Jászfényszaru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 47.57190° k. h. 19.71930°

Jászfényszaru

Jászfényszaru címere

Közigazgatás

Ország

Régió

Megye

Kistérség

Rang

Irányítószám

5126

Körzethívószám

Népesség

5907 (2008)

Népsűrűség

77,30 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

76,16 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Jászfényszaru

é. sz. 47.57190° k. h. 19.71930°

Jászfényszaru város Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Jászberényi kistérségben.

[szerkesztés] Fekvése

Jászfényszaru a Jászság észak-nyugati szélén Pest és Heves megyével határosan, a Zagyva és a Galga torkolata fölött 2 kilométerrel a bal parton terül el. Megközelíthető az M3-as autópályán, Hatvannál letérve a 32-es úton. Jászfényszaru szomszédos települései a heves megyei Hatvan, Boldog és Csány, a pest megyei Zsámbok, Tóalmás, Szentlőrinckáta és Tura, valamint a szolnok megyei Pusztamonostor.

[szerkesztés] Közlekedése

A város egyaránt megközelíthető autóbusszal, illetve vasúton. Vasútállomása a 32-es főút mentén fekszik Hatvan irányában, a várostól mintegy 2 km távolságra. Az állomás a Hatvan-Szolnok vasútvonalon, Hatvant elhagyva az első megálló. Jászfényszarut elővárosi autóbuszjáratok kapcsolják Jászberényhez és Hatvanhoz, valamint helyköziek és távolságiak Budapesthez és Gödöllőhöz. Ezek javát a Jászkun Volán Zrt. látja el, de közlekedtet ide járatokat a Hatvani Volán és a Volánbusz is.

[szerkesztés] Története

Homokos, fövenyes részein (Kozma part, Csonthalom, Sós-tó) az ásatások avar és honfoglalás kori leleteket hoztak a felszínre. A mai Jászfényszaru helyén valószínűsíthető Cosma falu (egy 1067-es oklevél említi így), amit 1499-ből Szent Kozma Damján néven pontosíthatunk. E néven a mai Kozma dombon Árpád kori templom állt, amelynek alapjait 1996-ban Selmeczi László régész tárta fel.

A település története a jászok történelmének egy része, akiket IV. Béla telepített a tatárjárás után elnéptelenedett Zagyva folyó völgyébe. Kiváltságos helyzetük fejében katonáskodniuk kellett a királynak. A századok folyamán a történelem viharai Jászságot sem kímélték, különösen a török dúlásokat sínylette meg. A lakosság töredéke a Zagyva-Galga mocsaraiban húzódott meg, nagyobb része elköltözött. A török veszedelem elmúltával újabb sorscsapás következett: 1702-ben I. Lipót zálogba adja a Jász-Kunságot a Német Lovagrendnek. A jobbágysorba süllyedt jászfényszaruiak közül többen is Rákóczi táborába állnak, egykori kiváltságaikat azonban csak 1745-ben válthatják meg Mária Teréziától.

Légifotó a gyárról

A Redemptio után a föld községi elosztású tulajdonban volt, a megváltás arányában osztották fel a családok között. A redemptus gazdák azonban saját földre vágytak, hogy teljesen önállóan gazdálkodhassanak. A földnek magántulajdonban való megjelenésével komoly gazdasági fejlődés indult meg. A község vezetői gondot fordítanak a település rendezésére, szabályozzák az építkezéseket. Kereskedők nyitnak boltokat, nő az iparral foglalkozó mesteremberek száma, akik 1817-ben vegyes céhet alapítanak. Jászfényszaru 1831-ben mezővárosi rangot kap, heti vásártartási joggal, majd 1845-től négy országos vásár tartására kap lehetőséget. Az 1867-es kiegyezés további lendületet adott a fejlődéshez, viszont az 1871-es központi rendelkezés szabta nagyobb terheket azonban mint város, már nem tudta tovább vállalni. Ezért 1872-ben az elöljárók kérik a nagyközséggé történő visszaminősítését, a jász kiváltságokat pedig az 1877. évi országos közigazgatási átszervezés szüntette meg véglegesen.

A település 1993-tól ismét városi rangot birtokol. 1990-től az akkor még nagyközség adott otthont a dél-koreai székhelyű Samsung televíziógyártó cégnek, mely mostanra a legnagyobb európai Samsung gyárrá nőtte ki magát, 1350 főnek ad állandó munkalehetőséget. 2004-ben készült el a tízmilliomodik jászfényszarui televízió.

Infrastruktúráját illetően a település 80%-a csatornázott, mintegy 40 km hosszú útrendszerének 70%-a szilárd burkolatú

[szerkesztés] Nevezetességei

Római katolikus templom (Mindenszentek)

A templom légifotója
Kiss József Helytörténeti Gyűjtemény: 1983 óta látogatható
Papp kastély
Rimóczy kastély

[szerkesztés] Emlékművek

Szent Család szobor: A római katolikus templom mellett. (Készült: 1769-ben)
Szentháromság szobor: A római katolikus templom mellett.
I. világháborús emlékmű
Petőfi szobor
II. világháborús emlékmű (Felavatva: 1989-ben)
Zsidó emlékmű
Díszkút: A település első artézi kútja helyén áll. (Felavatva: 2002-ben)
Tanítók emlékműve (Felavatva: 2002-ben)
Megbékélés emlékműve: Az egykori szovjet emlékmű helyén áll. Nemzetiségtől függetlenül állít emléket mindazoknak, akik a II. világháború során a község közigazgatási határai belül estek el. A tervezést és a bronzműves munkát Szabó Imrefia Béla, míg a kivitelezést Tóásó Tibor kőszobrász végezte. (Felavatva: 2005-ben)
Bedekovich emlékoszlop: Szilágyi Dezső népi fafaragó művész munkája. (Felavatva: 1993-ban)

[szerkesztés] Híres emberek

id. Bedekovich Lőrinc (1751. augusztus 8. – 1823. november 23.): Nemesi családban született Jászapátin, majd Jászfényszarun telepedett le feleségével, Pruzsinszky Erzsébettel. A Jászkun Kerület első földmérő és vízépítő mérnöke. Az ő nevéhez fűződik a Zagyva-Tarna völgyében, a Jászkunság területén az ősmocsarak, vadvizek elleni védekezés, vízrendezés s az árvízmentesítési munkálatok megkezdése, a Zagyva és a Tarna folyók szabályozása, mocsarak lecsapolása, csatornák, gátak építése. A Jászkun Hármas Kerület tiszteletbeli táblabírójának választotta. Örök nyugalomra szintén Jászfényszarun helyezték.
ifj. Bedekovich Lőrinc (1788. augusztus 8. – 1857. október 2.): A Jászkun Hármas Kerületnél dolgozott második földmérőként annak 1820-as megszűnéséig, majd a Jász Kerület mérnöki hivatalát töltötte be 1848-ig. Ezen hivatalában tovább folytatta apja munkáját, töltések, hidak, utak építése és javítása kapcsán, valamint a nevéhez fűződik Jászberény 1825-ös teljes (illetve a megvalósításra szánható pénz hiányában a későbbi részleges) rendezési terve is. Munkásságának máig is látható emléke Jászberényben a városháza épülete (a tér felőli része), illetve a Rozália kápolna.
Dr. Gergely Zoltán (1931. szeptember 27. (Jászfényszaru) - 1998. november 26. (Gödöllő): Édesapja Gergely József (a helyi gőzmalom tulajdonosa), édesanyja Fehér Mária. A hatvani gimnáziumban érettségizett kitűnő eredménnyel. Apja polgári származása miatt nem vették föl az erdészeti egyetemre, ezért érettségi után erdőmunkásként, majd erdészeti gyakornokként dolgozott. Ezt követően fölvették a Gödöllöi Agrártudományi Egyetemre, ahol jeles eredménnyel diplomázott. Egyetemi tanulmányai után a Szécsényi Mezőgazdasági Technikumban volt tanár, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mikrobiológiai Tanszékére került Dr. Horváth János egyetemi tanár mellé. Később talajtani szakmérnöki és mérnöktanári diplomát is szerzett, majd Summa cum laude doktorált. Az egyetemen több mint 30 évig tanított és kutatott. Kiváló műszaki és gyakorlati érzékének köszönhetően számos mikrobiológiai és műszaki találmányt szabadalmaztatott (olajbontó Nocardia fajok izolálása és hasznosítása, eljárás helyi fermentációra, görgős eke, gyomirtó vegyszerek stb.). A Gödöllői Agráregyetem Mikrobiológiai Tanszékének műszaki és fermentációs bázisa kialakítása az 1960-as, 1970-es években az ő nevéhez fűződött. Igazi ezermester volt: faipari gépeket (szalagfűrész, gyalugép, faeszterga, parkettamaró), élelmiszeripari berendezéseket (olajütő, gyümölcsprés), mindennemű eletromos eszközt (akkumulátortöltő, autórádió, házitelefon, stb.) és unokáinak fajátékokat készített.