Nelson Piquet
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Állampolgárság | brazil |
---|---|
Formula–1-es pályafutása | |
Aktív évei | 1978 – 1991 |
Csapata(i) | Ensign, McLaren, Brabham, Williams, Lotus, Benetton |
Nagydíjak száma | 203 |
Világbajnoki címek | 3 |
Győzelmek | 23 |
Dobogós helyezések | 60 |
Első rajtkockák | 24 |
Leggyorsabb körök | 23 |
Első Nagydíj | 1978-as Német Nagydíj |
Első győzelem | 1980-as Nyugat-amerikai Nagydíj |
Utolsó győzelem | 1991-es Kanadai Nagydíj |
Utolsó Nagydíj | 1991-es Ausztrál Nagydíj |
Nelson Piquet Souto Maior (Rio de Janeiro, 1952. augusztus 17. – ) brazil autóversenyző, háromszoros Formula–1-es világbajnok. Fia, Nelson Angelo Piquet szintén autóversenyző, 2007-ben a Renault Forma–1-es csapat tesztpilótája, 2008-tól pedig a Renault versenyzője Fernando Alonso mellett.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Gyermekkora és családja
Nelson egy meglehetősen gazdag családban született, apja a brazil egészségügyminiszter volt az 1960-as évek elején João Goulart kormányában. 14 éves korától kezdve kezdett el gokartozni, majd a brazil bajnokság A osztályában versenyzett. 1971-ben és 1972-ig megnyerte a brazil gokart bajnokságot. Nevét ekkoriban Piket-ként használta, mert családja előtt titokban akarta tartani, hogy mivel foglalkozik. 1976-ban megnyerte a Forma-Super-V Paulista Bajnokságot, majd a Forma-Super-V Brazil Bajnokságot. Édesapja helyett a tehetségére felfigyelő Prado család támgatta. 1978-ban Angliába ment, hogy részt vegyen a brit Forma-3-as bajnokságban. Nelson az első évben megnyerte, és egymás után hét versenyt nyert meg.
[szerkesztés] A Formula–1-ben
[szerkesztés] A kezdetek
Képességeire több Forma–1-es csapatvezető is felfigyelt, még ezévben Silverstone-ban tesztelt egy McLarent, majd az 1978-as Német Nagydíjon debütált a Forma–1-be az Ensign csapattal. Az Ensign-nal csak egy versenyen vett részt, a következő három versenyen egy McLarennel versenyzett. Bár pontot nem szerzett, de jó benyomást tett Bernie Ecclestone-ra, a Brabham csapat akkori vezetőjére, aki egy három évre szóló szerződést ajánlott fel neki.
[szerkesztés] Brabham (1978-1985)
Piquet aláírta, így a szezon utolsó versenyén, Kanadában már a Brabham-Alfa Romeóban ült. Csapattársa a tapasztalt Niki Lauda volt, akitől sokat tanulhatott, míg Lauda 1979-ben visszavonult. Az 1979-es esztendőben a Brabham csapat Alfa Romeo motorral kezdett, majd Fordra váltott. Piquet-t a szezon során szinte folyton technikai problémák sújtották, ahogy csapattársát is. Első pontjait a Holland Nagydíjon szerezte egy negyedik hellyel. 1979 végén Piquet 3 ponttal a 15. helyen végzett. Lauda első visszavonulása után (1982-ben tért vissza a McLarennel) Ricardo Zunino lett a csapattársa, aki jóval rosszabb eredményeket ért el nála, egyetlen pontot sem szerzett. 1980 igen jó évnek bizonyult Piquet számára, az első futamon második lett, megszerezve első dobogós helyezését evvel, Long Beach-en első futamgyőzelmét ünnepelhette. Emellett győzött még a Holland és az azt követő Olasz Nagydíjon is. 54 ponttal a második lett az 1980-as esztendőben Alan Jones mögött.
