Számszeríj
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A számszeríj egy hideglőfegyver fajta, nyélre erősített íj, melyet használója külön erőfeszítés nélkül is kifeszített állapotban tud tartani. A nyél továbbá lehetővé teszi a felhúzás és az elsütő mechanizmus megoldását is. A számszeríj, így olyan fegyver, melyet a hagyományos íj használatához szükséges erővel és gyakorlottsággal nem rendelkező ember is könnyedén használhat. A számszeríjakat a felhúzás kifeszítés mechanizmusa, a lövedék, a felhúzó szerkezet és a felhasználás típusa szerint különböztetjük meg.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tulajdonságok
A szó a szláv szamosztrelu szóból származik, aminek jelentése körülbelül:önmaga lő, önműködően lövő (fegyver). A magyar szó keletkezése hiperurbanizmus.
[szerkesztés] Az íj
Maga az íj lehet rugalmas acél, rugalmas és vaskos fa, üveg(karbon)szálas műanyag, rugóval/csavart kötéllel (római kori állványos íj) kombinált csapószár stb. A szár ugyancsak lehet fa, műanyag (erős, de nem kell hogy rugalmas legyen). Az íj dinamikája a felajzáskor az ideg elcsavarásával fokozható, de csak a kisebb, kézi felajzású számszeríjaknál van jelentősége. A fegyver leggyengébb pontja az ideg, illetve annak középső, a felhúzáskor az agyba beakadó része, ennek fokozott kopása (elpattanás és szakadás), az ezen a 2-4 cm-es szakaszon felcsévélt, vékony acéldrót tekercseléssel erősítve védhető ki, amely elég flexibilis ugyanakkor az ideg dinamikájának követésére.
A számszeríj főbb típusai:
- Nyíllövő számszeríj:főként hadi és vadászati célokra használták,
- Kő- vagy golyólövő számszeríj:dupla húrral, főként sport célokra, madár- vagy kisvadvadászatra,
[szerkesztés] A nyíl
A számszeríj, vezetősínje révén nem csupán nyílvesszők, hanem akár egészen rövid (~10 cm)acélkúpban végződő vezetőszárnyas, csökkentett légellenállású fokozott hatótávolságú "tövisek", vagy közelre, nagy tömegű, nagy átütőerejű 1,8-2m hosszú "páncélfúró" dárdák kilövésére is alkalmas fegyver. A szár agyába épített elsütő szerkezet segítségével az íj előre felhúzható, és ebben az állapotában további erőfeszítés nélkül tartható, ami elsősorban nem az ellövés pillanatának tetszőleges eltolását teszi lehetővé, hanem a fegyver erejének fokozását, mivel így a jóval robosztusabb íjszár felhúzásába vagy a karizmoknál jóval erősebb törzsizmok nyújtotta több energia(csak kisebb számszeríjaknál 70-120kg-ig), vagy gépi áttétellel segítve (pl: motolla) még extra előfeszítési energia (hadtéri szerszámíj 200-300kg-ig) is bevihető a lövési munkába. A lőtávolság a számszeríj erejétől, a szánhossztól, és a használt lövedék típusától függően 300-1200m-ig változhat. A kritikus érték az ellövés csúcssebessége és a lövedék légellenállása az ütőerő és a lőtáv tekintetében.
[szerkesztés] A felhúzás
A felajzás történhet "háromszögeléssel" (erősebb számszeríjak), vagy "betöréssel" (kisebb sporteszközök). A háromszögelés során hosszú, előhúzó ideget használnak előfeszítésre, majd a végleges ideg felhelyezése után azt egyszerűen leakasztják. A betörés esetén az íj egyik végét a földre (kemény felület) nyomják miután ráakasztották az ideg egyik végét, majd a szárra ránehezedve azt meghajlítják, amíg a felső íjrészt egy kézzel maguk felé húzva, arra az ideg másik végét felhelyezik. Ehhez a művelethez esetenként hasfalvédő is szükségeltetik. A számszeríj felhúzása történhet különböző segítő eszközök alkalmazásával is. Ilyenek a könnyebb íjaknál használható kengyel, öv és horog használata vagy ennek továbbfejlesztése a kötél és emelőcsiga, mely nem csak az íjász, hanem a csiga mechanikus erejét is felhasználva erősebb számszeríjak is felhúzhatók. Az idők során bonyolultabb kifeszítő eszközök is kialakultak, mint a kecskelábas emelőkar vagy a tolós emelő, a csörlő, beépített emelőkar és a fogaslécet és fogaskereket felhasználó szerkezet.
