogy mindkettő madarakról terjedhetett át az emberekre. Az ilyen hasonlítgatást megkönnyíti, hogy a spanyolnátha kitörésének helyét és körülményeit nem sikerült megállapítani. (Nevét onnan kapta, hogy először Spanyolországban írták le.) Úgy vélik, felszíni antigénstruktúrája H1N1 típusú volt; ezeket a felszíni vírusantigéneket nyolcvan év után reverz genetikai módszerrel sikerült rekonstruálni.

A madárinfluenza és a spanyolnátha rekonstruált vírusát összehasonlító kutatók mindössze két aminosavnyi különbséget találtak azok felszíni proteinje, a hemagglutin összetételében, ez a két külöbség azonban elegendő ahhoz, hogy a madárinfluenza vírusa ne terjedjen emberről emberre. A madárinfluenza vírusa ugyanis a mélyen a tüdőben található, úgynevezett 2,3-sziálsav cukorhoz kötődik, a spanyolnátháé viszont az orrban és a torokban is megtalálható 2,6-sziálsav cukorhoz.

[szerkesztés] Kifejlődése, lefolyása

A betegség egyeseknél gyorsan vérzéses tüdőgyulladássá fejlődött, és gyakran alig néhány óra alatt halálhoz vezetett: a vírusos pneumonia különösen a 20–40 éveseket sújtotta. Ezt egyes kutatócsoportok azzal magyarázzák, hogy az áldozatok immunrendszere túlreagálta a fertőzést, és elpusztította a tüdőszöveteket. Az idősebbek és a kockázati csoportok tagjai – idült kórokban, anyagcsere-betegségekben szenvedők stb. – halálát inkább a másodlagos, bakteriális tüdőgyulladás okozta.

[szerkesztés] Híres áldozatai

IV. Károly magyar király,
Kaffka Margit írónő (és kisfia),
Edmond Rostand francia költő, drámaíró,
Guillaume Apollinaire francia költő, író, grafikus,
Egon Schiele osztrák festő (és felesége),
William Walker, a 20. század első felének legismertebb angol búvára, a winchesteri bencés székesegyház alapzatának megerősítője (1906–1911)

[szerkesztés] A művészetekben

E betegség nevét vette fel egy magyar művészeti társaság, a Spanyolnátha művészeti folyóirat. [1]

A csoport egyebek közt átalakított egy forgalomból kivont, Trabant típusú gépjárművet, amiről azóta azt állítják, hogy ez a világ első olyan köztéri szobra, amely a spanyolnátha járvány áldozatainak állít emléket.

[szerkesztés] Források

^ Johnson, Niall P. A. S. / Mueller, Juergen D. „Updating the Accounts: Global Mortality of the 1918-1920 „Spanish“ Influenza Pandemic“, Bulletin of the History of Medicine Volume 76, Number 1, Spring 2002, pp. 105-115