Bánk bán (dráma)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Katona József ötszakaszos drámája, a Bánk bán a legismertebb műve, illetve a magyar irodalomban is kiemelkedő helyet foglal el.

Tartalomjegyzék 1 Szereplők 2 A Bánk bán története 2.1 Keletkezése 2.2 Kezdeti sikertelensége 2.3 A Bánk bán lassú felfedezése 3 A műről 3.1 Források és előzmények 3.2 Eltérés a történelmi hitelességtől 4 A mű szerkezeti egységei 4.1 Első szakasz 4.2 Második szakasz 4.3 Harmadik szakasz 4.4 Negyedik szakasz 4.5 Ötödik szakasz 5 Jellemek 6 Elemzések 6.1 Sőtér István elemzése 6.1.1 Bánk tragikuma 6.1.2 Gertrudis-tragédia 6.1.3 Melinda tragédiája 6.1.4 Tiborc tragédiája 6.2 Gyulai Pál elemzése 6.3 Horváth János elemzése 6.4 Arany János tanulmánya 6.5 Orosz László tanulmánya 7 Hivatkozások 7.1 Források 7.2 Jegyzetek 7.3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Szereplők

• II. Endre, magyarok királya
• Gertrudis, királyné
• Béla, Endre, Mária – kisgyermekeik
• Ottó, Berchtoldnak, a merániai hercegnek a fia, Gertrudisnak testvéröccse
• Bánk bán, Magyarország nagyura
• Melinda, a felesége
• Soma, fiacskájok
• Mikhál bán, Simon bán – Melinda bátyjai
• Egy zászlósúr
• Petur bán, bihari főispán
• Myska bán, a királyfiak nevelője
• Solom mester, ennek fia
• Bendeleiben Izodóra, türingiai leány
• Egy udvornik
• Biberach, egy lézengő ritter [lovag]
• Tiborc, paraszt
• Zászlósurak, Vendégek, Udvornikok, Udvari asszonyok, Ritterek, Békétlenek; Katonák, Jobbágyok

[szerkesztés] A Bánk bán története

[szerkesztés] Keletkezése

A Döbrentey Gábor irodalmár s akadémikus és munkatársai által alapított és szerkesztett folyóirat, az Erdélyi Museum legelső számában (1814-ben) pályázatot írt ki „Eredetiség s jutalomtétel” címmel, aminek az volt az értelme, hogy a mű, amellyel pályáznak, lehetőleg magyar történelmi eseményt dolgozzon fel^[1], ill. ne imitálja a korabeli divatos nyugati műveket. A felhívás szándéka szerint (nem teljesen szó szerint idézve) "a közöttünk rejtőző Genie alkotóvágyának felserkentésére" irányult volna. Az első helyezettnek még konkrétabb "felserkentésként" pénzjutalmat is ígértek. A pályázat határideje egy év volt, vagyis 1815. szeptember végére kellett elkészülni vele. Valószínűleg erre az eseményre készült Katona műve, bár lehet, hogy már korábban írni kezdte; az bizonyos, hogy a pályázat hatására beküldte Kolozsvárra az ős-Bánk bánt (a Bánk bán első, korai és később átdolgozott változatát), noha lehetséges, hogy nem egyedül, hanem más drámái verses formára való átdolgozásával együtt (Jeruzsálem pusztulása^[2]). Az „ős-Bánk bán”-ból sokáig csak a Rosta című kritikából ismertek részleteket, 1913-ban azonban a teljes szövege is előkerült Maglódon; Császár Elemér (irodalomtörténész, akadémikus) vezetésével pedig még ugyanebben az évben ki is adták könyv formában.

A pályázat végül is lényegében eredmény nélkül zárult ^[3], ezen belül Katona műve is különösebb visszhang nélkül maradt. Témája egyébként viszonylag közismertnek volt tekinthető, különlegességnek semmiképp, drámatémaként már előzőleg több más alkotó is földolgozta ^[4]. Viszont később (az ún. Jegyzés c. értekezésében, melyet a Bánk bán egyes könyvkiadásaihoz előszóként csatoltak) maga a szerző is elismerte, hogy ez az első változat még komoly dramaturgiai és költői hibákat, visszásságokként is értelmezhető megoldásokat tartalmaz: „gyengét írt”; a Prológus pedig „tele van ifjú vére gőzével, negéddel és feszelgéssel”.

