Autarkia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az autarkia egy olyan gazdasági helyzet, amelyben nincsen kereskedelmi kapcsolat a külvilággal – zárt gazdaságnak is nevezik. Biológiai értelemben egy autarkiát nem befolyásolnak külső behatások és egészében a saját erőforrásaira támaszkodik.

A közgazdaságtanban az autarkia a nyitott gazdaság ellentéteként ismeretes. A gazdaság nyitottságát a bruttó hazai termék (GDP) és az import értékének hányadosával vizsgálják. Az autarkikus gazdálkodás előnye, hogy a belgazdaság kevésbé függ a külpiaci eseményektől, bár egy későbbi piacnyitás során ez jelentős versenyhátrányt is magával hozhat, ugyanis az ilyen gazdaságokban mindvégig fennál a nyitás bekövetkezésének igénye.

Az „autarkia” kifejezés „önellátást” jelent, és a görög αὐτάρκεια szóból származik (αὐτο – „ön”, és ἀρκέω – „kielégíteni”). Esetenként összetévesztik αὐταρχία kifejezéssel, ami az abszolút önkormányzást jelenti, bár magyarul mindkettőt autarkiának (utóbbit esetleg autarkhiának) írják.

A mai világban gazdasági autarkiákat csak nagyon ritkán lehet találni. A legmegfelelőbb példa talán Észak-Korea lehetne, ahol az önellátás része a kormány ideológiai programjának (dzsucse). Ennek ellenére Észak-Korea egy kis mértékben folytat külkereskedelmet, például Kínával és Japánnal. Az ország 2005 elején bejelentett nukleárisfegyver-programjához szükséges technológiát és alkatrészeket is nagy valószínűséggel külföldről, egyes források szerint Pakisztánból szerezte be.

A 20. század során a fasiszta Olaszország kényszerült autarkiára, miután a Népszövetség embargót hirdetett ellene. Adolf Hitler második világháborús agressziója mögött is autarkikus célok rejlettek. Lengyelországot azért rohanta le, hogy országán belülről elégíthesse ki a náci Németország elsődleges importjának számító élelmiszer-utánpótlást. Hitler hírhedt Hossbach-protokolljának első fejezetcíme is az önellátás volt.