1981-ben az argentin Carlos Reutemann és Alan Jones volt (Williams-Ford) Piquet legnagyobb ellenfele. Az év végén összesen három futamgyőzelemmel, és 50 ponttal meg tudta előzni a két Williamset, Reutemann előtt egy, Jones előtt négy ponttal. Ezt részben a két Williams-pilóta rossz viszonyának is köszönhette, mert nem voltak hajlandóak együttműködni. Emerson Fittipaldi után ő lett Brazília második Forma-1-es világbajnoka. Csapattársa, a mexikói Hector Rebaque 11 ponttal csak a kilencedik lett.
1982-ben a Brabham BMW turbómotorra váltott. bár néhány versenyen viszzatért a Ford-Coswort-höz. Piquet új csapattársa az olasz Riccardo Patrese lett. Gyenge szezonjában első pontjait Zolderben, a Belga Nagydíjon szerezte, melynek időmérőjén meghalt a Ferraris barátja, Gilles Villeneuve. Montrealben szerezte egyetlen győzelmét az évben. A hockenheimi Német Nagydíjon vezette a versenyt, amikor a lekörözésnél a Eliseo Salazar nem engedte el és emiatt összeütköztek. Piquet az eset után kipattant autójából és ököllel, lábbal ütötte Salazart. Néhány évvel az eset után megtudta, hogy a motor a versenyen nem sokkal a baleset után tönkrement volna. Összesen 20 ponttal a tizenegyedik helyen végzett, míg Patrese 21 pontot gyűjtött. 1982 világbajnoka Keke Rosberg lett, aki, miután az élovas Didier Pironi a Német Nagydíjon megsérült, nem tudott már részt venni az utolsó öt futamon.
1983-ban jobbnak bizonyult a BMW turbómotor, az évadnyitó, hazai Brazil Nagydíjat azonnal meg is nyerte. Ezután több dobogós helyezést gyűjtött, majd a szezon végefelé, az Olasz és az Európai Nagydíjat is megnyerte. 1983-as világbajnoki cím nagy esélyese Piquet mellett a Renault-s Alain Prost volt, aki végül néhány ponttal maradt el a braziltól. Ez volt a Forma-1 történetének első turbó világbajnoki címe.
1984-ben már a McLaren is turbó motort használt (Porsche), és az évet egyértelműen uralta Niki Laudával és Alain Prosttal. A Brabhamnél Piquet új csapattársat kapott az olasz Teo Fabi személyében. A csapat legnagyobb problémáját a megbízhatatlanság jelentette ebben az évben. Kilenc pole pozícióból két versenyt tudott megnyerni a már leszállóágban lévő Brabhammel, amelyeken kívűl csak két dobogós helyezése volt. A sok műszaki hiba miatt sok versenyen kiesett. Az év végén Nelson 29 ponttal csak az ötödik helyen végzett, csapattársa, Fabi pedig 11 ponttal a tizenegyedik lett.
Az 1985-ös szezon hasonlóan alakult. Ebben az évben két csapattárs váltotta egymást Nelson mellett: a Monacói Nagydíjig a francia Francois Hesnault, utána pedig a svájci Marc Surer. 1985-ben Nelson már csak egy győzelmet tudhatott magáénak. Franciaországi győzelme mellett az Olasz Nagydíjon lett második, valamint még néhány versenyen szerzett pontot. 1985-ben nyolcadik helyen végzett a világbajnokságban 21 ponttal. 1985-ben is a McLaren dominált a leginkább, Alain Prost megszerezte első világbajnoki címét.
