Nigel Kennedy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Nigel Kennedy
Nigel Kennedy 2002 körül.
Név:	Nigel Kennedy
Álnevei:	Kennedy
Születés ideje:	1956. december 28.
Születés helye:	Brighton, Egyesült Királyság
Stílus:	Komoly Jazz Rock
Kapcsolódó zenészek, zenekarok:	English Chamber Orchestra Berliner Filharmoniker Kroke Albrecht Meyer Lynn Harrell
Kiadó(k):	EMI Sony Classical
Aktív évek:	1970-es évek – napjaink
Weboldal:	www.nigelkennedy.com

Nigel Kennedy (Brighton, 1956. december 28. – ), egyik legnagyobb brit hegedű-, ill. brácsaművész, aki mint a világ egyik vezető hegedűvirtuózaként van számon tartva. Egyedülálló tehetsége friss energiát hozott a klasszikus- és kortárs zeneirodalomba.

Kennedy-t egyesek a klasszikus zene „fenegyerekének” is tartják, kissé rámenős természete, illetve az esetenkénti szándékos faragatlansága miatt. Ugyan vannak emberek, akik nem kedvelik (1991-ben John Drummond újságcikkben meg is támadta), de számos nagy művész körében megbecsülésnek örvend, ilyen Lynn Harrell csellista. Valószínüleg köszönhető ez annak, hogy Nigel Kennedy „ars poeticájának” érzi a komolyzene népszerűsítését, különösen a fiatalok körében.

Az esetenként csak szimplán Kennedy néven ismert előadó a Guiness Rekordok Könyvében is szerepel, mint legtöbb eladott klasszikus lemez előadója; az 1989-es Vivaldi: A négy évszak felvétellel érte ezt a kitüntetést.

Önmagát ekképpen szokta definiálni: „Mondhatják, ha akarják, hogy én egy komolyzenét játszó hegedűs vagyok, de én mindig egy olyan muzsikusként látom magam, aki zenének nem csak egy részét játsza.”

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Fiatalkora

Kennedy szülei maguk is zenészek voltak: apja hivatásos csellista, anyja zongoratanárnő.

Hat évesen kezdett el hegedülni; már igen fiatalon, 7 éves korától kezdve Yehudi Menuhin támogatta; helyet biztosított számára világhírű iskolájában – és mint Menuhin halála után kiderült – ingyen és bérmentve. Ezután 16 évesen a rangos New York-i Julliard Schoolban Dorothy Delay növendéke lett. Eközben Stéphane Grappelli a dzsessz improvizáció rejtelmeibe is bevezette.

[szerkesztés] Karrierje

Kennedy hegedűsként mára már bejárta mind az öt kontinenst, a legtöbb vezető zenekarral fel is lépett, és a legtöbb fontos hegedűversenyből felvételt is készített.

1977-ben volt debütáló koncertje a Royal Festival Hallban, a Riccardo Muti vezényelte Londoni Filharmonikusokkal a Mendelssohn: Hegedűversenyt játszotta. 1980-ban mutatkozott be a Berlini Filharmonikusokkal, illetve 1987-ben a New York-iakkal.

Egy súlyos nyakszirti sebészeti beavatkozást követően 1992-ben Kennedy ideiglenesen búcsút mondott a koncertezésnek. Ez alatt az öt év alatt számos saját szerzeménye született, amelyeket a kelta népzene, a rock- és dzsessz-zene elemeinek ötvözésén alapszik.

1997-es visszatérése után a kritikusok csak szuperlatívuszokban írtak róla. „Egész életemben egyetlen brit hegedűstől sem hallottam még ilyen merész és mámorító előadást. Kennedy játéka egy magasabb rendű érettségről tanúskodik. A világ egyetlen hegedűművésze sem lenne képes ilyen gördülékeny átmenetre különböző stílusok között!”^[1]

1999-ben egy emlékezetes telt házas fellépése volt Belgrádban Bachhal és Bartókkal a műsoron: a kosovói háború után ő volt az első nyugati művész, aki a térségben koncertezett.

2001-ben az év művészének választották Nagy-Britanniában. 2002 szeptemberétől a Lengyel Kamarazenekar művészeti vezeője.

