Batizi András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Batizi András (Batizius András, 16. század) református lelkész, költő

Batizról származott 1510 körül s jó korán mestere, a hires reformátor Gálszécsi István által megnyeretvén, maga is egyike lett az első reformátoroknak. Már 1530-ban Kassán felekezete számára kezdett egyházi énekeket készíteni, és miután több évig iskolatanítói hivatalt viselt, 1531-ben Sátoraljaújhelyen, azután Szikszón és Tokajban lelkészkedett. 1542. március 10-én a wittenbergi egyetemere iratkozott be; innét visszatérve, Perényi Jánoshoz, majd ennek ajánlására Drágfi Gáspárhoz jutott s talán Erdődön is viselt papi hivatalt. Az erdődi zsinaton 1545-ben mint tokaji pap vett részt, s egyike volt azon 29 reformátornak, kik az itt kelt 12 hitcikkelyt aláirták. 1550-ben másodszor is megfordult Wittenbergben; később pedig, mint a magyar protestánsok nagyobb része, Luther tanáról Kálvinéra ment át; a beregszászi zsinat (1552.) cikkelyeiben ő is megegyezett.

[szerkesztés] Munkái

Keresztyéni tudományról. Krakkó, 1550. (2. kiadása Catechismus czímmel. Kolozsvár, 1555.)
Jonas profetanak historiaia. Debreczen, 1596. (Fenmaradt Hoffgrefnél és Bornemiszánál változtatott végszókkal 1541.)
Isak patriarkanak szent házasságáról. Debreczen, év n. (Irta 1546-ban. Hoffgref és Bornemissza gyűjt.)
Szép rövid historia miképpen Susanna a két ven biraktol hamissan el arultatvan halalra itéltetett. Lőcse, 1628. (Irta 1541-ben; fenmaradt a Hoffgref és Bornemisza énekgyűjteményében. A Hoffgref-féle gyűjteménynek töredéke megvan a m. tud. Akadémia könyvtárában.)

Vallás-epikai költeményei közül fenmaradt még néhány; ilyenek: A drága és istenfélő vitéz Gedeonról szép história. 1540. (Fenmaradt a Hoffgref énekgyűjteményében.) Meglött és megleendő dolgoknak teremtéstől fogva az itéletig való historia. 1544. (Hoffgrefnél.) Más historia a Nabukadnezár királyról és a nagy birodalmakról. 1544. (Hoffgrefnél.) Ezenkivül több egyházi éneke 1530-tól kezdve a 16. századi énekeskönyvekben és egy tanítódal: A házasságról való ének. 1546. (Bornemiszánál, valamint a lipcsei s Lugossy-codexekben. Megjelent 1864-ben a Vasárnapi Ujságban) Szilády Áron tizenöt énekét közli a Régi M. Költők Tára II. kötetében.

Szombathy János sárospataki tanár és Jankovich Miklós az Ortographia Ungaricat, mely 1549-ben Krakkóban nyomatott B. A. jegyek alatt, szintén neki tulajdonítják.