Benkő Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Benkő Ferenc (kisbaconi) (Magyarlápos, 1745. – Nagyenyed, 1816. december 16.) református lelkész, mineralógus

[szerkesztés] Élete

Iskoláit 1759-től Nagyenyeden végezte, majd 1776-tól Németország egyetemein tanult. Legtovább volt Jenában és Göttingenben, ahol különösen a természetrajzi tudományokat tanulmányozta. Hazaérkezése után előbb nagyszebeni lelkész, majd 1790-től a természetrajz, földleírás és német nyelv tanára lett Nagyenyeden. Ő az első magyar nyelvű ásványtani mű szerzője (1786. 1796-ban a jénai természetvizsgáló társulat tagjává választotta. A nagyenyedi természettudományi múzeum az ő javaslatára létesült.

[szerkesztés] Munkái

Werner Ábrahámnak a köveknek és érczeknek külső megismertető jegyeikről. Ford. és jegyzetekkel kísérte. Göttingen, 1782. (2. kiadás. Kolozsvár, 1784.)
Magyar mineralogia. Kolozsvár, 1786.
A keresztény szeretetnek egyik nevezetes emlékeztető oszlopa. U. ott. 1787. (A nagy-szebeni ref. templom fölszentelése alkalmával mondott beszéd, Szabó Sámuelével együtt.)
Esztendőnként kiadott parnassusi időtöltés. Nagy-Szeben. 1793–1800. Hét kötet. (Ism. Siebenb. Quart. IV. 1795.)
Magyar geografia. Kolozsvár. 1801–02. Négy rész. (1. részét Jankovich szerint nem nyomatta ki.)

Kézirati munkái: Erdélyi régi római inscriptiók. (Gróf Toldalagi Viktornál Koronkán), Synodi Erdődienses. (A kolozsvári egyetlen példányról vett másolat megvan a m-szigeti ref. kollegium levéltárában.) Naplót is hagyott maga után, melyet fia szándékozott kiadni.