[szerkesztés] Felhúzó mechanizmusok
- Kengyel és kezek: korai alkalmazás erősebb számszeríjak elterjedésével tért vesztett,
- Öv és horog: az íjász lehajolva beakasztja a horgot az íjhúrba, felegyenesedve felhúzza az íjat,
- Kötél és emelőcsiga: az előző továbbfejlesztése, mely a csiga mechanikus erejét is felhasználja,
- Kecskelábas emelőkar: az emelőkar egyik végét hátrahúzva, két kampós kar beakad a nyél két oldalán lévő tengelyvégcsapba, másik vége a húrba, az emelőkar hátrahúzásával feszíti ki az íjat,
- Tolós emelő: az íj elején lévő kengyelbe akasztották bele, mechanikus emelőként megnövelte az íjász karjának erejét,
- Csörlő(motolla): a legerősebb számszeríjakhoz használták, a csörlő végit a húrba akasztották és tekerő karokkal húzták fel, katonák körében volt népszerű,
- Cranequin(Fogasléc és fogaskerék): 1450 körül találták fel, népszerű volt a vadászok között, mivel kis erőfeszítést igényelt, de lassúsága miatt a katonák nem szívesen alkalmazták,
- Beépített emelőkar: legkésőbb kialakult változat (1800 körül), leginkább sport számszeríjakon használták,
 Kecskelábas emelőkar |
 Tolós emelő |
 Cranequin (Fogasléc és fogaskerék) |
 Csörlő |
[szerkesztés] Története
[szerkesztés] Kezdetek
A számszeríjakról először Szun Cu A háború művészete (Kr. e. 500) című könyvéből szerezhetünk tudomást, itt erős nyilakat lövő számszeríjakról beszél. Az egyik legkorábbi feljegyzés használatukról, a kr.e. 341-ben lezajlott Ma-Ling-i csatáról szóló elbeszélés. Kínában a kr.e. 200 évekre, a Han-dinasztia alatt a számszeríjak (kínaiul: nu, 弩) gyártása igen fejletté vált és széles körben alkalmazták. Néhány szerkezetet épségben sikerült feltárni, melyek Qin Shi Huang (kr.e. 260-210) császár sírját őrző, Terrakotta Hadsereg katonáinak fegyverei voltak.
Görögországban a kr.e. ötödik században jelent meg a számszeríj, ott gasztraphetesznek nevezték, mely nagyobb erőt képviselt a hagyományos görög íjaknál.
[szerkesztés] Európa
A számszeríjak háborús alkalmazása Európában a római időkre nyúlik vissza és egészen a 16. század elejéig alkalmazták, ettől kezdve a tűzfegyverek folyamatosan kiszorították őket. Annak ellenére, hogy a hagyományos hosszú íjak nagyobb hatótávolságúak, nagyobb pontosság és tűzgyorsaság elérésére voltak képesek, a számszeríjak nagyobb kinetikus energiával rendelkeztek és egy számszeríjász kiképzése jóval kevesebb időt vett igénybe, mint egy jól célzó íjászé.
Európa hadseregeiben, gyakran alkalmaztak lovas illetve gyalogos számszeríjászokat, gyakran vegyesen a lándzsás és íjász csapatokkal, a harcrendben általában a hadsereg közepén helyezkedtek el. Hagyományosan a lándzsásokkal együtt támadták az ellenséget, a lovasok támadása előtt, vagy ellentámadást intézhettek saját gyalogságuk védelmében. A gazdasági eszközökből előállított szálfegyverek mellett, a lázadó parasztság a számszeríjat is szívesen használta, mint a táboriták.
