MTK Budapest FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

MTK Budapest FC
Egyesületi adatok
Alapítva	1888. november 16.
Címer
Cím/ Elérhetőség	1087 Budapest VIII.,Salgótarjáni út 12-14 tel./fax + 36 1 333-67-58
Ügyvezető Igazgató	Domonyai László
Technikai vezető	Schneider Sándor
Egyesületi színek	kék-fehér
Jelszavak	bátorság, buzgalom, barátság
Bajnokság	Soproni Liga
Stadion	Hidegkuti Nándor stadion, 12700 férőhely (5000 használaton kívül)
Edző	Garami József
Hazai sikerek	23 bajnoki cím 12 kupagyőzelem 1 szuperkupa győzelem
Nemzetközi sikerek	2 KK aranyérem 1 KK ezüstérem 1 KEK ezüstérem
Internet
Honlap	mtkhungaria.hu
E-Mail	info@mtkhungaria.hu

A Magyar Testgyakorlók Köre magyar, ezen belül budapesti labdarúgócsapat. Az MTK a XX. század elejétől fogva a budapesti nagy klubok egyikeként mindig meghatározó szerepet játszott a magyar labdarúgásban. A kék-fehér színekben játszó alakulat úgy a bajnoki, mint a kupa aranyérmek számát tekintve a Ferencvárosi TC után és az Újpest FC előtt a második legeredményesebb szereplője az 1901 óta működő magyar labdarúgó bajnokságnak.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.

[szerkesztés] Sportsikerek

[szerkesztés] Magyar Bajnokság

23 aranyérem – 1904, 1908, 1914, 1917, 1918, 1919, 1920, 1921, 1922, 1923, 1924, 1925, 1929, 1936, 1937, 1951, 1953, 1958, 1987, 1997, 1999, 2003, 2008
20 ezüstérem – 1910, 1911, 1912, 1913, 1926, 1928, 1931, 1933, 1940, 1949, 1950, 1952, 1954, 1955, 1957, 1959, 1963, 1990, 2000, 2007
16 brozérem – 1903, 1905, 1907, 1927, 1930, 1932, 1935, 1938, 1939, 1946, 1950, 1956, 1961, 1978, 1989, 2005

[szerkesztés] Magyar Kupa

12 aranyérem – 1910, 1911, 1912, 1914, 1923, 1925, 1932, 1952, 1968, 1997, 1998, 2000
2 ezüstérem – 1935, 1976

[szerkesztés] Magyar Szuperkupa

1 aranyérem – 2003

[szerkesztés] Közép-európai Kupa

2 aranyérem – 1955, 1963
1 ezüstérem – 1959

[szerkesztés] Kupagyőztesek Európa Kupája

1 ezüstérem – 1964

[szerkesztés] Vásárvárosok Kupája

elődöntő – 1962

[szerkesztés] Egyéb

Brüll-serleg – 1906

[szerkesztés] Névváltozások

Bármennyire hihetelen, az egyesület 1888-as megalapítása – legalábbis részben – a kényszer eredménye. Az atletizálást nem kifejezetten preferáló Nemzeti Torna Egylet (NTE) atletizálni vágyó, főként zsidó származású sportolóinak nem volt lehetőségük a keresztény és arisztokratikus szellemiséget árasztó Magyar Athletikai Clubba (MAC) belépni. Az alternatívaként alapított Magyar Testgyakorlók Köre elnevezés azonban még a látszatát is igyekezett elkerülni annak, hogy a klubnak valamiféle köze lenne a főváros zsidó közösségéhez. A 'Magyar' jelző még érthető is, viszont akkoriban példa nélküli volt, hogy egy klub a nevében kifejezetten magyar szavakat használjon. A XIX. század végén, amikor a sportéletben még a német torna és az angol atlétika dominált, egyedülálló volt a 'Testgyakorlók' és a 'Köre' szavak használata. Ezek után nem csoda, hogy a profi labdarúgó bajnokság 1926-os bevezetésekor az MTK hivatásos labdarúgó szakosztálya a Hungária nevet vette fel. A kényszerszülte alapítás, félelem az antiszemitizmustól, a deklarált zsidó háttér hiánya, a nem homogén felekezeti jelleg miatt az MTK mindig tabuként kezelte és igyekezett eliminálni annak jelentőségét, hogy a klub által hordozott jelentéstartalmak a főváros zsidóságához kapcsolódnak. Jellemző, hogy a klub történetét feldolgozó könyvek is igyekeznek e ténynek minél kisebb jelentőséget tulajdonítani és többnyire – kétségkívül helytállóan – az MTK demokratikus, befogadó és kozmopolita jellegét emelik ki.[1] Az alapítás óta bekövetkezett névváltoztatások okai sokrétűek. Szerepet játszott a már említett profi/amatör ladarúgás szétválasztása, az 1950-es évek államosítási törekvései, a társadalmi bázis kiszélesítése, a bentmaradás fúzió általi lehetővé tétele, a rendszerváltás, tulajdonos váltás, anyagi megfontolások és még sorolhatnánk a végtelenségig. Az alábbi összeállítás is csak megközelítően és valószínűleg pontatlanul tudja a nagymúltú egyesület különböző elnevezéseit visszaadni.[2]

