Operett

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az operett egy színpadi, zenei műfaj. Mozart nevezte el operettnek. Magyarul „kis operát”, vagy „operácskát” jelent.

[szerkesztés] Jellemzői

Könnyed dallamvilággal átszőtt (szerelmi) történet, sok humorral fűszerezve. Témája vígjátéki, vidám, komikus, gúnyos elemeket egyaránt tartalmazhat. A cselekmény fonala prózai monológokban és párbeszédekben bontakozik ki, ezekhez kapcsolódnak a zenei tételek (zenekari nyitány, közjátékok, egyszerűbb formálású áriák, dalok, kuplék, együttesek a duettektől a kórusig) és a táncjelenetek, amelyek általában kortárs táncokra épülnek.

A klasszikus operetti szereplőgárda általában a híres „négyes fogatra” épül. Ez a primadonna, a bonviván, a szubrett és a táncoskomikus. A „primadonna” az első hölgy, akinek szerelme megingathatatlan és a harmadik felvonásra, minden akadályt legyőzve happy end-ben végződik a „bonvivánnal”.

[szerkesztés] Története

A 18. században és a 19. század kezdetén daljáték jellegű mű; a 19. sz-ban váltott irányt és lett a zene nagyvárosi, szórakoztató színpadi műfajává. A darabban a párbeszéd és a zene arányosan oszlik meg, a zene zárt formájú, szerephez jut a játékban a tánc, a finálék nagyvonalúak. Az első nagy operett komponista Offenbach volt, aki előbb egyfelvonásos, később egész estét betöltő parodisztikus darabjaival tűnt ki.

Az operett központja Bécs volt, ahol Johann Strauss a bécsi keringőt az operett zenei világába helyezte. A bécsi operett csúcspontját Lehár Ferenc és Kálmán Imre műveiben érte el. Az osztrák-magyar monarchia felbomlásával kialakult a magyar operett előretörése, amit Huszka Jenő, Jakobi Viktor, Szirmai Albert, Ábrahám Pál és Fényes Szabolcs fémjelez.