Azbeszt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az azbeszt kémiailag magnéziumszilikát (névváltozata: szerpentin ). Ásványtanilag krizotilazbeszt a IV. Szilikátok ásványosztályon belül a szerpentinásványok csoportjába tartozik, szálas szerkezetű rétegszilikát, a monoklin rendszerben kristályosodik. Ipari felhasználása a mult században a '70-es évekig jelentős volt. A legtöbb iparilag fejlett államban (hazánkban is) felhasználását betiltották és a felderített felhasználási területekről eltávolítva veszélyes anyagként ártalmatlanítják.

Tartalomjegyzék 1 Kémiai és fizikai tulajdonságok 2 Keletkezése 3 Feldolgozása 4 Egészségkárosító hatása 5 Ártalmatlanítása 6 Előfordulásai 7 Hazai előfordulása 8 Felhasznált források

[szerkesztés] Kémiai és fizikai tulajdonságok

• Kémiai képlete: Mg₃Si₂O₅(OH)₄.
• Megjelenése: jellegzetesen szálas kötegeket alkot, megnyúlt alakban kristályosodik.
• Színe: fehér, zöldessárga, vöröses sárga.
• Porszin: fehér.
• Átlátszósága: áttetsző.
• Sürüsége: 2,5-2,6 kg/cm³.
• Keménysége: 2,5-3,0 nagyon lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint)
• Hasadása: kiválóan hasad a szálak mentén.
• Fénye: selyemfényű.
• Különleges tulajdonsága: gyakorlatilag tűzálló, hangszigetelő, sav és lúgálló.
• Kémiai összetétele:
• Magnézium (Mg) =26,3%
• Szilícium (Si) =20,3%
• Hidrogén (H) =1,5%
• Oxigén (O) =51,9%

[szerkesztés] Keletkezése

Ultrabázikus magmás kőzetekből hidrotermás átalakulás során jön létre, málladék kekletkezik amit szerpentinesedésnek neveznek.

Hasonló ásvány: klorit.

[szerkesztés] Feldolgozása

A szálasanyagot tartalmazó kőzetet bányászatát követően felaprítják, majd dúsítják, leggyakrabban levegő befúvással, azután kiülepítik. A 10 mm hosszat meghaladó szálakat fonják, amihez a felület csúszóssága miatt durva felületű szálasanyagot (legtöbbször gyapjút) adagolnak 20 % arányban. A rövid szálakat és a törmeléket kötőanyaggal (leggyakrabban cemettel vagy műgyantával) keverik össze és lapokká, idomdarabokká préselik vagy lemezekké öntik. A víz és szennyvíz vezetékekben is nagymértékben használták az azbesztcement csöveket és idomokat. Az aprószemű azbesztet vakoló habarcshoz is keverték. Fonat és fonal szerkezetű anyagából tűzálló szöveteket is készítettek, kárpitanyagot gyártottak. Jelentős felhasználása volt a villamosipari szigetelők, gépjármű és gépiparban a fékbetétek gyártásánál és papíripari töltőanyagként.

[szerkesztés] Egészségkárosító hatása

Egészségkárosító hatását viszonylag későn ismerték fel és bizonyították be. A levegőben a finom szemcsék lebegve oszlanak el, a már beépített szerkezetekből és anyagokból folyamatosan leválva távoznak (pl: fékbetétekből) szemcséi. Az azbesztiozis megbetegedésen túl a tüdőrák nagyon gyorsan kifejlődő formáját okozza. A bányászat során az ivóvíz bázisokba bekerülő bányavízből is kialakul szennyező hatása. Egészségkárosító hatása miatt a legtöbb iparilag fejlett államban így hazánkban is az azbeszt felhasználását betiltották. Fékbetétek adaléanyagáúl ennek ellenére több helyen még használatban van.

[szerkesztés] Ártalmatlanítása

A 20. század utolsó évtizedeiben nagy erőkkel kezdték meg az alkalmazások megszüntetését, a már beépített azbeszt tartalmú anyagok eltávolítását. Az eltávolítás rendkívül veszélyes egészségügyi körülmények között történt, ugyanis az azbesztszemcsék folytonos leválását és levegőbe kerülését nem lehetett megakadályozni. A vakolatok eltávolítására általában nedves eljárást alkalmaztak (vízsugár). Az eltávolított anyagot Veszélyes hulladék kategóriába sorolták, mely nem bomlik le. Leggyakrabban a hulladéktárolókban betonba, habarcsba vagy agyagzagyba ágyazták be. Az azbeszt alkalmazások felderítése és eltávolítása napjainkban is fontos feladat.

[szerkesztés] Előfordulásai

A volt Jugoszlávia területén Stragariban, míg Szlovákiában Dobsina közelében. Oroszország területén több helyen előfordul. A legnagyobb előfordulások Kanada területén Quebec tartományban vannak. Előfordul az Egyesült Államokban és Mexikó területén.

Kisérő ásványok: kromit, magnezit, talk és pirop.

[szerkesztés] Hazai előfordulása

Hazánkban a Dunabogdányhoz tartozó Csódi-hegy megnyitott kőfejtőjében fordul elő ásványtani ritkaságként.

[szerkesztés] Felhasznált források

• Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. Budapest. 1987.
• Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. Budapest.1985.
• Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling publishing Co. New York. 1998.
• http://webmineral.com