[szerkesztés] Williams (1986-1987)
Az 1983-as világbajnoki cím elnyerése után a Brabham egyre gyengébb lett és már soha többé nem lett olyan erős csapat, mint régebben volt. Nelson ezért elfogadta a Williams-Honda ajánlatát, amelynél 1987 végéig maradt. Az új csapattársa az akkor igen sikeres Nigel Mansell lett. A Williams 1986-ban valószínűleg a mezőny legjobb autóit tudhatta magáénak, de mégsem sikerült a világbajnoki cím elnyerése, Mansell és Piquet is körülbelül ugyanannyi ponttal rendelkezett a szezon során és a csapat nem tudta eldönteni, melyiküket támogassa a világbajnoki cím elnyerésében. Frank Williams, a csapat alapítója és vezetője az év elején egyik munkatársával, Peter Windsorral egy Paul Ricard-i tesztelésről tartott hazafelé bérelt autójával, amikor elkövetett egy hibát a volánnál, az autó többször egymás után megpördült és fejjel lefelé landolt a mezőn. Windsor karcolásokkal megúszta az esetet, de Frank Williams gerincsérülései miatt nyaktól lefelé megbénult. A csapat vezetését Frank Williams távollétében, Patrick Head vette át. Az Ausztrál Nagydíjon utóbb kiderült a Goodyear szakemberei elszámították magukat és a gumik nem bírták ki a teljes versenytávot. Ezeket használta a McLaren és a Williams is. A verseny elején Prostnak gumiprobléma miatt ki kellett állnia a boxba, amivel több pozíciót vesztett. Mansell, aki Piquet és Prost mögött a harmadik helyen állt, 300 km/h-s sebességnél kidurrant a gumija és kiesett. Maradt a vezető Piquet és Prost. Nelsont is utolérte a gumiprobléma. Defekt fenyegette és nem kockáztatott, inkább kiment kereket cserélni. Ezzel Prost vehette át a vezetést és megnyerte a versenyt valamint ezzel a világbajnokságot is. Nelson 4, Mansell 5, és az azévi világbajnok Alain Prost 4 futamgyőzelmet aratott. Az év végén a 72 pontos Prost mögött Mansell második lett 70, Piquet a harmadik lett 69 ponttal.
Ennek ellenére 1987-ben sem lett szorosabb az együttműködés Nelson és Nigel között, sőt egyre nagyobbak lettek az ellentétek. A Williams-Honda azonban ekkorra már annyira domináns volt, hogy még a belső harcok sem tudták elvenni a világbajnoki címet. Imolában az edzésen Nelson hatalmasat bukott a Tamburello-kanyarban és agyrázkódást kapott, ezért nem indulhatott a másnapi versenyen. Két versennyel a szezon vége előtt már csak Piquet-nek és Mansellnek volt matematikai esélye a világbajnoki címre. Suzukában először rendeztek versenyt abban az évben, így csütörtökre is beiktattak egy szabadedzést, hogy a versenyzők ismerkedhessenek a pályával. Mansell autójának a hátulja több, mint 200 km/h-s sebességnél kitört és a brit nagyot bukott. Olyan szerencsétlenül csapódott a gumifalba, hogy súlyos gerincsérülést szenvedett. Ezzel véget ért számára az 1987-es világbajnokság és Nelson ezzel gyakorlatilag megnyerte a világbajnokságot. Az utolsó két versenyen nem szerzett pontot, de így is 73 ponttal, míg Mansellnek 61 volt, megnyerte az 1987-es egyéni címet. Három világbajnoki címet Nelsonon kívül addig addig csak Juan Manuel Fangio (5), Jack Brabham (3), Jackie Stewart (3) és Niki Lauda (3) nyert. Ezek után két évre a Lotushoz szerződött.
[szerkesztés] Lotus (1988-1989)
1988-ban Nelson egyetlen futamot sem nyert, de tulajdonképpen jól döntött hiszen a Williams csapat (Judd motorral) még rosszabbul szerepelt. Az évet teljes mértékben a McLaren dominálta (Sennával és Prosttal), és egyedül az Olasz Nagydíjat nyerte más (Gerhard Berger egy Ferrariban). Piquet csapattársa Nakadzsima Szatoru lett. Nelson a Lotus-Hondával harmadik lett az első két nagydíjon, ezután azonban csak néhány pontszerző helyet ért el, majd az utolsó Ausztrál Nagydíjon harmadik lett. Csapattársa egy pontot szerzett.