1888-1926: Magyar Testgyakorlók Köre
1926-1940: Hungária Futball Club/Magyar Testgyakorlók Köre
1940-1945: feloszlás
1945-1949: Magyar Testgyakorlók Köre
1949-1950: Budapesti Textiles Sport Egyesület
1950-1952: Budapesti Bástya Sport Egyesület
1952-1956: Budapesti Vörös Lobogó Sport Egyesület
1956-1975: Magyar Testgyakorlók Köre
1975-1992: Magyar Testgyakorlók Köre-Vörös Meteor Sport Kör
1992-1996: Magyar Testgyakorlók Köre Futball Club
1996-2004: Magyar Testgyakorlók Köre Hungária Futball Club
2004- : Magyar Testgyakorlók Köre Budapest Futball Club

Érdekes velejárója volt az 1950-es évek névváltoztatási hullámának a klub színének megváltoztatása is. Az addigi kék-fehér színösszetétel az 1949-1956 közötti időszakra piros-fehérre módosult. Mind Textilesként, mind az ÁVH alá sorolt Bp. Bástyaként, majd ismét textilipari Vörös Lobogóként a labdarúgók pirós-fehér összeállításban játszották mérkőzéseiket. [3]

[szerkesztés] Történelem

Az MTK az egyetemes magyar sport egyik legrégebben alapított, patinás egyesülete. Történelme sajnos együtt mozgott Magyarország viharosan változó XX. századi történelmével. Az elmúlt mintegy 120 év során a szurkolóknak bőven volt okuk örülni és búsulni is. Bár az MTK több egy labdarúgó csapatnál, az alábbi adatok – amelyek zömében a klub hivatalos honlapjáról, illetve a klub történelmét bemutató különböző kiadványokból származnak – a labdarúgókra vonatkoznak.

[szerkesztés] Alapítás és kezdetek (1888-1902)

A Magyar Testgyakorlók Köre alakuló közgyűlésére 1888. november 16-án került sor egy budapesti kávézóban. Az alapító tagok a magyar arisztokrácia és a zsidó polgárság köréből kerültek ki. A feljegyzések Donáth Sándor, Horner Ármin, Klauber Izidór, Kohn Arnold, Leitner Ármin, László Lajos, Müller Dávid, Sachs Lipót, Szekrényessy Kálmán, Tóth Lajos, valamint id. Weisz Dezső nevét őrízték meg az utókornak. Titkárnak Donáth Sándort választották.[4] Fontos tény, hogy az alapítók és az első komoly társadalmi súlyú párfogók között nem csak zsidók találhatók meg. Százhúsz év távolából visszanézve megállapítható, hogy az egyesület elsősorban a fővárosi középpolgárság körében keresett és talált híveket. A századforduló előtti sport- és közéletben szokatlan volt a kék-fehér színek alatt gyülekezők demokratikus felfogása, új iránti nyitottsága és a szélsőségekkel szembeni kiállása. [5] A Magyar Testgyakorlók Köre részben kifejezve a magyarosodás útjára lépő zsidóság asszimilációs késztetéseit, egyértelműen a partikularizmusoktól és a helyi patriotizmusoktól mentes univerzálitás, a torna szellemiségének visszautasítása, valamint az elitista 'club' és a konzervativitás légkörét árasztó 'egylet' elutasításaként jött létre. Elmondható, hogy az MTK tekinthető az első polgári sportegyesületnek, amely a modern és szabad atlétika gyakorlását tekintette legfontosabb céljának. Az egyesületet részben alapító és finanszírozó budapesti belvárosi, zömében hatodik-hetedik kerületi liberális zsidó polgárság hangsúlyozottan egy olyan egyesületet kívánt létrehozni, amelyben bárki, mindenfajta diszkrimináció nélkül, magas szinten űzhette az akkori idők legújabb sportjait.[6] Ez a szellemiség továbbra ís jellemző az egyesületre. A klub megalapításának 115. évfordulójára 2003-ban kiadott ünnepi nyomtatványában is az állt, hogy "Az MTK megalakulása óta következetesen demokratikus sportegyesület, amelyben vallásra, nemzetiségre, iskolai végzettségre és foglalkozásra való tekintet nélkül mindig otthonra leltek a tehetséges sportolók".[7] Minden nyitottság ellenére a labdarúgás klubon belüli elfogadása és a labdarúgó szakosztály megalakítása nem ment könnyen. Amikor az MTK 1897-ben belépett a Millenári pálya megmentésére alakult Versenypálya Szövetség részvényeseinek táborába, a Millenárison folyó tréningek során a klubtagok egy része közelebbről megismerkedhetett a labdarúgással. A labdarúgó szakosztály megalakítására tett első javaslatot az elnökség 1897. február 28-án elvetette, aminek következtében az új sportág iránt nyitott tagok egy része elkezdett átszivárogni a labdarúgást már folytató BTC-be. Ez a folyamat 1900-ban nyílt szakításhoz vezetett és részben az MTK létét is veszélybe sodorta. A klub taglétszáma 62 főre csökkent és a válságos helyzetben az egyetlen ésszerű megoldásnak a labdarúgó szakosztály megalakítása látszott. A klub alapszabályának módosításával 1901. március 12-én a BTC-ből visszatérő Kertész Sándor vezetésével megalakult az új szakosztály. Az MTK labdarúgásának életében a következő mérföldkő 1901. október 20-a volt, amikor az első mérkőzést játszotta a BTC vegyes csapata ellen. A Révész – Auerbach, Weisz – Frank, Róz, Ságody – Freund, Tausz, Kertész, Herquett, Káldor összeállításban felálló MTK első mérkőzése döntetlennel végződött. [Barcs, 1988, p. 29]