A Bánk bán második, végleges változata 1819-re készült el, nyomtatásban egy évvel később, 1820-ban jelent meg. A darab kisebbfajta átdolgozására az késztette a szerzőt, hogy elolvastatta egy barátjával, Bárány Boldizsárral, aki megírta róla az első jelentős kritikát (c. Rosta), amely nemcsak a későbbi kritikákra hatott (noha egy ideig elveszettnek hitték), de Katonát is a benne foglalt tanácsok nagy részének megfogadására késztette. A mű két változata között a két érdemi különbség az, hogy Katona világosabbá tette Melinda elcsábítását az altató- és hevítőporok segítségével, ezáltal a drámában jóval kisebb szerepet kapott az akkoriban divatos "végzet-szerűségi" elem; ill. a drámai szereplők körét szorosabbra vonta, így lett Bánk köre, Gertrúd köre, illetve Endre köre. A történelmi hitelesség szempontjából is javult a darab, Katona ugyanis módosította a cselekmény időpontját.

[szerkesztés] Kezdeti sikertelensége

Katona élete folyamán a cenzúra miatt nem mutatták be a művet (csak nyomtatott formában való megjelenését engedélyezte a cenzor; a könyv első kiadása meg is jelent nemsokára a Trattner kiadónál), az ősbemutatójára csak 1833-ban került sor Kassán. A cenzor hivatalos indoklása szerint azért a tiltás, mert "Bánk nagysága elhomályosítja a királyi házét" – az indoklás mögött valójában az az utóbb megalapozottnak bizonyult félelem húzódhat meg, hogy a darabot, különösen a benne szereplő uralkodógyilkosságot, propagandaként használhatják Habsburg- és királyságellenes mozgalmak politikai támogatására (nem véletlen, hogy „a legnagyobb magyar”, Széchenyi István, aki ott volt az 1839. évi bemutatón, viszolygott a Bánk bántól, és politikailag nemkívánatosnak tartotta. 1839. március 23-án ezt jegyezte a naplójába: „Megfoghatatlan, hogy a kormány megengedi ily esztelenség előadását. Rossz, veszedelmes tendencia”).

Nemcsak hogy a színpadon sem mutatták be a darabot Katona életében, de valószínű, hogy a könyv alaknak is a teljes érdektelenség lett az osztályrésze (egészen az első előadások utánig). Ezt látva, Katona elkeseredetten tette félre írodalmári ambícióit és vidékre visszaköltözve, életét jogászként folytatta.

A darab ősbemutatója Katona barátjának, Udvarhelyi Miklósnak köszönhető, aki a kassai színtársulat 1833. február 15-ei előadására Bánk bánt jutalomjátékául választotta. Ő írta le először a "Remek" szót a darabról az előadás színlapján. A kassai társulat több csoportja különböző városokban (ld. lentebb) játszotta a drámát minden évben; a darabnak lassan híre ment; s a könyv iránt is jócskán megnőtt a kereslet.

[szerkesztés] A Bánk bán lassú felfedezése

A harmincas években, lassan ugyan, mégis megkezdődött „a Bánk bán diadalútja”. Kassán, Kolozsvárt, Budán, Debrecenben tűnt fel műsoron 1833-tól kezdve, évenként egyszer az említett helyek sorrendjében; majd 1839. március 23-án játszották a Nemzeti Színházban, öt évig pihentették s csak 1845-től kezdve szerepelt e színház műsorán évenként is többször, hogy az abszolutizmus idején eltiltatván, 1858. március 10-én végre megkezdhesse diadalmainak azóta szakadatlan útját.

A mű jelentőségét az is mutatja, hogy 1848. március 15-én a Nemzeti Színház díszműsorán ez a mű szerepelt (bár végül a forradalom egyéb eseményei miatt valószínűleg elmaradt az előadás). 1861-ben Erkel Ferenc dolgozta fel operává.

[szerkesztés] A műről

[szerkesztés] Források és előzmények

Mivel Katonának Pesten lehetősége volt különböző történetírók munkáit tanulmányozni, így ismerte Heltai Gáspár és Antonio Bonfini krónikáit.

Szépirodalmi forrásként Hans Sachs 16. századi Bánk bán drámáját használta, illetve a 18. századból Pray György kódexét (ez a forrás állítja egyedül, hogy Gertrúd nem bűnös, hanem politikai összeesküvés áldozata lett), Müller Bánk-regényét, Valkai András históriás énekét, illetve Grillparzer tragédiáját.