Az 1989-es év még rosszabbul alakult. A Lotus a gyenge és megbízhatatlan Judd motorra volt kénytelen váltani és ez meg is látszott a teljesítményen: Összesen hat futamon szerzett pontot egyetlen dobogós helyezés nélkül. Összesen 12 pontot szerzett az év során. Csapattársa, Nakadzsima 3 ponttal zárt. Szezonja mélypontját a Belga Nagydíj jelentette, amelyre még kvalifikálni sem tudta magát. Szerződését Nelson ilyen körülmények között nem kívánta meghosszabbítani ehelyett elfogadta a Benetton-Ford ajánlatát a következő évre. Míg a Lotus már egy leszállóágban lévő csapat volt, addig a Benetton stabil és rendszeres pontszerzésre képes csapatnak ígérkezett. Új csapattársa a Benettonnál az olasz Alessandro Nannini lett.
[szerkesztés] Benetton (1990-1991)
1990-ben Piquet szinte minden futamon pontot szerzett. A szezonban mindössze két futamon esett az igen megbízható B190-nel. Emellett egyszer lett harmadik és második. Az utolsó két futamot pedig megnyerte. Ezen a két futamon Nannini helyett már Roberto Moreno volt Piquet csapattársa, aki a Japán Nagydíjon második lett, a Benetton első kettős győzelmét megszerezve ezzel. Nannini helikopterbaleset miatt kénytelen volt befejezni Formula–1-es pályafutását. Nelson végül a harmadik helyen végzett a világbajnokságban Senna és Prost mögött 43 ponttal. A Benetton szintén harmadik lett a konstruktőrök között.
1991-ben is a Benettonnál folytatta. Utolsó Forma–1-es szezonja nem sikerült olyan jól, mint az előző, Kanadában szerezte utolsó, és egyetlen 1991-es futamgyőzelmét. Emellett két versenyen lett harmadik. Monzában új csapattársat kapott az újonc, későbbi hétszeres világbajnok Michael Schumacher személyében, aki a Belga Nagydíjon debütált a Jordan-Ford színeiben és szerződése körüli hosszas viták után került a Benettonhoz az Olasz Nagydíjtól. Ez volt Piquet 200. futama, melyen a háromszoros világbajnok a nyolcadik rajtkockából indult, míg mindössze második Forma-1-es hétvégéjén részt vevő csapattársa a hetedikből. A versenyen Piquet hatodik Schumacher ötödik lett. Az együtt eltöltött öt versenyből Piquet mindössze egyszer tudta időmérő edzésen megverni újonc csapattársát (Adelaide) és egyszer versenyen - amennyiben mindketten célba értek (Estoril). Talán ez is közrejátszott abban, hogy az év végén 204 verseny, 3 világbajnoki cím, 23 futamgyőzelem és 485,5 pont után bejelentette visszavonulását a Forma–1-től.
