Tűz
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A tűz fizikai jelenség, éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja.
Közvetlen hatása, az égés, pusztító, tekintve, hogy a szerves anyagokat visszafordíthatatlan folyamattal elbomlasztja. A tűz általában az égési folyamat velejárója, tehát oxigén szükséges hozzá. Önfenntartó folyamat, vagyis az égés addig áll fenn, amíg éghető anyag van a tűz közelében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A tűz a természetben
A természetes környezetben megkülönböztetnek felszíni, talaj- és koronatüzet. A felszíni tűz az, amelyik a fű- és cserjeszintet éri, összességében ez okozza a legnagyobb károkat. Ha az égési folyamat már a végéhez közeledik, mert kevés az égnivaló, talajtűzzé megy át, mely parázslik, de ha égnivalót talál, fellobban és tovább terjed. A koronatűz, mely a fák lomjbait is eléri, szerencsére ritka, de ez a legpusztítóbb a tűz kialvása utáni állapotokat tekintve.
Az első tüzek egyidősek a növényvilág szárazföldi létével. Tüzeket okozhat villámcsapás, vulkánkitörés. A tűz azonban korántsem kizárólag pusztító jellegű. A természet körforgásában részt vesz azáltal, hogy termékeny hamuzsír kerül általa a talajba.
[szerkesztés] Katasztrófák
A tűzvész természeti és emberi kataszrtófát okozhat. A közelmúlt eseményeiből: görögországi 2007-es tűzvész, Kelet-Ausztrália. A történelem legnagyobb tűzvészei többnyire földrengés után történtek a közművek súlyos rongálódásai miatt: 1906 - San Francisco. A legnagyobb katasztrófák: Róma Néró idején; London, 1666; Hamburg, 1847; Newcastle, 1853; Chicago, 1871.
[szerkesztés] A tűz és az ember
Bizonyíték van arra, hogy a homo erectus már 400 ezer évvel a jelenkori ember, a homo sapiens előtt használta a tüzet. [1] A homo erectus azonban kihalt, s a homo sapiens vette át a helyét. A tűz nagyon fontos szerepet töltött be az emberré válás folyamatában. A beszéd és a tárgyhasználat mellett a tűz megszelídítése emelte ki az állatvilágból. XX. századi kutatások szerint az első lépcső a tűz domesztikációja felé a passzív tűzhasználat volt. Egy-egy tűzvész után ehető gyümölcsök és élve megsült állatok maradtak hátra, melyeket az ember megtalált (hasonlóképp tesznek egyes őserdei ragadozók is, akik a hamuban szerencsétlenül járt rágcsálókat keresgélnek.) A félelem a tűztől csak ezután következett. Lassan megtanulta kordában tartani, elkövetkezett az aktív tűzhasználat ideje, mely napjainkig is tart. A tűz feletti uralom a civilizáció egy formáját tette lehetővé. Magával vont ugyanis szociológiai változásokat is. Több ezer év elteltével ennek köszönhetően alakult ki a földművelés és a földművelő osztály nélküli társadalom. A földművelésben - a közhiedelemmel ellentétben - szintén jelentős volt a tűz szerepe. Mielőtt a vándorló csoportok letelepedtek, felégettek bizonyos földterületet, amit később megműveltek. Hosszú időbe telt, mire ezt az irtásos-égetéses földművelés helyett eljött az egymással területért harcoló csoportok ideje. Fontos szerepe volt a tűznek abban is, hogy az ember táplálkozása gyökeresen megváltozott. A főzés folyamatával megszűnnek a különben mérgező növények méreganyagai, a kemény rostszálak megpuhulnak, a hús tartósabbá válik, mintha nyersen maradna.
[szerkesztés] A tűz mint energiaforrás
Sokan meglepődnek, de még ma is a tűz által nyerjük az előállított energia legnagyobb részét. A hőerőművekben szenet, kőolajat, földgázt, alternatív energiahordozókat égetnek el, a hőenergiát pedig elektromos áram előállítására használják fel.
[szerkesztés] A tűz egyéb használata - háborúban
Parittyákból olajjal átitatott gyutacsokat hajítottak már az ókorban is az ellenség védhelyére. Az elfoglalt városokat többnyire felégették (lásd pl. Trója pusztulását) A görögtűz speciális tűz volt, ami ellen szinte lehetelen volt védekezni. A puskapor európai felfedezésével forradalmasodott a hadviselés, a lovagi harckultúrát felváltotta az újkorra jellemző tűzfegyveres hadviselés. Ágyúkban, puskákban, legkésőbb pisztolyokban alkalmazták.
[szerkesztés] Tűz és vallás
A tűz megfoghatatlansága hatott a különböző korok gondolkodására is. A négy alapelem közé, a víz, a föld és a levegő mellé a tüzet tették, ugyanolyan fontosnak tartva. Kínában a tűz az öt elem egyike. Az óperzsa vallásalapító, Zarathusztra gondolatkörében is fontos szerepet játszik a tűz. Egyiptomban a főnixmadár, mely elégeti magát s hamvaiból feltámad, az öröklét jelképe. A különböző népek mítoszai nagyjából egyeznek abban, hogy a tűz isteni kiváltság volt, s hősnek tekintik azt, aki ellopta, a görög mitológiában pl. Prométheuszt. A tűz a megtisztulás szimbóluma is, a kereszténység gondolatvilágában tisztítótűz formájában jelenik meg, de a tüzet a Pokolhoz is társítják. A középkorban babonás elemek jelentek meg, azt tartották, hogy a boszorkánynak nem fáj a tűz lángja, mert nem kiabál, mikor meggyújtják a máglyát. Ennek azonban az a magyarázata, hogy a füsttől nem látszott, hogy a boszorkánynak kikiáltott egyént tűzgyújtás előtt megfojtották.
[szerkesztés] Lásd még
- égés (tűzvédelem)
- tűzoltás
- pirománia
- katasztrófa
- lápégés
- négy elem
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Forrás
- Johan Gouldsblom: Tűz és civilizáció
[szerkesztés] Irodalom
- Stephen Pyne: Fire in America
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ F. Clark Howell a spanyolországi Torralba mellett talált szenzációs leletet, mely arra enged következtetni, hogy a homo erectus vadászat közben a tűzzel a mocsárba kergette az állatokat. Az állatok ugyanis tartanak a tűztől.
