Szitutunga
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Státusz: mérsékelten veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||||||
 Szitutunga bika
|
|||||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
| Tragelaphus spekeii Sclater 1864 |
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
A szitutunga vagy más néven szitatunga (Tragelaphus spekeii) a párosujjú patások rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak családjába és a tulokformák alcsaládjába tartozó afrikai kérődző antilopfaj.
Neve szuahéli eredetű, a latin név pedig a 19. századi John Speke emlékét őrzi, aki felfedezte a Nílus forrását.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Megjelenése
A bikák és a tehenek jelentős mértékben eltérnek egymástól. A bikák szürkésbarnák vagy sötét csokoládébarnák, a nőstények ezzel szemben fénylő rozsdavörösek vagy gesztenyebarnák. Mindkét nemnél megfigyelhetők világos színű csíkok a háton és a testoldalon, de a nősténynél ezek karakteresebbek.
Testhossza 170 centiméter, vállmagassága 125 centiméter, súlya 120 kilogramm. A bikák nagyobbak mint a tehenek, és a csavartszarvú antilopok többségéhez hasonlóan csak ők viselnek szarvakat. A bikák szarva 92 centiméter hosszúra is megnőhet.
A paták nagyon megnyúltak, hosszuk elérheti a 18 centimétert.
[szerkesztés] Elterjedése
Közép-Afrika mocsras vidékein fordul elő délre egészen Botswanáig, de a Csád-tó környékén és néhány más elszigetelt helyen is él. Elterjedési területe igen felaprózódott, sok helyen veszélyben van vagy már ki is pusztult.
A szitutunga félig vízi életmódot folytató antilop, hosszú patáival a mocsaras, ingoványos taljon való mozgáshoz alkalmazkodott.
[szerkesztés] Alfajai
A szitutungának négy alfaját különbözteti meg a tudomány.
- Tragelaphus spekei spekei – Keleti szitutnga, Kelet-Afrikában él
- Tragelaphus spekei gratus – Erdei szitutunga, Zambia és Botswana
- Tragelaphus spekei selousi – Zambézi szitutunga, Namíbia és Angola délkeleti része
- Tragelaphus spekei sylvestris – Sesse-szitutnga, Ugandában él, a Viktória-tó környékén, veszélyeztetett alfaj.
[szerkesztés] Életmódja
Többnyire csoportosan él, egy csoportban többnyire egyetlen bika, néhány nőstény és azok fiatal utódai találhatóak. Általában nappali életmódú faj, de a nap legforróbb részét a letaposott növényzetben készült menedékhelyen tölti. A szitutunga élete legnagyobb részét vízben vagy annak közelében tölti, sűrű nádasban vagy papiruszmocsarakban él. Jól úszik és gyakran teljesen elmerül a vízben, ha veszélyt érez vagy ha táplálkozik. Nádat, sásféléket és egyéb vízinövényeket fogyaszt, illetve a mocsárréteken legel.
Fő ellenségei a nílusi krokodilok, a leopárdok és az oroszlánok.
[szerkesztés] Szaporodása
Egész évben szaporodik. Egyetlen borját 245 napig tartó vemhesség után elli a nőstény. Az ellés szárazulaton zajlik le, olykor letapossa a vízinövényeket és azokon ellik. A tehenek egyéves korukban, a bikák 18 hónapos korukban érik el az ivarérettséget.
[szerkesztés] Természetvédelmi helyzete
Egyelőre összességében nem számít veszélyeztetett fajnak, de állományai néhol nagyon megritkultak. Elsősorban a mocsaras vidékek eltűnése veszélyezteti.
Állatkertekben világszerte sokfelé tartják, elsősorban különleges életmódja miatt kedvelik. A szitutunga jól bírja a fogságot, rendszeresen szokott szaporodni.
Magyarországon két állatkertben élnek szitutungák, a Szegedi Vadasparkban és a Nyíregyházi Állatparkban. Mindkét helyen egy bikát és néhány tehenet gondoznak.
[szerkesztés] Képek
 Nőstény |
 Nőstény és borja |
 Borjú |
[szerkesztés] Forrás
- Spinage, C.A. The Natural History of Antelopes. New York: Facts on File Publications, 1986.
- Walther, F. R. 1990. Spiral-horned antelopes. In Grzimek's Encyclopedia of Mammals. Edited by S. P. Parker. New York: McGraw-Hill. Volume 5, pp. 344-359.
- Nowak, Ronald M. Walker's Mammals of the World Fifth Ed. Vol. II. Baltimore: The Johns Hopkins University Press., 1991