[szerkesztés] A Formula–1 után
Formula–1-es karrierje után versenyzői pályafutását nem hagyta abba. 1992-ben a Menard Lola Buick csapattal részt vett az Indianapolisi 500-as versenyen, ám egy műszaki hiba miatt balesetet szenvedett az edzésen, minek következtében agyrázkódást kapott és a lába is megsérült. 1993-ban újra próbálkozott (ugyanazzal a csapattal), de akkor motorhiba miatt kényszerült kiállni. 1994-ben részt vett a brazíliai 1000 mérföldes túraautó versenyen Interlagosban, ahol Johnny Cecottóval és Ingo Hofmannal a negyedik helyen végzett egy BMW M3 GTR volánjánál. 1995-ben egy BMW 320i-vel indul a Spa-i 24 órás túraautó versenyen, ahol a második helyet szerezte meg A. Busgstalerrel és M. Duezzel. 1996-ban elindult a Le Mans-i 24 órás versenyen Johnny Cecottóval és Danny Sullivennel és a nyolcadik helyen végeztek egy McLaren F1 GTR-rel. Ugyanebben az évben még két GT versenyen vett részt Cecottóval (Curitiba, Rio de Janeiro) - és mindkettőt megnyerték. 1997-ben Brasíliában megnyerte a brazil 1000 mérföldes GT versenyt Cecottóval és Soperrel a McLaren F1 GTR volánjánál. A Le Mans-i 24 órás versenyen is ezzel a géppel indult J.J. Lehto és Hans-Joachim Stuck társaságában, ám baleset miatt kiesnek. 1997. július 5-én Rio de Janeiróban elindult egy Forma-3-as versenyen egy Amir Nasr Dallara/Mugen Hondával és a negyedik helyen végzett. Ismét részt vett a Spa-i 24 órás versenyen (BMW 320i) és Joachim Winkelhockkal és Cecottóval a második helyen végeztek. 1998. július 12-én egy Amir Nasr Dallara/Mugen Hondával a tizedik helyen végzett a Rio de Janeiro-i Forma-3-as versenyen. 2000-ben Rodrigo Piquet-vel megnyerte a brazíliai 1000 km-es versenyt Rio de Janeiro-ban egy Amir Nasr Racing/BMW Prototype Super Compact autó volánjánál.
Nelsonnak összesen hat gyermeke született (Geraldo, Nelson jr., Kelly, Laszlo, Julia, Pedro Estácio) négy különböző nőtől, de - többek között - volt afférja a monacói Stéphanie hercegnővel is. Piquet Forma-1-ben eltöltött időszakának végén pár évig "Pilar Rossi" nevű jachtján élt és ma is szívesen hajózik az észak-kelet brazíliai vizeken. Szerette a teniszt, a síelést és vízisielést - ameddig indianapolisi balesete miatt ezeket abba nem kellett hagynia. Emellett szereti a futballt és a szambát. Megalapította a Független Motorsport Ligát (LIA), melyet a bürokratikus Brazil Motorsport Konföderáció (CBA) ellenlábasának szán. 1985-ös születésű fia, ifjabbik Nelson Piquet 2002-ben fölényesen nyerte meg a brazil Forma-3-as bajnokságot, majd 2003-ban a brit Forma-3-ban is sikeresen szerepelt. 2008 óta a Forma–1-es Renault csapatának egyik versenyzője. Csapattársa a kétszeres világbajnok Fernando Alonso.
[szerkesztés] Teljes Formula–1-es eredménysorozata
