Paul Verlaine
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Paul Verlaine (Metz, 1844. március 30. – Párizs, 1896. január 8.) francia parnasszista és szimbolista költő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Út a költővé válásig
Verlaine 1844-ben született Metzben, jómódú polgári családból. Párizsban jogot tanult, de érdeklődése hamar az irodalom felé fordult, majd a korabeli párizsi művészvilág züllött, bohém életét élte.
[szerkesztés] Publikálás
1866-ban a parnasszisták hatását mutató verseskötetet adott ki Szaturnuszi költemények címmel. 1870-ben megnősült, feleségéhez írta A jó ének verseit.
[szerkesztés] A balga szűz – az alvilági férj
1871-ben megismerkedett Arthur Rimbaud-val, s szerelmes lett belé. A két vad költő viszonya még a léha párizsi művészeket is megbotránkoztatta. Verlaine többször bántalmazta feleséget, majd elhagyta. Az időközben megszületett fiával nem törődött. A két barát együtt kóborolt Belgiumban és Angliában, de kapcsolatuk egyre feszültebbé vált, a heves jelenetek mindinkább gyakoribbakká váltak.
[szerkesztés] A végzetes lövés
1873 tavaszán Verlaine hirtelen Brüsszelbe utazott, pénz nélkül Londonban hagyva Rimbaud-t. Rimbaud pár nap múlva találkozott Verlaine-nel egy brüsszeli hotelban, ahol közölte vele, hogy útjaik végérvényesen szétválnak. Ekkor az elkeseredett és részeg Verlaine revolvert rántott elő, és megsebesítette Rimbaud-t a kézfején.
[szerkesztés] Az ítélet
Verlaine-t szodómia és súlyos testi sértés vádjával két év börtönre ítélték, ahol vallásos témájú verseket kezdett írni. 1875 januárjában az immár hívő katolikus Verlaine-t kiengedték a börtönből, aki az írással is szakított Rimbaud-t felkereste Stuttgartban. Megpróbálta meggyőzni, hogy kövesse a példáját, írjon Istenről, a bűnbánatról és minden jóra fordul. A vita hamarosan verekedéssé fajult, és szó mi szó, Rimbaud alaposan helybenhagyta Verlaine-t.
[szerkesztés] A legdekadensebb dekadens
1881-ben jelent meg vallásos verseinek gyűjteménye, Jóság címmel. 1883-ban visszatért Párizsba. Az alkohol rabjaként, nyomorban és betegen halt meg 1896-ban.
[szerkesztés] Költészete
Költészetét leginkább a parnasszizmus eszméivel lehetne jellemezni: szembefordult a romantikával, tagadta a költő váteszmivoltát, és prófétai küldetését. Elvetette a fejlődéshitet, és a végzet erejét hirdette. Központi témája az eszményi szép volt, amelyet szenvtelen hangnemben és precíz stílusban próbált meg elérni. Ugyanakkor jelentős nyomokat hagyott rajta a szimbolizmus is, korai lírájára Baudelaire volt a legnagyobb hatással. Két legismertebb műve közül az egyik, a Költészettan programvers, melyben elutasítja az erőltetett retorikus gondolati lírát, és a zenét részesíti előnyben. Az Őszi chanson pedig egy ragyogó példája ennek. Paul egyébként igen ellentmondásos személyiség volt. Képes volt a legpikánsabb részletekkel teli erotikus verset írni a Notre-Dame-ban, úgy hogy másnap már az erkölcsi tisztaságot dicsőítette olcsó kurtizánok piszkos ágyában. Nem hiába nevezték a „legdekadensebb dekadens”-nek.
[szerkesztés] Források
- Pethőné Nagy Csilla: Irodalomkönyv 11.
