Duke Ellington
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Edward Kennedy "Duke" Ellington (Washington USA, 1899. április 29. – New York, 1974. május 24.) afro-amerikai zenekarvezető, zongorista, zeneszerző, a jazz egyik legmeghatározóbb alakja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
A 19. század végén született Washingtonban. 7 évesen zongoraórákra járt. Első számontartott művét (Soda Fountain Rag) 17 évesen írta mikor csaposként dolgozott egy kocsmában. 24 évesen New Yorkba költözött és megalapította első zenekarát, a The Washingtonians-t. A harlemi Cotton Club 1927-ben szerződtette négy évre, és ekkor módosult a zenekar neve Duke Ellington and His Orchestra-r. A következő 47 év fellépésekről, turnékról, lemezkiadásról szólt.
Az 1950-es évek elejére úgy tűnt kifullad a jazz, főleg a big bandek, a feljövő új zenehóbortokkal szemben mint amilyen a mambó, rhythm&blues és a rock and roll. 1956-ban a newporti Jazz Fesztivál azonban meghozta a várva várt fordulatot. Miután Paul Gonsalves elfújta 27 kórusát a Diminuendo And Crescendo In Blue című zeneszámban, a tömeg őrjöngeni kezdett, s ez tombolás hatására négy ráadást kellett adni. A Time magazin az eseményről Ellington képével a címoldalon terjedelmes riportot közölt. Egészen 1974-ben bekövetkezett haláláig, Duke munkássága és élete egy nagy, széles diadalút.
Valami hihetetlen vonzereje lehetett személyiségének ha 47 évig ilyen sikeresen egybetartotta a zenekart, és akadtak olyanok mint a "hűséges" Harry Carney aki mind a 47-et "lehúzta" a "főnökkel". A zenekarban megforduló zenészek száma több mint százra tehető, és ezekkel Duke mindig szót tudott érteni, egyéniségükre szabott szólókkal kedveskedett nekik, apjuk helyett is apjuk volt.
Akik részt vehettek a csodában: a "csodálatos" Johnny Hodges, Bubber Miley, a "leutánozhatatlan" Cootie Williams, a "trükkös" Joe "Tricky Sam" Nanton, Barney Bigard, Ben Webster, Sonny Greer, Otto Hardwicke és nem utolsósorban barátja és "alter ego"-ja Billy Strayhorn.
[szerkesztés] Művei
Ellington rendkívül termékeny zeneszerző volt. A hozzáértők még most, 30 évvel a halála után is vitatkoznak hány ezer zeneszámot írt.
[szerkesztés] Zeneszámai
Az ismertebbek a teljesség igénye nélkül:
- East St. Louis Toodle-Oo 1927
- Black & Tan Fantasy 1927
- Black Beauty 1928
- Creole Love Call 1928
- The Mooche 1929
- Rent Party Blues 1929
- Old Man Blues 1930
- Ring Them Bells 1930
- Mood Indigo 1931
- Rockin’ in Rhythm 1931
- It Don’t Mean a Thing (If It Ain’t Got That Swing) 1932
- Sophisticated Lady 1933
- Jungle Nights in Harlem 1934
- Harlem Speaks 1935
- In a Sentimental Mood 1935
- Echoes of Harlem 1936
- Clarinet Lament 1936
- Caravan 1937
- Blue Reverie 1937
- Jeep's Blues 1938
- Empty Ballroom Blues 1938
- Prelude to a Kiss 1938
- Battle of Swing 1939
- Blue Light 1939
- Ko-Ko 1939
- Concerto for Cootie 1939
- Conga Brava 1940
- Jack the Bear 1940
- Sepia Panorama 1940
- Cotton Tail 1940
- I Got it Bad (and That Ain’t Good) 1941
- Just Squeeze Me (But Don't Tease Me) 1941
- Don’t Get Around Much Anymore 1942
- C-Jam Blues 1942
- Diminuendo 1942
- Crescendo in Blue 1942
- Do Nothin’ Till You Hear from Me 1943
- I’m Beginning to See the Light 1944
- Harlem 1950
- Satin Doll 1953
- A Drum Is a Woman 1956
- Malletoba Spank 1959
- Such Sweet Thunder 1959
[szerkesztés] Szvitek, koncertművek, filmzenék
Úgyszintén a teljesség igénye nélkül:
- Black, Brown, and Beige 1945
- Newport Jazz Festival Suite 1956
- A Drum Is a Woman 1956
- Royal Ancestry (Portrait of Ella Fitzgerald) 1957
- Shakespearean Suite 1957
- Toot Suite 1958
- Jump for Joy 1959
- Anatomy of a Murder 1959 (filmzene)
- Peer Gynt Suites Nos 1,2 (1960)
- Nutcracker Suite 1960
- Paris Blues 1961 (filmzene)
- The Far East Suite 1964
- Assault on a Queen 1966 (filmzene)
- The Second Sacred Concert 1967
- New Orleans Suite 1971
[szerkesztés] Irodalom
Mindenem a muzsika (önéletrajz)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
http://www.dukeellington.com/home.php
http://www.bigbandsandbignames.com/duke.html
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