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Helyezés | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1978 | Ensign | ARG | BRA | RSA | USW | MON | BEL | ESP | SWE | FRA | GBR | GER Ki |
- | 0 | |||||
BS Fabrications | AUT Ki |
NED Ki |
ITA 9 |
USA | |||||||||||||||
Brabham | CAN 11 |
||||||||||||||||||
1979 | Brabham | ARG Ki |
BRA Ki |
RSA 7 |
USW 8 |
ESP Ki |
BEL Ki |
MON Ki |
FRA Ki |
GBR Ki |
GER 12 |
AUT Ki |
NED 4 |
ITA Ki |
CAN Ki |
USA Ki |
15. | 3 | |
1980 | Brabham | ARG 2 |
BRA Ki |
RSA 4 |
USW 1 |
BEL Ki |
MON 3 |
FRA 4 |
GBR 2 |
GER 4 |
AUT 5 |
NED 1 |
ITA 1 |
CAN Ki |
USA Ki |
2. | 54 | ||
1981 | Brabham | USW 3 |
BRA 12 |
ARG 1 |
SMR 1 |
BEL Ki |
MON Ki |
ESP Ki |
FRA 3 |
GBR Ki |
GER 1 |
AUT 3 |
NED 2 |
ITA 6 |
CAN 5 |
LVS 5 |
1. | 50 | |
1982 | Brabham | RSA Ki |
BRA DSQ |
USW Ki |
SMR |
BEL 5 |
MON Ki |
USE DNQ |
CAN 1 |
NED 2 |
GBR Ki |
FRA Ki |
GER Ki |
AUT Ki |
SUI 4 |
ITA Ki |
LVS Ki |
11. | 20 |
1983 | Brabham | BRA 1 |
USW Ki |
FRA 2 |
SMR Ki |
MON 2 |
BEL 4 |
USE 4 |
CAN Ki |
GBR 2 |
GER 13 |
AUT 3 |
NED Ki |
ITA 1 |
EUR 1 |
RSA 3 |
1. | 59 | |
1984 | Brabham | BRA Ki |
RSA Ki |
BEL 9 |
SMR Ki |
FRA Ki |
MON Ki |
CAN 1 |
USE 1 |
USA Ki |
GBR 7 |
GER Ki |
AUT 2 |
NED Ki |
ITA Ki |
EUR 3 |
POR 6 |
5. | 29 |
1985 | Brabham | BRA Ki |
POR Ki |
SMR 8 |
MON Ki |
CAN Ki |
USE 6 |
FRA 1 |
GBR 4 |
GER Ki |
AUT Ki |
NED 8 |
ITA 2 |
BEL 5 |
EUR Ki |
RSA Ki |
AUS Ki |
8. | 21 |
1986 | Williams | BRA 1 |
ESP Ki |
SMR 2 |
MON 7 |
BEL Ki |
CAN 3 |
USE Ki |
FRA 3 |
GBR 2 |
GER 1 |
HUN 1 |
AUT Ki |
ITA 1 |
POR 3 |
MEX 4 |
AUS 2 |
3. | 69 |
1987 | Williams | BRA 2 |
SMR DNS |
BEL Ki |
MON 2 |
USE 2 |
FRA 2 |
GBR 2 |
GER 1 |
HUN 1 |
AUT 2 |
ITA 1 |
POR 3 |
ESP 4 |
MEX 2 |
JPN 15 |
AUS Ki |
1. | 73 (76) |
1988 | Lotus | BRA 3 |
SMR 3 |
MON Ki |
MEX Ki |
CAN 4 |
USE Ki |
FRA 5 |
GBR 5 |
GER Ki |
HUN 8 |
BEL 4 |
ITA Ki |
POR Ki |
ESP 8 |
JPN Ki |
AUS 3 |
6. | 22 |
1989 | Lotus | BRA Ki |
SMR Ki |
MON Ki |
MEX 11 |
USA Ki |
CAN 4 |
FRA 8 |
GBR 4 |
GER 5 |
HUN 6 |
BEL DNQ |
ITA Ki |
POR Ki |
ESP 8 |
JPN 4 |
AUS Ki |
8. | 12 |
1990 | Benetton | USA 4 |
BRA 6 |
SMR 5 |
BRA DSQ |
CAN 2 |
MEX 6 |
FRA 4 |
GBR 5 |
GER Ki |
HUN 3 |
BEL 5 |
ITA 7 |
POR 5 |
ESP Ki |
JPN 1 |
AUS 1 |
3. | 43 (44) |
1991 | Benetton | USA 3 |
BRA 5 |
SMR Ki |
MON Ki |
CAN 1 |
MEX Ki |
FRA 8 |
GBR 5 |
GER Ki |
HUN Ki |
BEL 3 |
ITA 6 |
POR 5 |
ESP 11 |
JPN 7 |
AUS 4 |
6. | 26.5 |
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Előző világbajnok: Alan Jones |
Formula–1-es világbajnok 1981 |
Következő világbajnok: Keke Rosberg |
Előző világbajnok: Keke Rosberg |
Formula–1-es világbajnok 1983 |
Következő világbajnok: Niki Lauda |
Előző világbajnok: Alain Prost |
Formula–1-es világbajnok 1987 |
Következő világbajnok: Ayrton Senna |
- Formula–1-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap