Zay Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Zay Ferenc báró, vagy Csömöri Zay Ferenc (1498 – 1570), Magyarország főkapitánya és magyar történetíró.

[szerkesztés] Élete

Zay Péter és lunkai és zeleméri Kamarás Borbála fia, született 1498-ban.

Fiatal korában 1526-ban részt vett a mohácsi csatában; 1528-ban királyi udvarnok volt, 1550-ben az egri vár várnagya, 1552-ben az akkor épült szolnoki vár első kapitánya és Külső-Szolnok vármegye főispánja. 1553-ban a naszádosok kapitánya lett.

"Vitézsége, ügyessége és jeles elmetehetsége" még fontosabb állami szolgálatokban tűnt fel, mikor 1555-ben Verancsics Antallal a török udvarhoz küldték követségbe. 1560. július 1-jén I. Ferdinánd király hű és fontos szolgálataiért "mindkét nembeli gyermekeivel és utódaival az ország bárói és mágnásai sorába" emelte; 1568-ban pedig kassai és Felső-Magyarország főkapitányának nevezte ki.

Meghalt 1570. október 10-én.

lásd még: A reneszánsz magyar irodalma

[szerkesztés] Műve

• De Scepusiensis belli initio & praeludio a. 1560. (M. G. Kovachich, Scriptores rerum hungaricarum minores I. Budae, 1798. 5.)

[szerkesztés] Forrás

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996