F–35 Lightning II
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| F–35 Lightning II | |
|---|---|
 Az F-35 X-35 prototípusa |
|
| Műszaki adatok | |
| Funkció | Harcászati vadászbombázó repülőgép |
| Gyártó | Lockheed Martin Northrop Grumman BAe Systems |
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | X-35A: 2000. október 24. X-35C: 2000. december 16. X-35B: 2001. június 23. F-35A: 2006. december 18. |
| Szolgálatba állítás | 2011. |
| Méretek | |
| Hossz | 15,37m |
| Fesztáv | F-35A/B: 10,65m F-35C: 13,11m |
| Magasság | 5,28m |
| Szárnyfelület | F-35A/B: 42,70m² F-35C: 57,6m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 12 000kg |
| Maximális felszállótömeg | 23 000kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 1 db Pratt & Whitney F135 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű 128/191kN vagy 1db GE/Rolls-Royce F136 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű 178kN utánégetővel |
| Tolóerő | 178/191kN (89kN emelőventillátor a VTOL változatokban) |
| Repülési jellemzők | |
| Maximális sebesség | 1,8Mach |
| Hatósugár | 1000km |
| Legnagyobb repülési magasság | 15 000m |
| Emelkedőképesség | 200m/s |
| Szárny felületi terhelése | 446 kg/m² (F-35A) |
| Tolóerő-tömeg arány | 0,88 (utánégetővel) / 1,05-1,11 (helyből felszálló módban) |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 1 db 25mm GAU-12/U gépágyú F-35A: 180 db lőszerrel F-35B/C:220 db lőszerrel |
Az F–35 Lightning II korábbi nevén X-35 vagy JSF (Joint Strike Fighter) egy amerikai tervezésű, egy üléses, egy hajtóműves, ötödik generációs könnyű vadászbombázó repülőgép, amellyel az F–16 Fighting Falcon, az F/A–18 Hornet, a Harrier és az F–117 Nighthawk repülőgépeket tervezik leváltani. A fejlesztése az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, valamint néhány egyéb társ ország közreműködésével kezdődött meg. A tervezője és építője a Lockheed Martin valamint fő partnerei a BAE Systems és a Northrop Grumman. Három fő típusváltozata a hagyományosan fel- és leszálló (CTOL) F–35A elsősorban az USAF számára; a röviden felszálló és helyben leszálló (STOVL) F–35B az Amerikai Tengerészgyalogság és az Angol Haditengerészet számára; a repülőgép-hordozó fedélzeti (CV) F–35C az Amerikai Haditengerészet számára fog készülni.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Követelmények
A JSF program azért jött létre, hogy lecseréljenek bizonyos repülőgépeket a gyártási költség alacsonyan tartása mellett. Erre a célra 3 típust hoztak létre.
F-35A: Hagyományos módon fel- és leszálló változat az Egyesült Államok Légiereje részére, mely az F-16 Falcon-okat és az A-10-eseket váltják le 2011-ben.
F-35B: Egyhelyben fel- és leszálló változat, mely az Egyesült Államok Tengerészgyalogságának az AV-8 Harrier II-eit és F/A-18A/C Hornetjeit, a Királyi Légierő Harrier GR7/9-eit, valamint a Királyi Haditengerészet SeaHarrier-jeit váltja fel 2012-ben.
F-35C: Egy hordozói változat az Egyesült Államok Haditengerészetének részére, mely az F/A-18 Hornetjeit váltja fel 2012-ben.
[szerkesztés] Nemzetközi részvétel
A fő megrendelők és támogatók az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság. További 8 ország is pénzeli a programot és 2006-ban dönti el, hogy rendelnek-e a vadászgépből vagy sem. A program költsége eddig 40 milliárd USA dollárba(USD) került, mely nagy részét az Egyesült Államok állta. A támogatók köre 3 szintre oszthatók: 1.szint: Egyesült Királyság 2 milliárd USA dolláral támogatta a projektet 2.szint: Olaszország 1 milliárd USA dollárt és Hollandia 80 millió USA dollárt adtak a projektbe. 3.szint Törökorszég US$110 millió, Ausztrália US$144 millió, Norvégia US$122 millió, Dánia US$110 millió és Kanada US$110 millió-val támogatta a projektet. A szintek a pénzügyi támogatást, a technológiai fejlesztéseket és az alvállalkozók támogatását tükrözik. Izrael és Szingapúr szintén csatlakoztak mint Biztonsági Együttműködési Támogatók (Security Cooperative Participants). Néhány további ország kormánya még nem döntötte el, hogy az F-35-be, a Eurofighter Typhoon-ba, a Gripenbe, vagy a Rafale-be ruházzon be.
