Jim Clark
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Állampolgárság | brit |
---|---|
Formula–1-es pályafutása | |
Aktív évei | 1960 – 1968 |
Csapata(i) | Lotus |
Nagydíjak száma | 73 (72 rajt) |
Világbajnoki címek | 2 (1963, 1965) |
Győzelmek | 25 |
Dobogós helyezések | 32 |
Első rajtkockák | 33 |
Leggyorsabb körök | 28 |
Első Nagydíj | 1960 Holland Nagydíj |
Első győzelem | 1962 Belga Nagydíj |
Utolsó győzelem | 1968 Dél-afrikai Nagydíj |
Utolsó Nagydíj | 1968 Dél-afrikai Nagydíj |
Jim Clark (1936. március 4. – 1968. április 7.) versenyző, kétszeres Formula–1 világbajnok, az 1965-ös Indianapolisi 500 győztese.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Formula–1
Jim Clark legjobb Formula–1-es versenyzőkhöz tartozott, mint Jackie Stewart, Juan Manuel Fangio, Alain Prost, Ayrton Senna vagy Michael Schumacher. Haláláig övé volt a legtöbb futamgyőzelem rekordja (25). Clark 1959-ben megnyerte a Le-Mans-i 24 órás versenyt. 1960-ban debütált Formula–1-es versenyen. Egész Formula–1-es pályafutása során a Lotus csapatnál versenyzett. 1961-ben, az Olasz Nagydíjon egy kései fékezés iómiatt a Parabolica kanyarban hátulról meglökte az akkor a bajnokságot vezető Berghe von Tripset, aki kirepült a pályáról, és a nézők közé repült. A balesetben 16-an haltak meg, köztük Trips is. Clark először 1962-ben nyert futamot, ezévben második lett az egyéni bajnokságban. 1963-ban és 1965-ben világbajnok lett, eközött, 1964-ben az első három versenyből kettőt megnyert, de az ezek után következő technikai problémák miatt csak harmadik lett. 1965-ben megnyerte az Indianapolisi 500-at.
1966-ban a csapat a korábbi Climax motorókról a 16 hengeres BRM motorra váltott, mely nem volt túlságosan jó. Clark ennek ellenére megnyerte az Amerikai Nagydíjat, mely a 16 hengeres motorok egyetlen Formula–1-es győzelme volt. A csapat később a Ford-Cosworth DFV V8-ra váltott, melyet egészen 1982-ig használtak a Formula–1-ben a csapatok. Clark sokszor nyerte meg az időmérő edzéseket, köztük a nürburgringi futamon is az első helyről indulhatott, melyet 9 másodperc előnnyel szerzett meg, de a versenyeken gyakran ki kellett állnia a technikai hibák miatt. Élete legnagyobb versenyét az 1967-es Olasz Nagydíjon teljesítette, melyet bár nem nyert meg. A futam elején vezette a versenyt, mely után a boxba kiállni kényszerült. A boxkiállás másfél percébe került. A verseny végére felküzdötte magát az élre, ám az utolsó néhány száz méteren leállt a versenyautója a benzinpumpa hibája miatt. Ennek ellenére viszont még beért a harmadik helyre. Élete utolsó versenyét, az 1968-as szezonnyitó Dél-afrikai Nagydíjat is megnyerte.
[szerkesztés] Halála
1968. április 7-én Hockenheimben egy Forma-2-es versenyen fának ütközött és életét vesztette. Fehér Lotusával mintegy 270 km/h tempóval már éppen túljutott az egyik kanyaron , amikor hirtelen megfarolt.Autója egyik oldalról a másikra csapódva, száguldott még egy darabig a pályán. A gyepes részre kerülve többször is szaltót vetett a levegőben, majd a végén valósággal szétrobbant egy fán. Clarkot számtalan vérző seb mellett, nyakán, fején és gerincén olyan súlyos sérülések érték, hogy életét a gyors orvosi beavatkozás ellenére sem tudták megmenteni. Kórházba szállítás közben elhunyt.
[szerkesztés] Teljes Formula–1-es eredménysorozata
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | Helyezés | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1960 | Lotus | ARG |
MON |
500 |
NED Ret |
BEL 5 |
FRA 5 |
GBR 16 |
POR 3 |
ITA |
USA 16 |
10. | 8 | ||
1961 | Lotus | MON 10 |
NED 3 |
BEL 12 |
FRA 3 |
GBR Ret |
GER 4 |
ITA Ret |
USA 7 |
7. | 11 | ||||
1962 | Lotus | NED 9 |
MON Ret |
BEL 1 |
FRA Ret |
GBR 1 |
GER 4 |
ITA Ret |
USA 1 |
RSA Ret |
2. | 30 | |||
1963 | Lotus | MON 8 |
BEL 1 |
NED 1 |
FRA 1 |
GBR 1 |
GER 2 |
ITA 1 |
USA 3 |
MEX 1 |
RSA 1 |
1. | 54 (73) | ||
1964 | Lotus | MON 4 |
NED 1 |
BEL 1 |
FRA Ret |
GBR 1 |
GER Ret |
AUT Ret |
ITA 15 |
USA 7 |
MEX 5 |
3. | 32 | ||
1965 | Lotus | RSA 1 |
MON |
BEL 1 |
FRA 1 |
GBR 1 |
NED 1 |
GER 1 |
ITA 10 |
USA Ret |
MEX Ret |
1. | 54 | ||
1966 | Lotus | MON Ret |
BEL Ret |
FRA DNS |
GBR 4 |
NED 3 |
GER Ret |
ITA Ret |
USA 1 |
MEX Ret |
6. | 16 | |||
1967 | Lotus | RSA Ret |
MON Ret |
NED 1 |
BEL 6 |
FRA Ret |
GBR 1 |
GER Ret |
CAN Ret |
ITA 3 |
USA 1 |
MEX 1 |
3. | 41 | |
1968 | Lotus | RSA 1 |
ESP |
MON |
BEL |
NED |
FRA |
GBR |
GER |
ITA |
CAN |
USA |
MEX |
11. | 9 |
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Előző világbajnok: Graham Hill |
Formula–1-es világbajnok 1963 |
Következő világbajnok: John Surtees |
Előző világbajnok: John Surtees |
Formula–1-es világbajnok 1965 |
Következő világbajnok: Jack Brabham |
- Formula–1 portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap