Wartha Vince
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Wartha Vince (Fiume, 1844. július 17. – Budapest, 1914. július 20.): kémikus, műegyetemi tanár, az MTA tagja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Tanulmányait a budai politechnikumban kezdte, majd Zürichben és Heidelbergben tanult. 1863-tól tanított a budai műegyetemen, amelynek rektora volt 1870-től 1897-ig. 1873-ban az MTA levelező tagjává, majd 1891-ben rendes tagjává választották. 1908 és 1910 között ő volt az MTA másodelnöke. Azon fáradozott, hogy az MTA érdeklődését és támogatását a műszaki tudományok számára megnyerje. 1912-ben ment nyugdíjba. Második felesége az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma volt. Nagyszámú tudománynépszerűsítő írása főként annak a Természettudományi Társulatnak a kiadványaiban jelent meg, amelynek 1899 és 1910 között az elnöke volt;
[szerkesztés] Munkássága
Számos területen alkotott maradandót. A hazai szeneket elemezte, elsőnek határozta meg a gázgyártásban hasznosítható szénfajtákat. Ipari- és ivóvízelemzéssel is foglalkozott; vízvizsgálati módszere ma is használatos. Nagy érdemeket szerzett a borászati kémia népszerűsítésében. A mikor a filoxéra hazánk hagyományos szőlőtermelő vidékein pusztított, Wartha kimutatta, hogy a homokos talaj is kiválóan alkalmas lehet szőlőtermelésre. Hazánkban az elsők között ismerte fel a fényképezés szerepét a tudományokban. A legjelentősebb felfedezése az agyagiparban a gubbiói fémlüszter-máz (más néven bíborlüszter) évszázadokon át keresett gyártási titkának megfejtése. Ezzel az általa eozinnak elnevezett mázzal a pécsi Zsolnay porcelángyárat tette nagy hírűvé. 1904-ben megszakadt a jó kapcsolat Zsolnay Vilmossal, amikor Wartha állami megbízásból újjászervezte Zsolnay vetélytársát, a herendi porcelángyárat. Mint a kerámiai ipar nagy hírű szakértője, tevékenyen vett részt a faenzai Museo Internazionale delle Ceramiche alapításában. Eötvös Loránd után 1899 – 1902 között a Magyar Turista Egyesület elnöke. Barátja (? (talán maga Zsolnay) fedezte fel az eozinmázat, amit a Zsolnay gyárban használnak, használtak
[szerkesztés] Emlékezete
- A Magyar Kémikusok Egyesülete évenként kiosztott Wartha Vince-emlékérmet alapított 1955-ben.
[szerkesztés] Főbb művei
- A technikai vízvizsgálat… (Bp., 1879);
- Belföldi kőszénfajok vizsgálata… (Bp., 1879);
- A magyar borról (Bp., 1880); Az agyagipar technológiája (Bp., 1892);
- Chemiai technológia (Wartha Vince előadásai nyomán összeállította Pfeiffer Ignác, I., Bp., 1900);
- A régiek bíbora és az indigó (Bp., 1901);
- Az agyagművesség (I – II.; Bp., 1905);
- A levegő meghódítása kémiai célokra (Bp., 1911).