[szerkesztés] A program történelme
A JSF programot a DARPA indította, hogy kifejleszenek egy STOVL (helyben fel- és leszálló) támadó gépet (SSF) az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága részére.
A JAST irodát 1994. január 27-én hozták létre, melynek célja, hogy olyan repülőgépeket, fegyvereket, szenzorokat fejlesszenek ki, amelyekkel néhány jelenleg szolgálatban álló amerikai és brit repülőgépet cserélnek le egyetlen repülőtípusra. Két prototípust jutalmaztak 1996. november 16-án, a Locheed Martin-ét és a Boeing-ét. Mindkét vállalatnak három változat terveit kellett bemutatnia: hagyományos felszállású (szárazföldi kifutóról felszálló) CTOL, hordozóról felszálló változat (CV verzió) és rövid felszállású-helyben leszálló változat (STOVL). Ebből két változat technológiai demonstrátorát kellett megépíteniük: a CTOL és a STOVL változatot. A CV változat megépítését nem tartották fontosnak a program ezen szakaszában, lévén annak kockázatát minimálisnak tekintették.
1996-ban az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma elindította a Future Carrier Borne Aircraft projektet. Ezt a programot a Sea Harrierek (Harrier GR7) leváltására szánták, de 2001-ben a kormány a JSF (Joint Strike Fighter) mellett döntött.
A versenyből a Lockheed Martin X-35-se került ki győztesen, mely a Boeing X-32-sét győzte le. Az amerikai és a brit hadsereg egyaránt az mondta, hogy az X-35 túlszárnyalja az X-32-t, bár az utóbbi is megfelelt a követelményeknek.
Az első F-35 2006. február 19-én gurult ki a texasi Fort Worth támaszponton. A repülő több földön elvégzett teszten fog átmenni, majd 2006 végén megkezdődnek a repülési tesztek az Edwards Légitámaszponton.
Az F-35 első hajtóműtesztjére 2006. szeptember 15-én került sor. A teszt szeptember 18-án fejeződött be, mikor a hajtóművet teljes utánégetéssel is kipróbálták. A teszten az F-35 remekül teljesített.
[szerkesztés] Elnevezés
2006. július 7-én az Egyesült Államok Légiereje ünnepélyesen elnevezte a gépet F–35 Lightning II-nek, a Lockheed Második Világháborús P–38-a és a hidegháborús brit English Electric Lightning után. Korábban olyan lehetséges nevek is felmerültek mint a Kestrel, Phoenix, Piasa, Black Mamba, és a Spitfire II. A Lightning II nevet korábban egy másik gépnek szánták, melyet végül F–22 Raptornak kereszteltek el. A Lightning II nevet Amerikában és az Egyesült Királyságban egyaránt használhatják mivel már mindkét nemzet rendelkezett Lightning nevű repülőgéppel.
[szerkesztés] Energiafegyverek
Tervezik irányított energiafegyverek felszerelését a helyben fel- és leszálló változatra, amely rendelkezik az ilyen fegyverek felszereléséhez szükséges rögzítési hellyel (az emelő csőlégcsavar kiszerelése után). A tervekben szilárdtest lézerek és nagy energiájú mikrohullámú fegyverek szerepelnek, amelyekhez a fegyverrel együtt 20 MW teljesítmény előállítására alkalmas generátort szerelnek a gépbe, amit a csőlégcsavar hajtóműve hajt meg.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- http://www.jsf.mil/ – A program hivatalos lapja
- http://www.fas.org/man/dod-101/sys/ac/f-35.htm
- The Lockheed F-117 Stealth Fighter – Az Air Vectors típusismertetője
| Negyedik generációs vadászrepülőgépek | Ötödik generációs vadászrepülőgépek | Pilóta nélküli harci repülőgépek | |
|---|---|
| F–22 Raptor | F–35 Lightning II | |
| Prototípusok és meg nem épült repülőgépek | |
| X–32 | YF–23 Black Widow II | PAK FA | |
