Rózsahegyi Kálmán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Rózsahegyi Kálmán
Rózsahegyi Kálmán
Született:
1873. október 6. (Endrőd
Meghalt:
1961. augusztus 27. (87 évesen) Budapest

Rózsahegyi Kálmán (1873. október 6. – 1961. augusztus 27.) színész, tanár

Színészcsaládból származott, apja, Rózsahegyi Ödön vidéken játszott. Rózsahegyi Kálmán is vidéken kezdte pályafutását, de 1898-ban szerződtette a Magyar Színház. 1900-1935 között a Nemzeti Színház tagja volt, 1923-tól az örökös tagság birtokosaként.

Feleségével, Hevesi Angélával alapította magán-színiiskoláját, melyből számos híres színész került ki.

[szerkesztés] Életrajza, munkássága

Rózsahegyi Kálmán a realista színjátszás egyik legjelentősebb képviselője volt, aki nem a szó művésze volt, hanem az egyszerű, természetes, közvetlen játéké. Skálája meglehetősen széles volt, szerepei a bohózattól az érzelmes humorig minden árnyalatot felöleltek.

A békés megyei Endrődön született 1873. október 6-án. Édesapja, Rózsahegyi Ödön nyomdokaiba lépve ő is a világot jelentő deszkákat választotta, és diplomás színészként végzett a Színiakadémián. Színi pályáját a Dobó Sándor társulatánál kezdte 1892-ben, majd Debrecenben és Kolozsvárott működött. 1898-ban a Magyar Színházhoz szerződött, ahol operettszerepeket játszott. A századforduló évében került a Nemzeti Színházhoz, melyhez hűségesen kötődött, és amelyet az intézmény is viszonzott számára, amikor 1923-ban örökös tagjai sorába választotta. Egyéb fellépései és vendégszereplései során sem vált meg anyaszínházától, melynek 1935-ös nyugdíjazásáig "rendes" tagja volt.

Rózsahegyi Kálmán neve és arca az 1910-20-as években kabarészínészként is népszerű lett, melynek köszönhetően a határon túlra is eljutott. 1926-ban az USA-ban vendégszerepelt, 1935 után pedig különböző magánszínházakban lépett fel.

Máig híres színiiskoláját 1909-ben alapította feleségével, Hevesi Angélával, melyben később lányával együtt tanított, egészen haláláig. Kiváló színészpedagógus volt, tanítványai sorából sok jeles művész került ki (pl. Rátonyi Róbert, Komlós Juci, Sas József).

Származása miatt a II. világháború alatt nem léphetett színpadra, 1945 után pedig Major Tamás nem engedte, hogy visszatérjen a Nemzeti Színházba. A következő évtizedben alkalmanként játszott a Pesti, a Víg-, a Magyar, a Fővárosi Operett és a Madách Színházban. Minden műfajban otthon volt, legyen az operett, népszínmű, vígjáték, kabaré vagy klasszikus dráma.

Shakespeare Hamletjének egyik Sírásóját, a Lear király Bolondját, A velencei kalmár Gobbóját adta, Szigligeti Liliomfijának Szellemfije, Katona József Bánk bánjának Tiborca, Móricz Zsigmond Rokonokjának Berci bácsija volt. 1932-56 között sok filmben aratott sikert. 1942-ben megjelent Zörög a haraszt... című könyvében vidám vadásztörténeteit mesélte el.

A jellegzetes hanghordozású, mosolygós Kálmán bácsit tanítványai éppúgy szerették, mint a közönség. Szülővárosa sem feledte el, díszpolgárává választotta.

Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Színi-iskola alapítója, kiváló művész (1960). 1961. augusztus 27-én halt meg Budapesten.

[szerkesztés] Főbb színpadi szerepei

Zuboly (Szentivánéji álom), sírásó (Hamlet), bolond (Lear és Vízkereszt), A fiatal és öreg Gobbo (Velencei kalmár); Scapin (Moliêre: Scapin furfangjai); Jakab mester (Moliére: A fösvény); címszerep (Halévy: Constantin abbé); címszerep (Poole Pry Pál); A peleskei nótárius (Gaál József); Baracs Matyi és Göre Gábor (Gárdonyi: A bor); Luka (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Boly Gáspár (Harsányi: A vén gazember); Berci bácsi (Móricz: Rokonok); Rageneau (Rostand: Cyrano).

[szerkesztés] Filmjei

Szökött katona (1914), Liliomfi (1916), A cigány (1925), A bor (1933), Az új földesúr (1935), Légy jó mindhalálig (1936), Sárga csikó (1936), Európa nem válaszol (1941), Állami Áruház (1952), Liliomfi (1954), Budapesti tavasz (1955), Mese a 12 találatról (1956), Micsoda éjszaka (1958).