Magyarlápos
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Magyarlápos (Târgu Lăpuş) | |
|---|---|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Megye | Máramaros |
| Rang | város |
| Beosztott falvak | Boérfalva, Borkút, Domokos, Haragosalja, Kisdebrecen, Kohópatak, Láposdebrek, Lápospataka, Macskamező, Rogoz, Rohi, Sztojkafalva, Ünőmező |
| Polgármester | Mitru Leşe (PSD) |
| Irányítószám | 435600 |
| Népesség | |
| Népesség | 5844 (2002)[1] |
| Község népessége | 13 355 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 788 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 247,35 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
  Magyarlápos
|
|
| Magyarlápos weboldala | |
Magyarlápos (románul Târgu Lăpuş, korábban Lăpoşu Unguresc, németül Laposch) város Romániában, Erdélyben, Máramaros megyében. A Lápos-vidék hagyományos gazdasági központja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Nagybányától 47 km-re délkeletre, a Lápos folyó partján fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Első említése: Lapus (1291). Nevét folyójáról kapta. A Magyar- előtag először 1553-ban bukkant föl és Oláhlápostól való megkülönböztetésére szolgált. Mai román neve hivatalos névadás eredménye.
[szerkesztés] Története
1876-ig a város és a hozzá tartozó falvak Belső-Szolnok vármegyéhez tartoztak, kivéve a Kővár vidékén fekvő Haragosalja falut. 1876-tól teljes területe Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. A 17. századtól a II. világháború utánig járási székhely volt.
1325-ben vámszedő hely. A 14. században határában aranyat bányásztak. 1553-tól említik mezővárosként és 1603-ban már a Lápos felső völgyére kiterjedő uradalom központja.
A reformáció idején lakossága unitárius, majd református hitre tért. A 17. században a hadak többször pusztították, de mindig újjáépült. Román népessége valószínűleg a 18. század második felében települt be és 1798-ban tért át a görög katolikus hitre.
A vidék kézműves és vásáros központja volt. Csütörtöki hetivásárai mellett évente négy országos vásárt is tartott, melyeket a 19. század első felében Bukovinából és Galíciából is látogattak. A mesterségek és a földművelés mellett sokan sófuvarozással is foglalkoztak.
1783-ban a ferencesek újjáalapították római katolikus plébániáját, főleg a református népességből toborozva híveiket. A vallási türelem ritka példájaként a reformátusok 1838 után új templomuk felépüléséig a római katolikus templomban tartották istentiszteleteiket. 1847-ben a magyarság olvasási kedvének föllendítésére Técsi Samu szolgabíró megalapította a Lápos Vidéki Olvasóegyletet. 1856-ban a görög katolikusok központi iskolát hoztak létre az egész Lápos-vidék ifjúsága számára, négy gimnáziumi osztállyal, amely 1860-ban alakult át teljesen román tannyelvűvé, de minden szinten kötelező tárgy volt a magyar és a német nyelv. Az iskolát a görög katolikusok mellett ortodox diákok is látogatták.[3]
Erdélyi mértékkel viszonylag korán zsidók is beköltöztek a településre. Ők Galíciából érkeztek, a haszid irányzathoz tartoztak és 1820-ban alapították hitközségüket. Túlnyomó részük kézművességgel foglalkozott, de a legtöbbjük emellett földet is művelt. A dualizmus korában közülük került ki a járás hivatalnoki elitje. 25 éven át polgármesterként az ortodox zsidó vallású Reich József irányította a helységet. A jiddis nyelvet a magyar kultúrába való integrációjuk mellett is megtartották.
1968 óta város.
[szerkesztés] Lakossága
A szomszédos Domokos mellett a túlnyomóan románok lakta Lápos-vidék másik, középkori eredetű magyar lakossággal bíró települése. Magyar nyelvjárása mezőségi típusú.
1850-ben 1529 lakosából 1053 magyar, 280 román, 119 zsidó és 51 örmény nemzetiségű.
1910-ben 2671 lakosából 2120 magyar, 403 román és 129 német (jiddis) anyanyelvű. Felekezet szerint 961 református, 658 zsidó, 595 görög katolikus, 320 római katolikus és 128 ortodox.
2002-ben 5844 lakosából 4967 volt román és 788 magyar nemzetiségű; 4307 ortodox, 515 református, 379 pünkösdista, 326 római katolikus és 260 görög katolikus vallású.
[szerkesztés] Látnivalók
- A főtér épületei közül a református templom a 1752-ben, a római katolikus templom 1841-ben, tornya 1846-ban épült. Az egykori községháza ma a rendőrség épülete. A 13. házszámú régi iskolaépület 1858-ban épült.
- Zsidó temetőjéről ezen az oldalon, a Tîrgu Lăpuş címszó alatt olvasható angol nyelvű ismertetés.
[szerkesztés] Gazdasága
Helyi viszonylatban jelentős faipara (ládagyár), konfekció- és fonóipara.[4]
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1745-ben Benkő Ferenc lelkész, mineralógus, a nagyenyedi természettudományi múzeum alapítója.
- Itt született 1866-ban Kovács Dezső író.
- Itt töltötte gyermekkorát 1943 és 1951 között Szilágyi Domokos költő.
[szerkesztés] Források
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye nevelés- és oktatásügyének története. 1000–1896. Dés, 1896.
- Uő.: Szolnok-Doboka vármegye monographiája. Dés, 1900–1905. 5. köt.
- Nemes Géza (1969): Magyarlápos és környéke zsidóságának élete és pusztulása. In Singer Zoltán szerk.: Volt egyszer egy Dés…: Bethlen, Magyarlápos, Retteg, Nagyilonda és környéke. Tel-Aviv, 1969. 2. köt., 333–366. o.
- Dr. Gábriel András: Magyar sziget a Lápos felső medencéjében. Honismeret. 2001. 1. sz.
- ^ http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erd2002.htm
- ^ http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erd2002.htm
- ^ Valeriu Achim: Nord-Vestul Transilvaniei. Cultură naţională – Finalitate politică 1848–1918. Baia Mare, 1998, 29–30.
- ^ nagybanya.ro
| Máramaros megye városai | |
|---|---|
| Borsa | Dragomérfalva | Felsőbánya | Felsőszelistye | Felsővisó | Kapnikbánya | Magyarlápos | Máramarossziget | Miszmogyorós | Nagybánya | Nagysomkút | Sülelmed | Szinérváralja | |
Erdély-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