[szerkesztés] Eltérés a történelmi hitelességtől

• A valóságban Ottó helyett Berchtold csábította el Melindát. Katona azért változtatta ezt meg, mert Berchtold kalocsai érsek volt, és ha ez a momentum szerepelt volna a drámájában, a cenzúra azonnal betiltotta volna.
• Petúrék közül valaki ölte meg Gertrúdot, nem biztos, hogy Bánk
• Történelmi szereplők kibővítése (Tiborc, Izodóra, Biberach). Ez azért volt jó, hogy a különböző osztályok és típusok képviseltetve legyenek (jobbágyság, bizalmasok, cselszövők).

[szerkesztés] A mű szerkezeti egységei

Az alkotás dedikációval indul – ezt Katona azért írta bele, hogy a művet mindenképpen jól fogadják. Kecskemétnek dedikálta, így 100 aranyforintot kapott a várostól.

Ezt követi a prológus (előversengés, bevezetés), amelyben Gertrúd felszólítja Ottót, hogy hagyja el az udvart. Ottó tanácsot kér Biberachtól a helyzet megoldására.

Az ezt követő szakaszok általában in medias res-szel indítanak; az első sorok értelmére általában a szakasz végén kapunk magyarázatot.

[szerkesztés] Első szakasz

• Helyszín: palota mulatója
• Idő: „gyertyák égnek” – este

A bevezetésben megismerjük az alapszituációt, a király távollétében Bánk gyakorolja a hatalmat, de őt a királyné országjáró körútra küldte. Ottó el akarja csábítani Bánk fiatal és szép feleségét, Melindát. Közben egy politikai összeesküvés készülődik.

Biberach porokat ad Ottónak, amivel elcsábíthatja Melindát.

A bonyodalom megindítója maga Bánk bán, aki váratlanul visszatér (igazából Petur hívta vissza követek által). Tiborc jön, aki lopásra adta fejét, s szeretne mondani valamit a nagyúrnak, de az nem hallgatja meg. Itt egyaránt jelen van egy politikai, illetve egy magánkonfliktus.

[szerkesztés] Második szakasz

• Helyszín: Petur háza
• Idő: „éjtszaka” – éjszaka

Itt Petur házát láthatjuk, ahol a politikai összeesküvés készülődik – politikai konfliktus. Peturék az összeesküvőkhöz hívják Bánkot, aki türelemre inti őket . Közben megérkezik Biberach, aki elmondja, hogy Ottó és Melinda együtt vannak. Bánk elrohan, hátrahagyva a lázadozó Peturt és társait.....

[szerkesztés] Harmadik szakasz

• Helyszín: Melinda szobája

Melinda Bánk bocsánatáért esedezik, hiszen ártatlanul bűnös ő. Bánk elzavarja, később azonban rájön, hogy felesége valóban ártatlan. Újból feltűnik Tiborc, aki most már végre elmondja mi nyomja lelkét: a királyné kiforgatta őket minden vagyonukból, ezért kénytelen lopni éhező családjának. Bánk csak most veszi észre kivel van dolga: ifjú korában Tiborc mentette meg életét a jáderai csatában. Feleségét ezért barátjára bízza, hogy kísérje haza vidéki birtokára. A nővére elől menekülő Ottó találkozik Biberachhal, aki azonban megtagadja tőle további segítségét. A lovag, mivel bűntelen, távozni készül, ekkor azonban a herceg hátulról orvul leszúrja.

[szerkesztés] Negyedik szakasz

• Helyszín: Gertrúd szobája
• Idő: „Napest” – kora este

Mikhál követként megy a palotába Gertrudishoz, ahol őt is és testvérét is letartóztatják, pedig csak az összeesküvésről akartak beszélni – igaz, a konkrét bűnöst nem nevezték meg.

Bánk is megjelenik a királyné előtt és felelősségre vonja Gertrudist az ország nyomorúságos sorsa miatt. A tetőpontban Bánk hirtelen felindultságban megöli a királynét (politikai és magánmotivációból egyaránt), a zendülők pedig betörnek a palotába.