[szerkesztés] Amatőr sikerkorszak (1903-1926)

Az MTK-t az 1902-es bajnoki idényben a II. osztályba sorolták be, ahol második lett a Postás mögött. Az egyre népszerűbbé váló magyar labdarúgás szervezeti átalakítása következtében az MTK az 1903-as bajnoki évet már az első osztályban kezdhette el. A tavaszi-őszi rendszerben lebonyolított bajnokság rögtön szép sikert hozott. Az MTK harmadik lett az FTC és a BTC mögött, május 10-én pedig már 3:1 arányban legyőzték az addig veretlen BTC-t. A kék-fehérek I. osztályú tagságával egy olyan versengés kezdődött a magyar labdarúgásban, ami azóta sem ért véget. A hagyományokat illetően az MTK és az FTC a magyar labdarúgás legrégibb és legnagyobb presztízsű párharca. Egy évvel a bajnoki bronzérem után 1904-ben megszületett az első bajnoki cím, amelyet azóta még 21 további követett. A klub kezdeti sikerei mögött már ott állt az a Brüll Alfréd, aki alelnökként majd 1905-től elnökként a klub soron következő közel négy évtizedes történetének meghatározó személyiségeként legendássá vált. Sportszerető elnökként Brüll sokszor saját magánvagyonát áldozta fel a kék-fehér klub sportsikerei érdekében. A második bajnoki címet az MTK 1908-ban veretlenül szerezte a nagy rivális FTC és a MAC előtt. A következő diadalt a Magyar Kupa megszerzése jelentette 1910-ben. Az MTK mindenkit legyőzve jutott az elődöntőbe, ahol az FTC-t 4:0 arányban ütötte ki. A döntőben a BTC volt az ellenfél. Az első meccs döntetlen lett, a másodikon azonban már 3:1-re az MTK diadalmaskodott. Az 1914-es harmadik bajnoki cím megnyerése után, amely egy összesen tízéves győzelmi sorozat nyitánya lett, új edző az angol Jimmy Hogan érkezett a csapathoz. Hogan az MTK-nál eltöltött öt év alatt pontosan öt bajnoki címet szerzett a klubnak. A fantasztikus tréner ezzel a teljesítményével máig az MTK legsikeresebb edzőjének tekinthető. A sorozatban megnyert tíz bajnoki cím olyan teljesítmény volt, amely azóta is példa nélkül áll a magyar labdarúgás történetében. Az 1920-as évekre az MTK játéka világszinvonalú volt és Európa egyik legjobb klubcsapatával rendelkezett. Az akkori MTK erejéről legjobban az osztrák futball-szakíró Willy Meisl egy 1922-ben megjelent cikke árulkodik, amelyben azt állította, hogy a kontinensen három nagy csapat van: a Barcelona, a Sparta Praha és a budapesti MTK. Meisl azt is hozzátette, hogy az „MTK egész Európát elözönlötte a legjobb játékosokkal és sokat, nagyon sokat tett nemcsak nemzetének, hanem a kontinens futballsportjának érdekében is.” Tény, hogy az MTK 1919 és 1922 között 71 nemzetközi mérkőzést játszott, ebből 51-et megnyert, 11-et elveszített, 222 gólt rúgott és csak 86-ot kapott. Ráadásul e találkozók túlnyomó többségét idegenben, vendégként játszotta. A legyőzöttek között találkozhatunk a Bayern München, vagy a Real Madrid nevével is. Az 1913 és 1925 között minden alkalommal bajnokságot nyerő MTK azzal tudott a világ élvonalába kerülni, hogy az 1921-ig a Hungária körúton edzősködő Jimmy Hogan új játékstílust teremtett meg a csapatnál. Hogannak köszönhetően az MTK nem pusztán megtanulta, de tovább is fejlesztette az eredetileg a skót futballra jellemző taktikai és technikai sajátosságokat. A látványos stílust játszó MTK a többi csapattal ellentétben a labdát rövid és lapos passzokkal járatta, játékát a sok improvizálás, a cselezgetés, és a finom technikai megoldások jellemezték.[8] Az amatőr sikerkorszak abszolút csúcsa az 1917-1918-as év volt, amikor is a csapat 147 gólt rúgott és emellett mindössze csak 10-et kapott a 22 bajnoki mérkőzés során. Abban az évben az MTK két legendás világklasszis csatára összesen 87 gólt szerzett. Schaffer Alfréd 46, míg Schlosser Imre 41 góllal zárta a bajnoki szezont. Sajnos az MTK páratlan sorozata 1926-ban megszakadt. A bécsi Amateur elleni mérkőzésen a durvaságáról hírhedt osztrák hátvéd, Tandler szétrúgta Orth térdét, aki egy évre harcképtelenné vált. Orth soha többé nem tudta sérülését kiheverni és mivel Kertész II. is ekkor távozott, az FTC-nek 10 év várakozás után sikerült visszahódítani a bajnoki címet az MTK-tól.[9]

[szerkesztés] Professzionális futball (1927-1940)

