Tullio Levi-Civita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!

Tullio Levi-Civita (Pádua, 1873. március 29. – Róma, 1941. december 29.) olasz matematikus.

[szerkesztés] Életpályája

Édesapja, Giacomo Levi-Civita ügyvéd, 1908-tól szenátor.

Tullio már középiskolában megmutatja kiemelkedő tehetségét. Később a Pádua Egyetem matematikai karára nyer felvételt 1890-ben. Itt két legnevesebb tanára Giuseppe Veronese és Ricci-Curbastro volt, utóbbival később is dolgozott együtt. Disszertációját invaránselméletből írta. 1892-ben végzett, majd három év parviai kitérő után 1898-tól a Páduai Egyetemen oktat húsz éven át. Nemzetközileg elismert tudósként többször próbálták Rómába csábítani, de egyszer sem állt kötélnek. 1914-ben elvette egyik tanítványát, Libera Trevisanit.

Az I. világháború után a Római Egyetem igyekezett megerősíteni a kutatás színvonalát. Levi-Civita némi gondolkodás után elfogadta az ajánlatot. Kezdetben az Analízis Tanszéken, 1920-tól a Mechanika Tanszéken dolgozott.

A háború lezártával, 1919-ben Wilson elnök javaslatára megalakult a Nemzetközi Kutatási Tanács. Ennek a szövetséges hatalmak mellett bármely független ország tagja lehetett, de – háborús szerepvállalásuk miatt – kizárták Németországot, Magyarországot, Ausztriát, Bulgáriát. Levi-Civita internacionalistaként ellenzett minden ilyen különbségtételt. Küzdött, hogy a tudományos életben minden ilyen megosztást megszüntessen. A konkrét elhatározás egy innsbrucki nemzetközi konferencián született, és 1924-ben Delftben teljesedett ki. Itt volt az első, teljeskörűen nemzetközi tudományos konferencia.

Levi-Civita hithű szocialista és pacifista volt.

A totalitárius kormányzat 1931-ben a professzorokat rákényszerítette egy, a fasizmust támogató esküre. Volterra visszautasította az aláírást, ezért elbocsátották az állásából. Habár Levi-Civita erősen szembenállt a fasizmus eszméjével, féltette családját és a Rómában kialakított kutatócsoportját, így morális aggályai ellenére aláírta az esküt. 1933 és 1936 között a Harvardon, Princetonban, Moszkvában és Kijevben tartott előadásokat. Miközben Houstonban tartózkodott, egy interjúban igen kritikusan nyilatkozott Olaszországról. Hazakérették, de Levi-Civita nemzetközi ismertsége miatt nem büntették meg súlyosan.

1936-ban volt egy nemzetközi matematikai kongresszus Oslóban, amelyen a kormány döntése miatt egyetlen olasz matematikus sem vehetett részt. Ennek ellenére Levi-Civita tagja lett a Fields-medál jelölőbizottságának.

1938-ban a törvények száműzték az összes zsidót a kulturális közéletből, egyetemekről, iskolákból, akadémiáról. Ezzel együtt Levi-Civitát is elbocsátották. Nem sokkal később agyvérzés végzett vele.

[szerkesztés] Munkássága

1895-ben javított egy adott intervallumban levő prímszámok becslésén. Arról a legismertebb, hogy (Christoffel és Ricci-Curbastro mellett) ő alkotta meg a koordinátamentes differenciálszámítás alapjait. Utóbbival közösen publikálta cikkét a tenzorszámításnak arról a formájáról, amelyet Albert Einstein is felhasznált 15 évvel később.

Dolgozott a soktestproblémán, vizsgálta a csatornában áramló folyadékok mozgását. 1933-ban hozzájárult ahhoz, hogy Dirac felállíthassa kvantummechanikai egyenleteit.

Emlékét a differenciálgeometriában a Levi-Civita kovariáns deriválás elnevezése őrzi.

Hermann Weyl Levi-Civita gondolatait felhasználva próbálta a gravitáció és az elektromágnesesség elméletét egyetlen keretbe foglalni – sikertelenül. Továbbra is ez a legnagyobb kihívás a fizikusok előtt (lásd az Alapvető kölcsönhatások szócikket).