Busóc
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Busóc | |
|---|---|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Régió | Szepesi-Magura |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Késmárki |
| Rang | község |
| Polgármester | Helena Dlugošová |
| Népesség | |
| Népesség | 326 (2005) |
| Népsűrűség | 36 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tengerszint feletti magasság | 594 m |
| Terület | 9,03 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
  Busóc
|
|
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Busóc (szlovákul Bušovce, németül Bauschendorf) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Késmárki járásában. A 20. század elején nevét Busafalvára magyarosították, de a község tiltakozására 1907-ben ismét Busóc lett. 2001-ben 315 lakosából 313 szlovák volt. [1]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Késmárktól 12 km-re északkeletre a Poprád-folyó bal partján fekszik.
[szerkesztés] Története
Területe már a korai kőkorban lakott volt. Az [[újkőkor]ban a vonaldíszes kerámiák népe, a bronzkorban a hallstatti kultúra népe élt ezen a vidéken. A falu a Sztragar nevű erdőben keletkezett, amikor 1286-ban a Sváby család őse kapta IV. Lászlótól adományba. 1345-ben "Bussundorf" néven említik először, ekkor már plébániája is volt. 1348-ban "Busson"1564-ben "Bauschendorff" alakban tűnik fel. A szepesi káptalannak fizette a tizedet. 1787-ban 81 házában 589 lakos élt. 1828-ban 98 háza és 730 lakosa volt. Lakói vászonszövéssel foglalkoztak, a faluban 1940-ig szeszgyár is működött.
Vályi András szerint "BUSÓCZ. Elegyes falu Nyitra Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik a’ Vág Újhelyi járásban, hutája nevezetesíti. Határja meglehetõs termésû." [2]
Fényes Elek szerint "Busócz, Bauschendorf, német falu, Szepes vmgyében, a Poprád bal partján, ut. p. Késmárkhoz északra 1 1/2 mfdnyire, egy térségen: 231 kath., 820 evang. lak. Kath. és evang. anyatemplom. – Van egy kastélyja, melly a Badányi uraságé, több nemes udvara, korcsmái; fában szükséget szenved; gyolcsot sokat szõ és fejérít. A falu körül több apró dombok látszanak, mellyek hunhalmoknak neveztetnek, s az a vélekedés, hogy a rómaiak itt ütköztek meg a hunokkal. F. u. Badányi, Szepesházy nemzetségek. " [3]
1910-ben 441, többségben német lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Szent Lőrinc temploma a 14. században épült, a 17. században barokk stílusban építették át. Gótikus Madonna-szobra és keresztelőmedencéje 1400 körül készült. Oltára későbarokk.
- Evangélikus temploma 1818-ban épült, a 19. század végén neogótikus stílusban építették át.
- Barokk-klasszicista kúria a 18. század végéről.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- ^ Kárpát-medencei Magyar Kutatási Adatbázis
- ^ Vályi András: Magyar Országnak leírása Buda, 1796. [1]
- ^ Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára Pest, 1851 [2]
 |
|
|---|---|
|
Késmárk (Kežmarok) Ábrahámpikfalva (Abrahámovce) · Alsólehnic (Červený Kláštor) · Busóc (Bušovce) · Duránd (Tvarožná) · Farkasfalva (Vlková) · Felsőerdőfalva (Stará Lesná) · Gibely (Zálesie) · Hanusfalva (Spišské Hanušovce) · Hóka (Havka) · Hollólomnic (Holumnica) · Hunfalva (Huncovce) · Izsákfalva (Žakovce) · Javorina · Kakaslomnic (Veľká Lomnica) · Keresztfalu (Krížová Ves) · Kisfrankvágása (Malá Franková) · Kiskuncfalva (Vlkovce) · Kisszalók (Malý Slavkov) · Kisvár (Hradisko) · Krig (Vojňany) · Lándok (Lendak) · Lehnic (Lechnica) · Leibic (Ľubica) · Majorka (Ihľany) · Maldur (Podhorany) · Ménhárd (Vrbov) · Nagyfrankvágása (Veľká Franková) · Ómajor (Majere) · Osztornya (Osturňa) · Relyó (Reľov) · Rókus (Rakúsy) · Sörkút (Výborná) · Szepesbéla (Spišská Belá) · Szepesmátyásfalva (Matiašovce) · Szepesófalu (Spišská Stará Ves) · Szepesszentgyörgy (Jurské) · Szepestótfalu (Slovenská Ves) · Tátraalja (Stráne pod Tatrami) · Tátraháza (Mlynčeky) · Tavas (Jezersko) · Toporc (Toporec) |
|