Az 1920-as évek közepén, a közép-európai professzionális labdarúgás bevezetésével nagy változások történtek a magyar labdarúgásban is. A csehszlovák és osztrák mintát követő profi ligát 1926. július 14-én alakították meg nyolc budapesti egyesület részvételével. A létszám augusztus elején a Szeged és Szombathely csapatával tízre bővült. A kék-fehér klub labdarúgóit Hungária FC néven nevezte a profi bajnokságba, míg az MTK a budapesti amatőr I. osztályban szerepelt. A kor sajátosságait tükrözi, hogy a Hungária FC néven szerepelt labdarúgó csapat szabályzatilag önálló, ám lényegében az MTK egy szakosztályaként működő szervezet volt. AZ MTK megtartotta amatőr labdarúgó szakosztályát is, döntően a fiatalok és a labdarúgást szerető tömegek számára. [Bajnai, 1963, p. 42] A profizmus első évében a kék-fehérek fennállásuk eddigi legszerényebb teljesítményét nyújtva csak a harmadik helyet szerezték meg. A második profi év kezdete előtt sokan reménykedtek az arenyéremben, de a megerősödött csapat a korábbi sikeredző Hogan vezetésével csak egyet tudott előrelépni a bajnokságban és második lett. A következő idényre új edző, a modernebb játékmódot bevezető Révész Béla vezetésével készült fel a csapat. A siker érdekében a vezetők lemondtak az idősebb és sérülékenyebb játékosokról és a helyükbe fiatalabb, sikerre éhes játékosokat építettek be. A számítás bevált, ugyanis a Hungária FC egy vereséggel és öt döntetlennel, egy pont előnnyel a Ferencváros FC előtt első lett a bajnokságban. A következő bajnokság előtt úgy nézett ki, hogy a kék-fehérek képesek megvédeni bajnoki címüket. Sajnos a szezon csalódást hozott a Hungária FC rajongóinak, ugyanis klasszis csatáruk Kalmár Jenő 1929 őszén súlyosan megsérült. Az idényközben elszenvedett öt vereség és hét döntetlen a bajnokság végén csak a harmadik helyre volt jó. [Barcs, 1988 pp. 164-165] A kor magyar labdarugásának sajátossága lett, hogy a profi bajnokság élmezőnyében a kezdetektől fogva egyetlen kivételtől eltekintve egészen 1940-ig a Hungária, a Ferencváros FC és az Újpest FC végzett az élen, változó sorrendben. A bajnoki jó szereplés mellett a klubnak 1932-ben sikerült megnyernie Magyar Kupát is, méghozzá a 100%-os teljesítménnyel bajnokságot nyerő FTC ellen. A következő bajnoki aranyra egészen 1936-ig várni kellett. A Hungária úgy kezdte a bajnokságot, hogy edzőnek hazajött korábbi legendás játékosa Schaffer Alfréd, a népszerű Spéci. A korábbi játékosokat fegyelemre tanító és csak egy játékost, a jobbszélsőként mindkét lábbal jól focizó Sas Ferencet beépítő Spéci alatt öt pont előnnyel nyerték meg a bajnokságot a kék-fehérek. A következő bajnokságot is sikerült aranyéremmel zárni, de már csak egy pont előnnyel a második helyezett Ferencváros FC előtt. Az 1937/38-as bajnokság úgy indult, hogy a Hungária és a Ferencváros FC külön versenyt fut a bajnoki címért. Az őszi szezonban két döntetlent leszámítva csak győztek a kék-fehérek, tavasszal azonban már fájó vereségek is becsúsztak. A labdarúgók közötti ellentétek, főleg Kalmár és Cseh között oda vezettek, hogy a két csoportra szakadt Hungária csak a csalódást keltő harmadik helyen fejezte be a bajnokságot. A következő szezon öszén a Hungária a másik két rivalissal megegyező pontszámmal zárta az őszi szezont. Bár tavasszal sikerült az újpestieket 6:1-re megverni, a Hungária leszakadt az élcsoporttól és ismét a harmadik helyen fejezte be a bajnokságot. Az 1939-1940-es bajnoki esztendő a Hungária FC működésének utolsó évét hozta. A Feldmann Gyula vezette Hungária hatalmas iramban tört előre a tavaszi fordulók során és úgy látszott, hogy el sem lehet venni tőle a bajnoki aranyérmet. Sajnos a Ferencváros FC elleni, vereséggel végződött rangadón Feldmann agyvérzést kapott. A következő két fordulóban elszenvedett egy-egy vereség és döntetlen azt eredményezte, hogy két fordulóval a vége előtt ismét nyilttá vált a bajnokság. Az utolsó előtti fordulóban az Újpest FC ellen elért döntetlent csalás miatt a kék-fehérek megóvták, de az óvást elutasították. Maradt a csalódást jelentő második hely, amit nemsokára követett a feloszlás. [Hoppe, 1969, pp. 182-258]

[szerkesztés] Feloszlatás évei (1940-1945)