[szerkesztés] Ötödik szakasz

Endre, Magyarország királya győzedelmes hadjáratból érkezik haza, de itthon felesége halálának híre fogadja. Keresteti a gyilkost, de a zendülők mind tagadnak, mondván, jöttükkor a királyné már halott volt. Végül megérkezik Bánk, aki magára vállalja a szörnyű tettet. Indoklása szerint azért tette mindezt, hogy az országban ne törjön ki polgárháború. Endre el akarja vitetni, de mivel Bánk az ősi Bor nemzetség tagja, ezért felette nem ítélkezhet. Ekkor párbajra hívja, de Bánk elutasítja. Már éppen vívni készül a király helyett kiálló Solom ellen, azonban Myska ekkor tudatja mindenkivel, hogy a királyné ártatlan, az altatónak köszönhetően nem tudott semmiről. Mikhál felajánlja a kis Somát a királynak. Szomorú menet érkezik, Tiborc a halott Melindát hozza. Elmondása szerint Ottó emberei felgyújtották Bánk házát, de ő elhozta Melinda holttestét. A király végül hosszas gondolkodás után szabadon engedi Bánkot, s megengedi, hogy eltemettethesse feleségét.

[szerkesztés] Jellemek

A Bécsy Tamás által kidolgozott drámamodell szerint a Bánk bán konfliktusos dráma. Két főbb szereplőt figyelhetünk meg: Gertrúd a negatív, Bánk pedig a pozitív hős, akinek fel kell nőnie a nembeli feladathoz. Gertrúdnak létérdeke a szituáció fenntartása, Bánknak viszont ezt meg kell szüntetnie a harmónia visszaállítása végett.

Az alapszituáció előtt Bánk elfogadja a vezetést, és azt Endréhez köti: csak miután megtette országjáró körútját, akkor tapasztalja meg az ellenkezőjét: felnyílik a szeme, és rádöbben, hogy egy erkölcstelen világrendben élnek. Az igazságtalanul kezelt jobbágyok éheznek és nyomorognak, a magyar nemesek helyett idegenek ülnek a főbb pozíciókban; mindezek mellett a merániaiak mulatoznak, és közülük egy a feleségét is el akarta csábítani. Bánknak tehát ezt kell megoldania – ő végig mint nádor cselekszik. Ezzel elindul a tettváltás sorozata.

Bánk Peturék okait jogosnak tartja, de az eszközeikkel nem ért egyet. Tiborc panasza ráébreszti a jobbágyság tarthatatlan helyzetére. Látja a királyné jogtalanságait, de meg kell védelmeznie őt, mert a király távollétében Bánk a törvényes rend képviselője. Kettős veszély fenyegeti. Bonyolult helyzete is megnehezíti döntését; tépelődéseit monológjaiban fogalmazza meg. Első monológjában leveti szerepeit, puszta lélekként, emberként akar dönteni, a tisztesség és becsület nevében cselekedni, a továbbiakban azonban nem tudja mindezt haladéktalanul megvalósítani, a lázadókkal mint a király helyettese beszél, szerelme pedig mindvégig Melindához köti. Jellemében lovagi vonások találhatóak, fontos számára a becsület és a jó hírnév. Lelki egyensúlya, fegyelme mindinkább felbomlik, a dráma vége felé egyre zavartabb lesz, nem tud odafigyelni másokra, szavaikból csak annyi jut el hozzá, ami őt is érinti, saját lelkével van elfoglalva.

Az, hogy Bánk csak a negyedik tételre nő fel a feladatra – hogy a királynét megölje – a korabeli (13. század) erkölcsi rendje miatt van: az uralkodót Isten adta. A gyilkosságot végül elköveti, de ez az egész királyi családra kihat – Endrét, aki Isten kegyelméből uralkodik, is megsérti; mégis azt mondhatjuk, hogy a két rossz közül a kevésbé tragikusat választotta. Bánk végül azért ölte meg a királynét, mert kerítőnőnek tartja, azt hitte, köze volt Melinda elcsábításához. A gyilkosság gondolata már előbb is felmerült benne, de magánügyei miatt nem állt bosszút a királynén. Indulatilag mindenképpen befolyásolja az a gondolat, hogy a királyné segített Ottónak. Tiborc panasza és országjáró körútja láttatja vele a haza állapotát, az idegen elnyomást. Peturék lázadásának okai jogosak, de a lázadással nem tud egyetérteni, sem mint a király helyettese, sem mint felelős állampolgár. Az udvar pompája azonban őt is felbosszantja. Mikor ott marad a királynénál számadásra, minden olyan szereplő megjelenik, aki az ő életét befolyásolja, ez felzaklatja Bánkot. Ez a gyilkosság lelkével nem vállalt cselekedet, de jogosan öli meg a királynét. A gyilkosság után Petur megjelenéséig úgy gondolja, hogy legalább a haza sorsát megoldotta, azonban rádöbben, hogy nem sikerült; tehát elkövetett egy olyan cselekedetet amelyet valójában nem akart, de utána azzal gondolattal is meg kell küzdenie, hogy még a haza ügyét sem mentette meg ezzel. Melinda halála már csak betetőzi a tragédiát. Katona József Bánkot olyan embernek írja le, aki indulatos, de tud uralkodni az indulatain, és valójában első monológjában is azt fogalmazza meg, hogy megpróbál indulatoktól mentesen, becsületes lélekként cselekedni. Bánk ezzel a gyilkossággal nem oldott meg semmit, bár a haza sorsát kedvezően befolyásolta, a saját sorsát tönkretette, Melinda nélkül az élete céltalanná, értelmetlenné vált. A műben a magánéleti és közéleti szál egymástól elválaszthatatlan, a magánéleti tragédia kiteljesíti a politikai tragédiát. Bánk tehát megölte a királynét, Melindát kétszer is kiszolgáltatta Ottónak, és az őrületbe hajszolta.

