Kapnikbánya
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Kapnikbánya (Cavnic) | |
|---|---|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Megye | Máramaros |
| Rang | város |
| Beosztott falvak | - |
| Polgármester | Nicolae Bindiu, NLP |
| Irányítószám | 435300 |
| Népesség | |
| Népesség | 5205 (2002)[1] |
| Magyar lakosság | 911 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
  Kapnikbánya
|
|
| Kapnikbánya weboldala | |
Kapnikbánya (románul Cavnic) város Romániában Máramaros megyében. Alsó- és Felsőkapnik egyesülése.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Nagybányától 32 km-re keletre, a Gutin-hegységben aZ Öreg-Gutin 1443 m magas csúcsa alatt fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevét a Kapnik folyóról kapta, amely mellett épült. A szláv kopaonik (= az amit megástak), utótagja az ércbányászattal kapcsolatos.
[szerkesztés] Története
Ősi bányásztelepülés, itt már a rómaiak is bányásztak.
1336-ban, Károly Róbert király korában Capnic néven említik, már ekkor község jellege volt.
Kapnikbánya már a XV. században a vidék bányászatának központja.
1455-ben Hunyadi János megerősíti Kapnikbánya régi szabadalmi jogait - Nagybánya és Felsőbánya szabadalmaival együtt.
Az itteni bányászat és a község azonban már ebben az első időszakában is sokat szenvedett:
1460-ban a törökök lerombolták, emiatt egy időre szünetelt is itt a bányászat.
1465-ben Mátyás király ismét megerősíti a település szabadalmi jogát.
A XVI. század elején újból virágzásnak indult, de az erdélyi fejedelmek és a magyar király közötti bányákért folyó harc annyira tönkretette az itteni bányákat, hogy a XVI. század második felére a bányaművelés már teljesen szünetelt.
1571-ben Miksa király újból elkezdte a bányák művelését, azonban azok ismét a Báthoriakkezébe kerültek.
1588-ban Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a bányákat bérbe adta Herberstein Felicián-nak, aki rablógazdálkodásával teljesen tönkretette azokat.
Ettől kezdve a XVIII. század elejéig a kapniki bányák az erdélyi fejedelmeké voltak, akik azokat állandóan bérlők útján műveltették.
1620-ban Bethlen Gábor megvonta a bérletet ifj. Herneistein Felicziántól és saját kezelésbe vette a bányákat, azonban halála után ismét haszonbérbe adták azokat.
Különb gazdálkodás azonban a Rákócziak idején sem folyt itt.
A Vasvári béke alapján Kapnikbánya Erdély végvidékeként továbbra is az erdélyi fejedelmek kezében maradt, Apaffy Mihály alatt még roszabb lett sorsa, s az ő halála után szünetelt is itt a bányászat 1691-től 1702-ig, mikor a bécsi kormány újra megkezdte és fellendítette itt a bányaművelést:
1706-ban a Kővárvidék ide tartozó falvainak (Kápolnok, Gyertyános és Garbonácz) lakosságát kötelességük teljesítésére szorították - bár e falvakat szerette volna elperelni a Kővárvidék ura, de ez nem sikerült neki.
1717-ben a tatárok lerombolták a települést, de azokat a Bagossy László vezette Tiszaháti nemesség itt szétverte.
1722-ben a többi bányakerületből is sok családot telepítettek ide.
1727-ben a bányavidéket a nagybányai bányaigazgatósághoz csatolták.
1753-ban Művelésbe fogták az eddig elhanyagolt altárnát is.
1761-ben bányatörvényszéket állítottak fel.
1786-ban a telepet úttal kötötték össze Felsőbányához.
A XIX. század első évtizedeire egy időre újra megállt itt a fejlődés, és csak
1845 után virágzott fel ismét itt a bányászat.
A község és határa többnyire kamarabirtok volt.
1910-ben 3517 lakosából 1864 magyar és 1604 román volt.
A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Magyarláposi járásához tartozott.
2002-ben 5.205 lakosából 4.205 román, 911 magyarok, 54 cigány és 35 egyéb nemzetiségű volt.
[szerkesztés] A kapniki bányák
Az itteni bányáknak két aknájuk és két altárnájuk volt.
Kapnikbányát 20 km hosszúságú bányavasút kötötte össze a Felsőbányáig húzódó vasútvonallal.
A bányákhoz több zúzó és hengermű, valamint nagy kohótelep is tartozott.
A város maga két részből állt: "Alsó- és Felső Handal"-ból. Alsókapnik volt a kincstári kohótelep. Felsőkapnikon pedig a bányaművek voltak.
[szerkesztés] Nevezetességek
- 1717ben a Kapniknál benyomuló krími tatár hadakat itt verte szét a Bagossy László vezérlete alatt álló tiszaháti nemesség.
Ennek emlékére 3 méter magas emlékoszlopot emeltek a következő felirattal:
-
-
-
- "Anno 1717. us que hic fuerunt tartari".
-
-
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született Jendrassik Jenő filozófus, egyetemi tanár, rektor 1824-ben.
- Itt született Papp Simon geológus, az MTA tagja 1886.február.14,
- Born Ignác, korának egyik legnagyobb geológusa, szül: 1742,
- Krupiczer Antal szobrász és kiállítóművész, szül: 1944,
- Szaucsek István zeneszerző, (Amikor majd nem leszek már...),szül: 1886. szeptember 26-án, meghalt Budapesten 1950. június 10-én.
Egyéb híres emberek névsorát lásd: Debreczeni Z. László Gutinok című könyvében, vagy a http://laknersandor.fw.hu honlapon a „Híres emberek” link alatt
[szerkesztés] Források
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye.
| Máramaros megye városai | |
|---|---|
| Borsa | Dragomérfalva | Felsőbánya | Felsőszelistye | Felsővisó | Kapnikbánya | Magyarlápos | Máramarossziget | Miszmogyorós | Nagybánya | Nagysomkút | Sülelmed | Szinérváralja | |