Az 1936 őszén hatalomra került Darányi-kormány elméletileg fékezni igyekezett az előtérbe kerülő szélsőjobboldali áramlatokat, de kevés sikerrel. A kedvezőtlen folyamatok hatására 1938. május 29-én életbe lépett 15. tc., amelyben kimondták a zsidó hitfelekezethez tartozó sportolók szervezkedésének korlátozását. Az 1939. 14. tc. értelmében intézkedéseket foganatosítottak a zsidó sportvezetők leváltására. Az 1941. augusztus 8-án kihirdetett 15. tc. értelmében kitiltották a zsidókat a sportegyesületekből. Az 1940. június 26-ra a klubházba összehívott közgyűlésen az érintettek hajlandónak is mutatkoztak a teljes visszavonulásra. A játékosok és más érintettek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy elnökük és munkatársaik nélkül nem akarnak tovább működni és a csapat 1940. július 8-án feloszlott. A végső lökést a sok sérelem után az adta, hogy az árjásítás miatt az egyesületnek meg kellett volna válnia attól a Brüll Alfrédtól, aki évtizedeken keresztül a klub lelke és motorja volt. A két nagy ellenfél, a Ferencváros és az Újpest vezetősége sikertelenül kérte a döntés megváltoztatását. Az MTK, amely az elmúlt közel négy évtizedben a magyar labdarúgás egyik élcsapatává nőtte ki magát öt évre megszünt létezni. Az elnök, Brüll Alfréd sorsa is szomorúan alakult. Az üldöztetések megszüntetéséről kapott hamis értesülés nyomán 1943-ban hazatért Magyarországra, ahol a nyilasok elfogták és meggyilkolták. [10]

[szerkesztés] Államosított sikerek (1945-1965)

A világháború utáni kábulatból az MTK labdarugó szakosztálya viszonylag gyorsan magához tért. Ekkoriban vette fel a kapcsolatot a vezetőség a Jugoszláviában élő Bukovi Mártonnal. Az 1946-1947-es idényben már ő irányította az MTK futballcsapatát. A fejlődés az 1948-1949-es évadban már a második helyet jelentette az MTK-nak, és a nemzetközi porondon is elődeihez méltó eredményeket produkált a csapat. A következő két idényben a Textilesre keresztelt MTK előbb a harmadik, majd a második helyett szerezte meg. 1953-ban ismét a Textiles Szakszervezethez került vissza az MTK. A változatosság kedvéért ekkor Vörös Lobogó néven szerepelt. Az 1956-os bajnoki idény félbeszakadt a harcok miatt és a következő 1957-es szezonban már újra MTK néven szerepelt a csapat és visszatért a kispadra Bukovi Márton edző is. Ebben a "tavaszi" bajnokságban második helyen végeztek a kék-fehérek. Hidegkuti Nándor, a klub legendás labdarúgója ekkor már az edzőségre készült és Bukovi segítőjeként dolgozta végig a szezont. Hidegkuti az MTK-ban kezdhette el edzői pályafutását is, az 1959-1960. évben negyedik, rá egy évre pedig harmadik helyezést ért el a csapattal. Az 1962-1963-as idényben Kovács Imre vette át a csapatot és egy remek szezon lezárásaként ezüstérmet nyert a csapattal. Ez az évad egy másik, talán az elöbbinél is nagyobb sikert hozott. Az MTK könnyed játékkal került be a KK döntőjébe, ahol a Vasas volt az ellenfél. Mindkét mérkőzést a Népstadionban játszották- az első mérkőzés 2:1-es MTK diadallal, míg a második 1:1-es döntetlennel végződött. Így az 1955-ös győzelem után immár másodszor lett a Közép-Európa Kupa győztese az MTK! A következő évadban majdnem sikerült a KEK-győzelem is, de a döntőben a portugál Sportinggal az első mérkőzés 3:3-mal, míg a megismételt döntő 1:0-s portugál győzelemmel végződött. Ám ennek a kupasorozatnak volt egy, még a döntőnél is sokkal emlékezetesebb párharca, a híres Celtic elleni összecsapás. Az elődöntő első mérkőzésén a Celtic sima 3:0-ás győzelmet aratott, ekkor már mindenki lefutottnak tekintette a továbbjutás kérdését.Kivéve azt a 15 ezer szurkolót, aki végigbíztatta az első perctől oroszlánként harcoló emtékásokat. A Népstadionban lejátszott visszavágón csodaszámba menő eredmény született – MTK-Celtic 4:0!!![11]

[szerkesztés] Középszerűség évtizedei (1966-1986)

Az 1965-ös idénytől Lakat Károly vezette az MTK futballcsapatának edzéseit. A korábbi sikerek elmaradása miatt Hidegkuti Nándor tért vissza a csapat kispadjára. Az 1971-1972-es bajnokságban a csapat éppen hogy bent tudott maradni az első osztályban. A következő két idényben Kalocsay Géza dr. irányította a csapatot, de neki sem sikerült kitörnie a középszerűségből. Az 1975. év nem csak újabb edzőváltást hozott, hanem a fúziót is a VM Egyetértés csapatával. A nagy múltú egyesület labdarugócsapata csak az egyesülés segítségével maradhatott a Nemzeti Bajnokság első osztályában, saját jogon ugyan is kiesett. Az MTK-VM kispadján Kovács Imre váltotta Kalocsayt. Őt Mezey György követte, aki három idényen keresztül irányította a csapatot. Az MTK labdarugó-szakosztályának egyik legcsúfosabb bajnoksága az 1980/81-es volt. A csapat 17. helyet megszerezve története során először esett ki az első osztályból. A klub vezetői Sárosi Lászlót, a Vasas egykori hátvédjét kérték fel edzőnek. Az egyéves kitérő után 1982/83-as bajnokságot újra az első osztályban kezdhette a csapat, ahol a 12. helyen zárta az idényt. A következő évben Palicskó Tibor lett az edző, akinek vezetésével a csapat a 8. helyen végzett. Az 1985/86-os szezonban a váci sikeredző, Both József vezette a csapat edzéseit. A következő évben sikerült edzőnek szerződtetni a Rába ETO-val két bajnoki címet szerző Verebes Józsefet.^[1]

