Gnoszticizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján.

A szó töve, a gnózis görögül tudást jelent. A gnosztikus tanokat a hagyományos hitelvek dogmatikus követői tévesen állítják be bonyolult és zavaros fantáziaszüleményeknek. A Gnózis az igazi tudást jelenti. A Gnózis tana egyszerű, mert mielőtt még bármit meghatározna, leírna vagy magyarázna, mindenekelőtt abból a tényből indul ki, hogy létezik igazi tudás. A gnosztikus világnézet alapja az, hogy az igazság előbb létezett, mint minden más. A gnosztikus irányzatok abból indulnak ki, hogy aki abszolút tudásra szomjazik, az belülről megtalálhatja ezt, mert minden emberben eleve benne van ez az igazság. A gnoszticizmus tehát a kereszténységhez hasonló, (korai) eretnek irányzat: a Megváltó szükségességét tagadja (illetve csak az önmegváltás hasznát ismeri el). Azt vallja, hogy mindenkit magát válthatja meg, azáltal, hogy a világot megismeri, s végül önmagába jut vissza. Lásd még: http://www.gnozis.fw.hu/

Tartalomjegyzék 1 A gnosztikus tanok eredete 2 Keresztény egyházatyák gnoszticizmus ellen írt művei 3 Eredetiben fennmaradt gnosztikus értekezések 3.1 Apokrif iratok 4 Lásd még 5 Külső hivatkozások 5.1 Bibliográfia

[szerkesztés] A gnosztikus tanok eredete

Az apokrif evangéliumok tanúsága szerint (vagy lásd pl. János leveleit a Bibliában) a kereszténység első évszázadaiban a gnosztikus eszmeiség meghatározó volt. Már az első században megjelentek a (tudás istenítő) gnózis hívei. Részben ennek az eretnekségnek a terjedése miatt kezdték kanonizálni a keresztény tantételeket. A gnoszticizmus mozgalma a tökéletesség belső átélésére törekedett. Elsősorban a beállítottság volt gnosztikus: hogy minden ember hivatott a belső tudásra, Isten közvetlen megtapasztalására - mondták. "Gnosztikus kereszténység" néven is emlegetik őket, pedig János evangéliuma és több ókeresztény szerző egyértelműen ellene ír. Kevés forrás élte túl a mozgalom üldöztetését. Ilyen például az 1997-ben nyilvánosságra hozott "Júdás evangéliuma", amely korának akciófilmjeként Júdást állítja be az igaz tudást védő elkeseredett hősnek, Jézust pedig hasonlóan esendő ellenfelének. (Az evangélium megnevezés téves, ugyanis nincsen benne a feltámadás.)

[szerkesztés] Keresztény egyházatyák gnoszticizmus ellen írt művei

• Szent Ireneus: Lugdunum (Lyon) püspöke volt. Öt könyvből álló irata a „hamis gnózis” ellen a II. század második feléből való. A szakirodalomban Adversus haereses címen hivatkoznak rá.
• Hippolütosz: akinek a hivatalos egyházzal is ellentétei voltak, annyira, hogy ellenpápának választották meg. Száműzetésben halt meg, i. sz. 235 körül. Görög nyelvű, az eretnekségek ellen irányuló művének latin címe: Retutatio omnium haeresium (Valamennyi eretnekség cáfolata).
• Epiphaniosz: (315-403) Ciprus metropolitája volt. Egyiptomban közelről is megismerkedett a Barbéló-gnosztikusokkal. Kicsapongó szertartásaik miatt feljelentést tett ellenük az egyházi hatóságoknál, minek következtében 80 titkos gnosztikust kizártak a keresztény közösségből. A gnózist görög nyelvű Panarion című műve támadja.
• Több keresztény szerző művében is találhatóak még a gnózissal foglalkozó részletek: pl. Tertullianus és Alexandriai Kelemen.

[szerkesztés] Eredetiben fennmaradt gnosztikus értekezések

A II. világháború végéig három kopt gnosztikus kódex volt ismeretes:

• Codex Askewianus: Valamikor az 1700-as években dr. Askew londoni orvos vásárolta egy régiségkereskedőtől. Róla nevezték el a kódexet. Halála után örökösei a British Museumnak adták el, 1785-ben. Ez a őrizte meg a III. században keletkezett Pisztisz Szophiat, a legterjedelmesebb gnosztikus értekezést. A kódex maga valószínűleg a IV. századból való.
• Codex Brucianus: James Bruce-ról (1730-1794) a neves skót utazóról kapta a nevét. A régi Théba területén, Medinet Habuban vette. Jeú két könyvet és egy un. Cím nélküli értekezést tartalmaz. A művek valószínűleg a III. századból valók, a papiruszkódex az V-VI. századra keltezhető.
• Codex Berolinensis: Valószínűleg Achmim közelében találták. 1896-ban került a Berlini Múzeum gyűjteményébe. Ebben található az Evangélium Mária szerint, János apokrifonja (titkos irata) és a Sophia Jesu Christi (Jézus Krisztus bölcsessége).

A legnagyobb gnosztikus könyvgyűjtemény a Nag Hammadi-i leletben került elő. 1945-ben találtak rá a 13 kódexre, melyek a IV. századra keltezhetők; a művek nagy része azonban a II. században keletkezett.

[szerkesztés] Apokrif iratok

Az apokrif (apokripha) görög kifejezés jelentése: „elrejtett”. A legjelentősebb lelet Nag Hammad tekercsei, de sok apokrif irat maradt fenn és tanúskodik a gnosztikus keresztény bölcsességről. Amíg a Biblia iratait a történelem során többször is „átírták”, az apokrifok hamisíthatatlanul tanúskodnak koruk bölcseletéről. Az apokrif, vagy „elrejtett” tanok a hivatalos, külső vallás törekvéseként kerültek háttérbe. Esetenként tudatos megsemmisítések elől rejtették el az utókor számára. A rejtett kifejezés ugyanokkor e tanok tartalmára, azokra a rejtélyekre, misztériumokra is utal, melyek az igazságkeresők számára az eredeti isteni állapot elérésének útját írják le, és közelebb visznek Istenhez. Az örökérvényű bölcsességet megörökítő pergamenek a mai kor keresői számára az írott szó, az Ige, az ember számára kinyilatkoztatott megváltás tanának jelképévé váltak.

[szerkesztés] Lásd még

• Rózsakeresztesek
• Júdás evangéliuma
• Júdás levele
• Ezoterika
• Hit Gyülekezete
• Krisztus Szeretete Egyház

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Gnozis.lap.hu
• Catholic Encyclopedia: Gnosticism

[szerkesztés] Bibliográfia