Mani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Mani, Manichaeus, Manikhaiosz (Dél-Babilónia, Kr. u. 216 – Bélapat, Kr. u. 277) Iráni vallásalapító

Szülei feltehetőleg rokonságban álltak a párthus Arsakida uralkodóházzal. Apja Mani születése előtt nem sokkal csatlakozott egy zsidó-keresztény bemerítő szektához, az elkhaszaitákhoz. Mani e szigorúan aszketikus életet élő közösségben nőtt fel, de 12 és 24 éves korában „mennyei kinyilatkoztatást kapott, ezek hatására szakított az elkhaszaitákkal, s önálló egyház megszervezésébe kezdett. Rövid indiai útjáról Iránba visszatérve elérte, hogy a párthusokat felváltó Szászánida-dinasztia második uralkodója, I. Sábuhr engedélyt adjon neki birodalmában a térítő tevékenységre. Mani, tanítványai segítségével hatalmas sikereket ért el: már az ő életében Egyiptomtól egészen a kelet-iráni Khoraszán tartományig mindenütt szilárdan megvetette a lábát. E sikerek késztették a hivatalos vallás (a zoroasztrizmus egy formája) főpapságát, hogy rábírják I. Bahrámot, I. Sábuhr unokáját Máni elfogatására és kivégzésére.

Mani következetesen dualista gnosztikus rendszere a késő ókor és a kora középkor talán legnagyobb területen, Hispániától egészan Kínáig elterjedt vallása. A „Fény Apostola" hirdette, hogy a világ számára ő hozta el a tökéletes, végső kinyilatkoztatást. Hirdette, hogy a világban örök időktől fogva két princípium, őselv: a Jó és a Rossz, más megfogalmazásban az Isten és az Anyag, a Fény és a Sötétség áll szemben egymással. Ezek kezdetben egymástól elkülönülve léteztek, de a démoni hatalmak támadásának következtében megtörtént a két princípium keveredése. A világ, és benne az ember, a Sötétség teremtménye, jelenlegi állapotában ezt a keveredést mutatja. Ebből az állapotból a megváltás útja a gnózis, a „tudás" (ami voltaképp a dualizmus felismerése), és az ebből a felismerésből következő életszabályok megtartása közreműködés a princípiumok szétválasztásában. Bár Mani sokat merített környezete vallásainak gondolataiból, szokásaiból, mégsem egyszerű kompilátor, hanem olyan egyéniség, akinek vallása itt-ott egy ezredéven át a véres üldözések ellenére is fennmaradt. Mani, más vallásalapítókkal ellentétben tudatosan alakította ki egyháza számára a szent iratok kánonát: iratait követői az eredetihez szigorúan ragaszkodva művészien díszített könyvekbe másolták. A kánonba Mani hét műve tartozott: az Élő Evanngélium, az Élet kincse, a Misztériumok könyve, a görögül „Pragmateia"-nak (Értekezés) nevezett irat, a Gigászok Könyve, a Levélgyűjtemény, amelyet szírül írt, valamint az I. Sábuhr uralkodónak ajánlott perzsa nyelvű Sábuhragán. Mindezen műveiből mindössze rövid részleteket, kivonatokat ismerünk.

Töredékeiben szerencsére olvashatók eredeti csodás manicheus szövegek. Ezek mondják el legszebben róluk, kik voltak ök, s mit értettek a "gyöngy visszaszerzésén" mely a lélek eredeti fényességének fellobbantására irányult. Erröl szólt a "felfelé vezető ösveny".

Manicheus Zsoltárok, 246-ik zsoltár:

"Jer hozzám, én vérem, én Fényem, vezérem. …támadj fel, én lelkem: Megváltódhoz siess: menedéked, Krisztus vár rád Királyságában. Mivel sötétségben haladtam, vizet itattak velem, ami …engem. Teher alatt roskadozom, ami nem enyém. Ellenségeim gyűrűjében vagyok, körülöttem vadállatok, erők és hatalmasságok terhével küszködöm. Lidércként ijesztgetnek, támadnak ellenem, tüstént fel... engem, pásztor nélküli bárányt. Az Anyag s fiai felosztottak egymás közt, tüzükben sütögettek, mig megkeseritettek. Ám az idegenek, akik közé kerültem, nem ismertek engem: édességem kóstolgatták, mind birtokolni akartak. Az élet voltam nékik, de ők nékem a halál voltak: roskadoztam alattuk, s ők engem köntösként viseltek. Mindenben én lakom, tartom az egeket. Én vagyok a szegletkő, én támasztom a földet, én vagyok a sugárzó Fény, amely gyönyörűség a lelkeknek. Én vagyok a világ élete: én vagyok a fák vénáiban keringő tej: én vagyok az édesviz az Anyag fiainak talpa alatt. (...) Addig viseltem mindezeket, mig Atyám akaratát teljesitettem: atyám az Első Ember, kinek akaratát szolgáltam. Ím legyőztem a Sötétséget: ím eloltottam a szökőkutak tüzét, ahogy a Szférák körbeforognak, ahogy a Nap uralja az élet jobb felét. Ó lélek, emeld pillantásodat a magasba, tekintsd köteléked... ...te már elérted: ime, Atyáid hivnak. Szállj fel a Fény Hajóira, vedd dicsőséged koszorúját, térj meg királyságodba, örvendj együtt az eónokkal. Dicsőség s tisztelet Máni Urunknak s az ' Szent Választottjának, s az áldott Mária lelkének!"

[szerkesztés] A források

Pecz: Ókori lexikon

Teológiai kislexikon

[szerkesztés] Ajánlott irodalom

• Albert Steffen: Die Manichäer; dráma (1916)
• Albert Steffen: Mani; esszé (1930)
• Tóth Tibor: Manicheizmus Zikkurat-Média Kiadó, Debrecen, 2002
• Pap Gábor: Rasdi mesél (1993) [1]
• Paul Kriwaczek: Zarathusztra nyomában. Gold Book Kiadó.
• Mani: Gyöngy-énekek (2004)
• F. Favre: Máni - Kelet Krisztusa Nyugat Buddhája. L.N.L. Kiadó, 2007

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Ősemlékezet – Mani
• Index.hu Fórum: "Manicheizmus"
• gnozis.lap.hu
• Gyöngy-hímnuszok, F.Favre: Máni - Kelet Krisztusa Nyugat Buddhája