[szerkesztés] Hullámvasutazás időszaka (1987-1994)

[szerkesztés] Stabil lábakon (1995- )

Az 1980-as évekbeli kiesést sajnos egy másik követte 1994-ben. Az egyik legpatinásabb magyar klubként az MTK másodszor járta meg a másodosztályt a 1994-1995-ös szezonban. A kék-fehérek kiesése hatalmas meglepetésnek számított, hiszen az előző évben a negyedik helyen végzett a Gellei Imre vezette csapat, melytől játékosállománya alapján szurkolói joggal vártak el még eredményesebb szereplést az új bajnokságban. A válogatott játékosokat - Híres, Pölöskei, Horváth, Jován, Hámori - is felvonultató együttes ehhez képest úgy lett utolsó, hogy a riválisok a bajnokság vége felé botlásaikkal fordulóról fordulóra tálcán kínálták fel a lehetőséget bentmaradásra. Ekkor esett meg a Hungária körúton egy futballtörténeti kuriózum is. Az MTK a Sopron elleni mérkőzés első percében úgy került hátrányba, hogy ellenfél még hozzá sem ért a labdához. A kezdőrúgás után Turbék hazaadása gurult el Piel kapus talpa alatt. Az NB II-es évad nemcsak megújulást hozott, de egy fényes sikerkorszak kezdetét is jelentette. Ebben az időben érkezett a csapathoz Várszegi Gábor, akinek jóvoltából a klub Magyarországon egyedülálló anyagi pozícióba került. A csapat már a másodosztályban szinte teljesen kicserélődött, és Bicskei Bertalan irányításával nagy fölénnyel lett bajnok, hogy aztán megkezdődjön az igazi nagybevásárlás. Csak a csatárposzton például rövidesen öt olyan támadót - Csertői, Füle, Hamar, Kenesei, Orosz - is keretében tudhatott a klub, akik mindegyike biztos kezdő lehetett volna bármely másik magyar csapatban, de ekkor érkezett többek között Illés, Kuttor és Babos is a Hungária körútra. Idény közben Bicskeit Kisteleki István, majd Kistelekit Garaba Imre váltotta a kispadon, az MTK pedig újoncként az ötödik helyen végzett. Az áttörést az 1996-1997-es szezon hozta meg, Garami József vezetésével 15 meccset nyert zsinórban az MTK, ami a magyar bajnokság 1945 utáni történelmében példátlan sorozat. Az általában Babos - Kuttor, Lőrincz, Szekeres - Farkasházy, Molnár Z., Illés, Halmai, Zsivóczky - Orosz, Kenesei összeállításban szerepelt csapat utcahosszal megnyerte a bajnokságot, begyűjtötte a Magyar Kupát, a Bajnokok Ligájában, majd az UEFA-kupában pedig két-két körön jutott túl. Az MTK azóta még kétszer, 1999-ben és 2003-ban ünneplehetett bajnoki címet. Bár hivatalosan ma már nem Várszegi Gábor a klub tulajdonosa, az öt évvel ezelőtt létrehozott és az ország első számú utánpótlás-nevelő bázisának számító agárdi Sándor Károly Futballakadémia sikeresen működik. Az onnan kikerülő technikás fiatalokra építő, idegenlégiósokat alig foglalkoztató MTK pedig a hagyományos 'emtékás' stílust felelevenítve, magabiztos labdatartással párosuló lapos rövidpasszos futballt játszva továbbra is meghatározó erőt képvisel a magyar mezőnyben.[12]

