Nihilizmus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A nihilizmus a filozófiában
- a. A szkepticizmus végletes formája, amely minden létezést tagad.
- b. Olyan doktrina, mely szerint semmilyen értéknek nincs alapja, és semmit sem tudunk, vagy semmit sem tudunk közölni a világról.
- c. Morális vagy vallási értékek közti különbségek visszautasítása, és az összes korábbi moralitás elmélet vagy vallásos hit visszautasítására való hajlam.
- d. Az a hit, hogy a meglévő politikai vagy társadalmi intézmények lerombolása szükséges ahhoz, hogy jobb jövőt lehessen kialakítani.
Ezért nihilizmusnak nevezik a 19. századi Oroszország forradalmi mozgalmait, amelyek nem tisztelték az autoritást (a hatalmon levőket) és a hagyományt, továbbá az észben, a materializmusban, valamint a társadalom és a kormány radikális – terrorizmus és merényletek révén való megváltoztatásában – hittek.
A nihilizmus a pszichiátriában bizonyos mentális rendellenességekben fellépő olyan tapasztalat vagy élmény, hogy a világ vagy valakinek a teste vagy énje nem létezik.
Kiemelkedő nihilista filozófusok voltak Friedrich Nietzsche és Martin Heidegger. Nietzsche a kereszténységet is nihilista vallásként jellemezte, mert elutasítja a világi életet és helyette egy vélt túlvilági létre koncentrál. A nihilizmust természetes következményeként látta annak a felismerésnek, hogy „Isten halott”, és amellett érvelt, hogy ez az érzés leküzdhető azáltal, hogy újra értelmet adunk a földi életnek.
