Kora újkori magyar történelem
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A három részre szakadt ország kora
Az 1526-os mohácsi vésztől az ország területe előbb két részre, majd 1541-től három részre szakadt. Ez az állapot több mint másfél évszázadig, a korai újkor legnagyobb része alatt alatt állandósult. A Kárpát-medence területének újraegyesítésére csak az 1680-as években került sor a Habsburg-ház vezetése alatt.
[szerkesztés] A török hódoltság területe
Bővebben: Török hódoltság
[szerkesztés] A Habsburg uralom alatti országrész
Bővebben: Királyi Magyarország[szerkesztés] Erdély
Bővebben: Erdélyi FejedelemségLásd még: A reformáció Magyarországon
[szerkesztés] Az ország újraegyesítése és a kuruc mozgalom
Bővebben: A török kiűzése MagyarországrólAz 1699-ben kötött osztrák-török Karlócai béke értelmében Erdély is Habsburg kormányzás alá került. Névlegesen a magyar korona alá tartozott, de valójában Magyarországtól közigazgatásilag különálló tartományként kezelték.
[szerkesztés] Rákóczi-szabadságharc
Bővebben: Rákóczi-szabadságharc[szerkesztés] A 18. századi Habsburg abszolutizmus
A birodalomban főleg Mária Terézia és fia, II. József uralkodott a felvilágosult abszolutizmus szellemében. A két felvilágosult abszolutista uralkodó rájött a parasztréteg fontosságára, mivel ők fizették a legtöbb adót is. Ezért korlátozták a rendi kiváltságokat, a nemességet is adófizetésre kötelezték, illetve társadalmi, közegészségügyi, oktatási újításokat vezettek be. Politikájuk lehetővé tette, hogy a nem nemesek is hivatalnokok legyenek. Ennek következtében kialakult egy olyan hivatalnokréteg, amely a reformok, újítások híve volt.
[szerkesztés] III. Károly kora
1716-ban meghalt egyetlen fia, így veszélybe került az örökösödés. Végül törvényt hozott a Habsburgok nőági örökösödésének biztosítására, ez volt a híres Pragmatica Sanctio.
1718 után, miután a Temesköz is felszabadult a török uralom alól, nem csatolták vissza Magyarországhoz, hanem Temesi bánság (vagy Bánát) néven külön tartománnyá szervezték, az Udvari Haditanács és az Udvari Kamara kettős alárendeltségében (1778-ig).
1731-ben kiadta a szintén nevezetes Carolina Resolutiot, amelyben a protestánsok vallásgyakorlatát szabályozta.
[szerkesztés] A felvilágosult abszolutizmus kora
III. Károly után 1740-ben a lánya, Mária Terézia lépett trónra, amit az 1713-as Pragmatica Sanctio törvény tett lehetővé. Ezt Poroszország nem ismerte el, és háborút indított az osztrák örökségért. A háború során Ausztria elveszítette Sziléziát, és a további porosz sikerek a Habsburg Birodalom felbomlásával, széthullásával fenyegettek. 1741. szeptember 11-én, két évvel egy vesztes török háború, és tizenkét éves törvényhozási kényszerszünet után Mária Terézia a Pozsonyban összegyűlt magyar országgyűléshez fordult, hogy segítsenek neki fegyverrel megmenteni a koronáját. A magyar nemesek "Életünket és vérünket...!" felkiáltással álltak ki a királynő mellett, aki cserébe érvénytelenítette III. Károly néhány magyarellenes intézkedését. Az osztrák örökösödési háború alatt (1741-1748) ezután 11 magyar huszárezred harcolt a Habsburg-trónért Európa hadszínterein.
Szilézia visszaszerzését a poroszoktól a hétéves háborúban (1756 -1763) sikertelenül kísérelte meg. 1757. júnus 18-án a Nádasdy Ferenc vezette magyar lovasságnak döntő szerepe volt abban, hogy a Prága melletti Kolinnál sikerült megállítani a Mária Terézia ellen támadó porosz hadsereget. A háborúban (1756-63) gróf Hadik András altábornagy egy huszáros rajtaütéssel, valamivel több mint 5000 katona élén, 1757. október 16-án elfoglalta és megsarcolta Berlint, az ellenség fővárosát, amelyet kb. 5500 porosz katona védett (A magyar sereg 200.000 tallért kapott hadisarcban, azonfelül 15 000 tallért fizettek a győztes katonáknak.)
A királynő 1754-ben bevezette a kettős vámrendszert, ami erősen visszavetette a magyar ipar fejlődését. Miután a jobbágykérdés rendezését a magyar rendi országgyűlés elutasította, Mária Terézia e kérdést rendeleti úton szabályozta. 1767-ben kiadta jobbágyrendeletét (Urbárium). Szívügye volt az oktatás. 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet, a Nagyszombati Egyetemet áthelyezte Budára. Kiadta az iskolarendszert gyökeresen átalakító Ratio Educationis-t. (A nevelés rendje). Egységes világi iskolarendszer jött létre.
Mária Teréziát a trónon legidősebb fia, II. József, a "kalapos király" követte 1780-ban. 1781-ben adta ki az úgynevezett türelmi rendeletet.
Röviddel halála előtt (1790 januárjában) látva a reformok elleni ellenszegülést, visszavonta rendeleteit, kivéve a türelmi rendeletet és az örökös jobbágyság rendeletét. A "kalapos király" halálát a magyar rendek nagy megkönnyebbüléssel vették, mivel sok rendelete hátrányosan érintette őket.
[szerkesztés] Lásd még
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