[szerkesztés] Stadion

A nagy rivális FTC 1911-ben felavatta Üllői úti sporttelepét, amelynek hatására az MTK vezetősége is pályaépítésbe fogott. Még az év tavaszán Bárczy István budapesti polgármester támogatásával a klub megkapta a Temető dűlő és a Hungária körút mentén elterülő hét kataszteri holdnyi területet, ahol az új stadiont 1912. március 31-én avatták fel. A sikeres stadionavató kezdőrúgását, amelyen az MTK 1:0-ra legyőzte az FTC-t, Bárczy István végezte el. A stadionavató óta az MTK labdarúgócsapata – kisebb-nagyobb megszakításokat leszámítva – ugyanazon a helyen, a Hidegkuti Nándor nevét viselő Hungária körúti stadionban játssza a mérkőzéseit. Az egykor szebb napokat látott, válogatott mérkőzéseknek is helyet adó létesítmény 95 esztendeje szolgál az MTK otthonaként. A második világháború során a stadiont bombatalálatok érték, ezért 1945-47 között a kék-fehér alakulat a két rivális stadionjában, Újpesten és Ferencvárosban játszotta le a hazai meccseit. A kétéves vendégség után 1947-től ismét a Hungária körúton kerül sor a hazai mérkőzések lebonyolítására. A stadion életében további kisebb változásokat hozott az Orth szobor 1974. május 8-i felavatása, a kosárlabda csarnok 1978. május 21-i befejezése, valamint a villanyvilágítás 1987. szeptember 26-i átadása egy Bp. Honvéd elleni bajnoki mérkőzés keretén belül. Az 1995-ös tulajdonos váltás óta a stadion felújítása folyamatos. Saját beruházásként, állami támogatás nélkül megtörtént a lelátók betonozása, új műanyag ülések felszerelése, VIP páholyok kialakítása. A kosárlabdapályát műfüves sportcsarnokká alakították át, modernizálták az erősítő termet, és kiepítették az öntözőberendezést. A beinduló budapesti stadionbiznisz keretén belül várható, hogy a KVI pályázatot ír ki a területre. A kiírás után kezdődhet az építkezés, hogy az elkészült terveknek megfelelően a mostani, elméletileg 12700, gyakorlatilag 7700 néző befogadására alkalmas stadion helyén egy kisebb de korszerűbb, 6-8000 férőhelyes létesítmény épüljön. A tervek szerint a mostani stadiont részlegesen zárnák le az építkezés idejére, és annak befejeztével egy teljesen új, kisebb, de korszerű pályát avatnának, akár két éven belül.[13] A Hidegkuti stadion jelenlegi állapotára jellemző, hogy a 2005/06-os bajnoki szezonban az ORFK jogerős döntése értelmében a 18. fordulóban zárt kapuk mögött kellett megrendezni a vasárnapi, Debreceni VSC elleni kiemelt kockázatúnak minősített bajnoki mérkőzést. A kifogások között szerepelt a szurkolók elkülöníthetőségének nem megoldott volta, a palánkok elhelyezése, és a zártláncú kamerarendszer hiánya is.[14] Az MTK esetében érdekesen alakult az Orbán kormány által meghírdetett stadionrekonstrukció. Annak ellenére, hogy az MTK az egyik legnagyobb múltú labdarúgó csapat és a stadion jócskán megérett a rekonstrukcióra, a Hungária körúti létesítmény csak a C kategóriába került. Mivel a klub 1997-ben saját költségén - részben - felújította a Hungária körúti pályát, az egyesület vezetői tárgyalásokat kezdeményeztek Deutsch Tamás sportminiszterrel, hogy a stadionra szánt 340 millió forintot inkább az utánpótlás-játékosok által használt létesítményekre fordítsák. Ezt az ISM ezt nem engedélyezte, így a tárgyalások 2002 áprilisában megszakadtak. Az MTK vezetése 2002 novemberében tudta meg, hogy az akkori kormány sportminisztere egy májusi rendelettel visszavonta a klubnak megítélt támogatást. Az MTK tehát egy forintot sem látott a rekonstrukciós programból.[15]

[szerkesztés] Nézőszám

Ma már nehezen hihető el, hogy az MTK stadionja valamikor több tízezres tömegeket vonzott és a labdarúgók tömött lelátók előtt játszottak. Még az 1980-as évek végén sem volt ritka a 10.000-es nézőszám a Hungária körúton. Sajnos különböző okok miatt csak az elmúlt húsz évben 2/3-al csökkent az MTK mérkőzéseit látogatók száma. Míg az 1987/88-as bajnoki szezonban - amely egy váratlanul, de nem érdemtelenül megnyert bajnokság után következett - még átlag 6233 néző tekintette meg a mérkőzéseket, addig ez a szám 1992/93-ban már csak 2880 volt. A nézőszám az elmúlt szűk tizenöt évben az alábbiak szerint alakult: 1993/94 - 2533, 1994/95 - másodosztály, 1995/96 - 2867, 1996/97 - 2853, 1997/98 - 3035, 1998/99 - 3647, 1999/2000 - 2701, 2000/2001 - 2211, 2001/02 - 1659, 2002/03 - 1875, 2003/04 - 2225, 2004/05 - 1447, 2005/06 - 1223, 2006/07 - 1087.[16] Sovány vigasz, hogy szinte az összes magyar labdarúgócsapat csak pár ezer néző előtt játszik. A nagy labdarúgó-hagyományokkal rendelkező államok első osztályú bajnoki mérkőzéseire átlagosan 20-40 ezer ember jár ki, de tízezer körüli az átlagnézőszám a skót, a norvég, a svéd, a holland, a portugál, a belga és az orosz élvonal mérkőzésein is. Nagy-Britanniában nemcsak az első és a másodosztály meccseit követik többen a helyszínen, de még a Football League Two, tehát a negyedosztály mérkőzéseire is közel kétszer annyi szurkoló jár ki, mint a hazai élvonalban.[17] Általános bizakodásra adhat okot, hogy a múlt évhez képest a 2007–2008-as szezon első néhány mérkőzésén a hazai labdarúgó-élvonal helyszíni nézettsége jelentősen megugrott. Míg tavaly átlagosan alig több mint 2400-an látogattak ki egy első osztályú labdarúgó mérkőzésre, addig ebben a szezonban eddig közel háromezren. A nézettség még így is jelentősen elmarad nemcsak a legnagyobb futballnemzetek, de még a környező országok ligáinak átlagos látogatottságától is, ám a magyar klubok bízhatnak benne, hogy megfordul az évek óta tartó kedvezőtlen tendencia.[18] Csak remélni lehet, hogy ebből az MTK is profitálni fog.