A páncélos, lándzsákkal felszerelt lovasság hatástalanná vált a pikások és a számszeríjászok kombinációjával szemben, mivel a íjak többsége a legtöbb páncélt átütötte. A számszeríjak felhúzási mechanizmusa lehetővé tette, hogy lóhátról is használhassák, így létrehozva egy új lovas harci taktikát. A számszeríjakat a védekező alakzatokban idővel felváltották a tűzfegyverek, annak ellenére, hogy a kezdetleges tűzfegyverek kisebb lőtávolságúak és lassabbak voltak.
[szerkesztés] Máshol
Ázsiában a számszeríjat általában ostrom vagy védekező fegyverként használták. A kínaiak által kifejlesztett ismétlő számszeríjat általában védelemben használták, amikor a katona az íjat a falnak támasztva egyik kezével célozhatott, másikkal kezelhette a számszeríjat.
A szaracénok qaws Ferengi-nek vagy "francia íjnak" hívták, melyet a keresztény katonák nagy sikerrel alkalmaztak a arab lovassággal szemben, a Keresztes háborúk idején. A számszeríjat az arabok is átvették, és váraik védelménél használták fel. Későbbi változatai népszerűek voltak a muzulmán hadseregekben.
Nyugat- és Közép-Afrikában, a számszeríjat vadászatra használták, és a leigázott rabszolgák magukkal vitték a technikát az újvilágba is, ahol akkor vadásztak vele, amikor a lőpor használhatatlanná vagy elérhetetlenné vált.
[szerkesztés] A számszeríjjászat ma
A számszeríjakat napjainkban főleg sportolásra, céllövészetre használják.
A világ számos részén használatban maradt mint vadászfegyver, így Észak-Amerikában, Ázsia, Ausztrália és Afrika egyes részein. Speciális alkalmazási köre például, a bálna kutatás, ahol biológiai megfigyelés, mintavétel céljából módosított nyílpuskával lövik meg a bálnákat, anélkül hogy fájdalmat okoznának az állatnak. Néhány modern katonai alakulatot is felszerelnek nyílpuskákkal, hogy kiküszöböljék a lőfegyverek okozta zajokat, speciális bevetések során.
[szerkesztés] Jogi szabályozások
A számszeríj használatának módja Magyarországon jogszabályban korlátozott, a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz.
Számszeríjjal elsősorban lőtéren, vagy ennek hiányában e célra kijelölt területen kell és lehet gyakorlatozni. A gyakorlatozáshoz szükséges a terület tulajdonosának engedélye, illetve szükséges a lőterekre vonatkozó biztonsági rendszabályok alkalmazása. Ez azt is jelenti, hogy rendőrhatósági engedély beszerzése a területnek gyakorlás céljára történő használatához nem szükséges. Vadászat esetén szükséges a vadászatra jogosult hozzájárulás is, védett területen a természetvédelmi hatóság hozzájárulása is szükséges.
Az jogszerűtlenül elkövetett cselekmény minősülhet az 1999. évi LXIX tv. 147. § (1) bek.-be ütköző természetvédelmi szabálysértésnek, 149. §-ba ütköző jogosulatlan vadászatnak, a 218/1999. (XII. 28.) Korm. r. 10. §-ba ütköző, a közbiztonságra különösen veszélyes eszközzel kapcsolatos szabálysértés is, azonban a fentieken túl elsősorban az idézett Korm. r. 21. §-ba ütköző számszeríj, szigonypuska jogellenes használata lesz a szabálysértési eljárás tárgya. Ez utóbbi 50 000 Ft-ig terjedő pénzbírságot is maga után vonhat.[1]
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Felhasznált irodalom
- WEAPONS - An International Encyclopedia from 5000 BC to AD 2000 (Fegyvertípusok Enciklopédiája - Hét évezred fegyvereinek kézikönyve)(1990)
[szerkesztés] Kapcsolódó oldalak
Magyar nyelven:
Angol nyelven:
