Formula–1 Holland Nagydíj
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Formula–1 Holland Nagydíj 1952 és 1985 között – kisebb megszakításokkal – minden éveben az Északi-tenger partvidékén fekvő Circuit Park Zandvoort pályán került megrendezésre.
Zandwoort már 1950-ben és 1951-ben is otthont adott Formula–1-es autóknak, de az akkor szerzett eredmények nem számítottak bele a hivatalos világbajnoki pontversenybe. Mindkét versenyt a francia Louis Rosier nyerte meg egy Talbot-Lagóval. 1952-ben és 1953-ben Alberto Acari és a Ferrari nyerte meg a nagydíjat, 1955-ben pedig Juan Manuel Fangio a Mercedesszel.
1958 és 1971 illetve 1973 és 1985 között minden évben volt Holland Nagydíj. 1972-ben azért maradt el a futam, mert a pálya már nem felelt meg a biztonsági előírásoknak, ezért az év folyamán átépítették, és 1973-ban már ismét szerepelt a Formula–1 versenynaptárában. Panorama néven hozzáépítettek egy új sikánt, de az új szabályok ellenére Roger Williamson verseny közben halálos balesetet szenvedett. A fiatal brit autóversenyzőnek ez volt a második nagydíja. 1979-ben egy újabb sikánnal gazdagodott a pálya. 1980-ban a német Hans-Georg Bürger vesztette életét, egy Formula–2-es futam bemelegítő körén.
1985-ben rendeztek utoljára futamot a zandwoorti pályán, mert a CENAV nevű vállalat, amely kereskedelmileg működtette, kiszállt az üzletből, megpecsételve ezzel a pálya sorsát. Az önkormányzati tulajdonban lévő versenypályát ezután nem használták, és 1987-ben a terület egy részét eladták egy parkfejlesztő vállalatnak.
A legtöbb győzelmet Jim Clark szerezte meg, aki 1963 és 1967 között négyszer lett első a nagydíjon. Jackie Stewart és Niki Lauda három-három versenyt nyert meg Zandwoortban.
.svg/22px-Flag_of_Belgium_(civil).svg.png){kind=small}
| Formula–1-es nagydíjak | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
|
