Gaál József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült.
Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 júniusából származik.

Gaál József (1811. december 12. Nagykároly – 1866. február 26. Pest)

1811. december 12-én született a szatmár megyei Nagykárolyban. Édesanyját korán, 7 éves korában elvesztette, édesapja hamarosan újranősült. Középiskoláit Szatmáron végezte. A családi otthont 18 éves korában elhagyni kényszerült. Új életének minden támogatás és segítség nélkül vág neki. Budára megy, itt fejezi be középiskolai tanulmányait, majd Pesten bölcsészetet tanul. Egyetemi tanulmányait és megélhetését másolással és házitanítóskodással fedezi. Itt az egyetemen szoros barátságot köt Szalay Lászlóval és Eötvös Józseffel, kiknek élete példát, irányt mutat számára ahhoz, hogy megtalálja önmagát.

[szerkesztés] Munkássága

Tanulmányai befejeztével a budai helytartóságnál kap tisztviselői állást. Míg napközben az akták, iratok fölé mélyedt, este írásai közt mindig hazatalált az álmok, mesék világába. Elég korán kezd verseket is írni. Első versei az 1830-as évek elejétől jelennek meg, de regényeket, színdarabokat is ír. Novelláiban gyakran szerepelteti a szegénylegényeket, haramiákat, akikről a 19. század embere szívesen olvasott. Általa lettek ismertek Csillag Bandi, Zöld Marci csínytevései.

Írói jellemvonása révén kortársai között hamar kedvelté vált, s mint népies hangvitelű társasági elbeszélő országos hírre tesz szert. Sokat és sokfélét írt. A nemes udvarházak összejövetelein éppúgy rajongtak érte, mint a pest-budai vendéglők asztaltársaságai.

1836-ban az Akadémia pályázatára nyújtotta be Szirmay Ilona c. kétkötetes művét. 1837. szeptember 7-én az Akadémia levelező tagjaának választotta. 1838. októbeer 8-án az akkoriban elkészült Pesti Magyar Színház (későbbi Nemzeti Színház)-ban mutatták be PELESKEI NÓTÁRIUS c. háromfelvonásos bohózatát, mellyel nagy sikert aratott. E művével éri el írói működése csúcspontját, a Nemzeti Színház legkedveltebb darabjai közé tartozott, melyet többször fel is újítottak. A Nemzeti Színház 100 éves évfordulójára Galamb Sándor drámaíró, rendező átdolgozásában került szinpadra, nagy sikerrel.

1848-ban Szatmár Vármegye főjegyzőjének választotta. 1849-ben, a Szabadságharc idején Damjanich János honvédtábornok titkára lett, ezért a világosi fegyverletétel után hivatalnoki állását fel kellett adnia. A Csekonics család Zsombolya-i birtokára került nevelőnek. A családnál maradt akkor is, midőn tanítványai felserdültek, velük költözött Pestre is. Pesten érte a halál 1866. február 26-án.

[szerkesztés] Művei

Öröm-dal (Pest, 1829)
Szirmay Ilona (Pest, 1836): Kétkötetes regényében Kisfaludy Károly nyomán a magyar köznemesség világát vetíti vissza a kuruc kor idejére. E műve a népiesség felé vezető útjának jelentős állomása.

Regényében – mint a Peleskei Nótáriusban – valós forrásokra is támaszkodik, felhasználva hozzá Szirmay Antal Szatmár-Ugocsa megyéről írt latin-magyar nyelvű feljegyzéseit is.

A király Ludason (Pest, 1837): Az ötfelvonásos történelmi vígjáték az Akadémia dicséretét érdemelte ki.
Peleskei nótárius (Pest 1838): Háromfelvonásos bohózatának ihletője Gvadányi József verses elbeszélése. Zenéjét a szepesi származású muzsikus Thern Károly (1817-1886) szerezte.

A Peleskei nótárius főszereplője Zajtay a kor haladó eszméinek lelkes szószólója.