Alkenyér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 45°56′19’’, k. h. 23°20′8’’45.9386111111, 23.3355555556

Alkenyér (Şibot)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Megye	Fehér
Rang	községközpont
Beosztott falvak	Balomir, Bokajalfalu és Szarakszó
Polgármester	Simion Herlea (PNL)
Irányítószám	517750
Népesség
Népesség	1317 (2002)
Község népessége	2480 (2002)
Földrajzi adatok
Terület	41,72 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alkenyér
é. sz. 45°56′19’’, k. h. 23°20′8’’45.9386111111, 23.3355555556

Alkenyér (Zsibotalkenyér, románul Şibot, németül Unterbrodsdorf, szász nyelvjárásban Britsdref) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Nevének eredete 3 Története 4 A csata emlékjelei 5 Népessége 6 Látnivalók 7 Híres emberek 8 Külső hivatkozások 9 Képek

[szerkesztés] Fekvése

Szászsebestől 18 km-re délnyugatra, Szászvárostól 20 km-re északkeletre, a Maros bal partján, a Kudzsir-patak Marosba folyásánál fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Magyar nevét a Kudzsir-patak régi Kenyér nevéről kapta. Első írott alakjai: Kener (1281), Kunertu (1332 olvasata: Kenyértő = 'a Kenyér torkolata'), Olkunir (1340) Román neve a német Seibod személynévből származik (1733: Sibeth, 1839: Zsibot).

[szerkesztés] Története

Mellette zajlott 1479. október 13-án a Kenyérmezei csata.

Szászvárosszéki falu volt. Szász vagy magyar lakossága a 15. század végén megritkulhatott, mert plébánosa 1515-ben megélhetési gondokról panaszkodott. Protestáns egyházáról már nem maradt ránk említés. 1775-ben 171 adózó családját írták össze. 1861-ben a románt nyilvánította hivatali nyelvéül. 1876-ban Hunyad vármegye Szászvárosi járásához csatolták.

[szerkesztés] A csata emlékjelei

A csata helyén, az áldozatok fölé 1480-ban emlékkápolnát építettek. Báthory István alapítványt tett a kápolna karbantartására és a kezelésével Szászváros városát bízta meg. Az épület a 17. század végén romladozott és bár többen kezdeményezték megmentését, végül Eperjesi Gergely szászvárosi királybíró 1786–1787-ben elbontatta, anyagából hidat és vendéglőt építettek.

1820-ban Nagy Sándor szászvárosi református lelkész állította fel azt az emlékoszlopot, amelyet 1849-ben a császári csatatok ledöntöttek.

Végül 1889-ben, szentmise keretében avatták fel a ma is látható emlékobeliszket. Az eseményen a falu ortodox papja román, a szászvárosi evangélikus lelkész német nyelvű beszédet mondott.

[szerkesztés] Népessége

• 1850-ben 1075 lakosából 1043 volt román és 26 cigány nemzetiségű; 988 ortodox és 81 görög katolikus vallású.
• 1900-ban 1107 lakosából 991 volt román, 59 cigány, 43 magyar és 13 német anyanyelvű; 1012 ortodox, 37 görög katolikus, 30 római katolikus és 20 református vallású.
• 2002-ben 1317 lakosából 1306 volt román nemzetiségű; 1255 ortodox vallású.

[szerkesztés] Látnivalók

• Az 1889-ben felállított emlékmű a vasútállomás mellett található. A tetején elhelyezett mellvértet, sisakot, kettős keresztet, török zászlót és fegyvereket a kudzsiri vasgyárban kovácsolták.
• Közelében 1929-ben avatták föl Kinizsi Pál mellszobrát, amelyen a hős lehúzott sisakrostéllyal látható.
• A falu ortodox temploma a 18. századból való.

[szerkesztés] Híres emberek

• Itt született 1902-ben Dózsa Farkas András szobrászművész, ipari formatervező.
• Itt született 1911-ben Emil Turdeanu román származású francia irodalomtörténész.
• Itt született 1925-ben Iosif Sârbu sportlövő, Románia első olimpiai bajnoka.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Éri István: Kenyérmező emlékjelei
• Információs weboldal a községről (ro)
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek

[szerkesztés] Képek

Kinizsi Pál mellszobra

Ortodox templom

A Maros Alkenyérnél