[szerkesztés] A két KK győzelem

Az 1955-ös döntő hoszú idő után ismét magyar győzelmet hozott. Az MTK ugyan nem úgy kezdte a sorozatot, hogy a végén sikert ér el. A bécsi Wackerrel szemben csak a harmadik mérkőzésen tudta kiharcolni a továbbjutást (3:3, 2:2, 5:1). A spliti Hajdukot itthon azonban már 6:0-al kiütötte a csapat. Ugyan a visszavágón kikaptak Hidegkutiék (2:3), de a jobb gólarányukkal tovább jutottak. A legjobb négy között a félelmetes hírű Bp. Honvéd volt az ellenfél. Az első mérkőzés végeredméye 2:5 volt az MTK szemszögéből, de az egy héttel későbbi visszavágón mutatott pazar játékkal (5:1) sikerült a továbbjutást kiharcolni. A döntőben a prágai UDA volt az ellenfél. Az első mérkőzést a Népstadionban rendezték 70.000 néző előtt és az MTK 6:0 arányú fölényes győzelmet aratott. A prágai visszavágó (1:2) már csak formalitás volt. Ezzel a világraszóló teljesítménnyel sikerült az MTK-nak megnyernie a hosszú évek után újra kiírt Közép-európai Kupát. [Bajnai, 1963 pp. 73-74]

Az 1963. évi Közép-európai Kupa sorozat már ez első körben nagyhírű ellenféllel hozta össze az MTK labdarúgóit. Az ellenfél az akkori olasz labdarúgás egyik kirakatcsapata, a háromszoros KK-győztes Bologna FC volt. A budapesti találkozó eredménye (1:1) nem adott sok reményre okot. A bolognai visszavágó (1:0) azonban meglepetésre a kék-fehérek győzelmét hozta. A következő ellenfél a szarajevói Zseljeznicsar volt és az első kint lejátszott mérkőzés eredménye (1:1) bíztató volt. Bár a budapesti visszavágón sovány MTK győzelem született (1:0), az MTK ismét bejutott a rangos kupa döntőjébe, ahol az ellenfél a nemzetközi szinten is erős játékos állománnyal rendelkező, háromszoros KK-győztes Vasas volt. A döntő első mérkőzésén a Sándort és Sipost is nélkülöző MTK soványka, 2:1-es győzelmet aratott. Az egy héttel később lejátszott második mérkőzésen szintén tartalékosan kiálló kék-fehérek által hallatlan izgalmak közepette kiharcolt döntetelen (1:1) azt jelentette, hogy az MTK másodszor nyerte meg a Közép-európai Kupát. [Bajnai, 1963 pp. 76-77]

[szerkesztés] A legendás KEK döntő

Az 1964-ben lejátszott Kupagyőztesek Európa Kupája döntő magyar szempontból különös fontossággal bírt. A finálé egyik résztvevője az MTK volt, amely így - a Közép-európa Kupát nem számítva - a magyar labdarúgás történetének első hivatalos európai kupadöntőse lett. A kék-fehérek érdekes módon nem kupagyőztesként indultak a sorozatban, hiszen az MNK akkoriban éppen szünetelt, így az MLSZ a bajnoki ezüstérmest nevezte a KEK-re. Az MTK pedig remekül szerepelve a bolgár Szlavia Szófia (1:0, 1:1), a keletnémet Motor Zwickau (2:0, 0:1), a török Fenerbahce (2:0, 1:3, 1:0), majd a skót Celtic Glasgow (0:3, 4:0) búcsúztatásával bejutott a döntőbe, ahol a portugál Sporting várt rájuk. A döntőre Brüsszelben került sor és nehéz volt megmondani, hogy a meccsnek melyik gárda az esélyese. A lisszaboniaknál öt válogatott labdarúgó szerepelt és a portugál klubfutball a 1960-as években már nagyon erősnek számítot. Az MTK-nál is szerepeltek válogatott labdarúgók és akkor még a magyar klubfutball is nagyon erősnek számított. Két évvel korábban az MTK az akkori VVK sorozatban egészen az elődöntőig menetelt. A találkozó magyar szempontból kiválón kezdődött, hiszen a vezetést az MTK szerezte meg a legendás csatár, Sándor Károly révén. Csikar természetesen Sándor-szögből, vagyis az alapvonal közeléből talált be. A Sporting azonban Mascarenhos fejesével kevéssel a szünet előtt egyenlített, majd a második játékrész elején Figueirdeo a portugálokat juttatta előnybe. A fordulatoknak azonban ezzel még nem volt vége, mivel az MTK két perc alatt fordítani tudott. A 70. percben Kuti István egalizált, majd a 72. percben Sándor megint a magyar gárdának szerzte meg a vezetést. Csupán nyolc perc hiányzott ahhoz, hogy a kék-fehérek megszerezzék a magyar labdarúgás első kupagyőzelmét, ám a 82. minutában Figueirdeo beletette a lábát egy szabadrúgásba és a labda a hálóba került. A rendes játékidő végeredménye (3:3) után következett a kétszer tizenöt perces hosszabbítás. Több gól azonban már nem született a mérkőzésen, így az akkori kiírás értelmében nem tizenegyesek következtek, hanem a megismételt mérkőzés, amelyet két nappal később Amszterdamban a Sporting nyert meg egy góllal (1:0). [19]