Gyakran használ előadásaiban improvizatív elemeket: pl. ilyen a Jimi Hendrix ihlette kadenciája a Beethoven: Hegedűversenyhez.

Jelenlegi lakhelyei: Malvern, Worcestershire, ill. Krakkó. Emellett Aston Villa, ill. Cracovia rajongó.

[szerkesztés] Hegedűi

Ilyen hangszereken játszott, vagy birtokolta őket:

Guarneri del Gesu, 'La Fonte' c.1735;
Stradivari;
Scott Cao;
Johannes Finkel vonó

[szerkesztés] Diszkográfia

Kennedy sokszor készít koncertfelvételt egész darabokról vagy műrészletekről, hogy megőrizze a hangversenyek azon tulajdonságát, hogy a zene a pillanaté.

1984: Nigel Kennedy Plays Jazz (Peter Pettinger)
1984: Salut d'Amour & other Elgar Favourites (Peter Pettinger/Steven Isserlis)
1984: Elgar: Hegedűverseny, h-moll, Op. 61 (Vernon Handley – London Philharmonic Orchestra) – a kiadvány 300 000 eladott példánnyal aranylemez lett, elnyerte „Az év felvétele” címet a Gramophone magazinnál, valamint „A legjobb klasszikus album” lett a BPI Awards szerint.
1986: Csajkovszkij: Hegedűverseny, D-dúr, Op. 35 / Chausson – Poème hegedűre és zenekarra (Okko Kamu – London Philharmonic Orchestra)
1986: Bartók: Szólószonáta / Duke Ellington: Mainly Black (Alec Dankworth)
1987: Walton: Brácsaverseny / Walton: Hegedűverseny (André Previn – Royal Philharmonic Orchestra)
1987: Let Loose (Nick Robbins/Dave Heath/Dominic Miller)
1988: Bruch: 1. hegedűverseny, g-moll, Op. 26 / Schubert: A-dúr rondó hegedűre és vonósokra / Mendelssohn: Hegedűverseny, e-moll, Op. 64 (English Chamber Orchestra)
1988: Sibelius: Hegedűverseny / Sibewlius: 5. szimfónia (Sir Simon Rattle – City of Birmingham Symphony Orchestra)
1989: Antonio Vivaldi: A négy évszak (English Chamber Orchestra) – több mint kétmillió példányt kelt el – ezzel Nigel Kennedy bekerült a Guinnes Rekordok könyvébe
1991: Brahms: Hegedűverseny, D-dúr, Op. 77 (Klaus Tennstedt – The London Philharmonic)
1992: Just Listen: Sibelius Hegedűverseny (Sir Simon Rattle – City of Birmingham Symphony Orchestra) / Csajkovszkij hegedűverseny (Okko Kamu – London Philharmonic Orchestra)
1992: Beethoven: Hegedűverseny / Johann Sebastian Bach: Preludio az 3. partitából / Allegro Assai a 3. szólószonátából (Klaus Tennstedt – Sinfonie-Orchester des NDR)
1993: Csajkovszkij: Hegedűverseny (Okko Kamu – London Philharmonic Orchestra) / Csajkovszkij: Variációk egy rokokó témára, Op.33 (Yan Pascal Tortelier – Northern Symphony Orchestra)
1996: Kafka
1997: Elgar Hegedűverseny / Ralph Vaughan Williams: A pacsirta röpte (Sir Simon Rattle – City of Birmingham Symphony Orchestra)
1998: Kreisler
1999: The Kennedy Experience – Inspired by the music of Jimi Hendrix
1999: Classic Kennedy (English Chamber Orchestra)
2000: Hegedű-cselló duók (Lynn Harrell-lel, Johann Sebastian Bach, Maurice Ravel és Kodály Zoltán művei)
2000: Riders On The Storm – The Doors Concerto (Prague Symphony Orchestra)
2000: Kennedy plays Bach (Berliner Philharmoniker)
2002: Greatest Hits
2003: East Meets East (Kroke Band)
2003: Vivaldi (Berliner Philharmoniker)
2004: Vivaldi II (Berliner Philharmoniker)
2005: Inner thoughts
2006: Kennedy, Live at La Citadelle
2006: Bluenote Sessions