A mű végén Endre kimondja, hogy a gyilkosság jogos – ezáltal áll vissza a harmónia.

Gertrudis a családi élet megszállottja, nem biztos, hogy a magyarságnak akar ártani, viszont a merániaiknak kedvez, velük szemben elfogult. Viselkedése ellentmondásos és nem mindig érthető, emiatt bűnössége is kérdéses.

Biberach a lézengő ritter a műben. Neki jut az intrikus szerep, de nem tud igazából azonosulni vele, kívüláll a világ dolgain, nem találja helyét. Szenvtelenül, ügyetlenül látja el szerepét, hol Ottóhoz csapódik, hol Bánkhoz. „Ott van haza, hol a haszon”.

Tiborc a jobbágyélet megjelenítője. Nyomorúsága lehetetlenné teszi, hogy becsületes maradjon, ő mégis az marad. Bánkhoz szoros szálak fűzik, hűséges hozzá, őszinte, egyedül tőle vár segítséget. Viszonyuk a nagyúr és a jobbágy sorsközösségét példázza.

[szerkesztés] Elemzések

[szerkesztés] Sőtér István elemzése

Sőtér István szerint Bánk nem erkölcsileg, hanem érzelmileg vesztes – tehát érzékeny hős. Ilyet először Jean-Jacques Rousseaunál láthattunk először, és Friedrich Schiller is használt hasonló jellemeket.

Bánk nagymonológjában megfogalmazza további tetteit és annak módjait. A „két fátyol” (hazám és becsületem) Sőtér szerint a kötelékeket jelenti: Endrétől (haza) és Melindától (becsület) akar megszabadulni: se nádor, se nagyúr, se férj, se apa nem kíván a továbbiakban lenni – emberként óhajt cselekedni.

Bánk az érzékenység hőse: átérzi a jobbágyság problémáit, de emellett a nemesség tarthatatlanságát is – mindenkivel tud azonosulni.

Bánk személyiségének sokak szerint a lényege a becsület – ezért is fog gyilkolni, míg sokan kétségbe vonják ennek igazságát.

[szerkesztés] Bánk tragikuma

1. A hazához fűződő szál elszakítása – ez megtörténik a gyilkosság gondolatának képében („Épülj fel! izmosodj meg, gondolat!”). A királyhoz viszont végig hű marad.
2. A becsület szála maga Melinda – ezért nem szakadhat el feleségétől, mert akkor a becsületétől szakadna el.

„Nincs a teremtésben vesztes, csak én! / Nincs árva más több, csak az én gyermekem!” Bánk a mű végén érzelmileg teljesen összeomlik. A királynak is meglenne rá az oka, de ő nem omolhat össze uralkodó mivolta miatt. Bánknak Melinda elvesztése Gertrúd meggyilkolását értelmetlenné tette.

[szerkesztés] Gertrudis-tragédia

Gertrudisnál ugyanazokat az elemeket láthattuk, mint Bánknál: saját népének kedvez, családi kötelékei erősek. A kettejük közti vita a IV. szakaszban zajlik le. Bánk megsérti Gertrudis asszonyi voltát, mire válaszul Gertrudis Bánkot nemzetérzésében, férji büszkeségében sértette meg. A kulcsmotívum az volt, hogy Bánk Gertrudist nemzeti érzésében is megsértette, ez vezetett végül a gyilkossághoz.

Sőtér konklúzióként levonja, hogy Gertrudis nem jelleme miatt volt bűnös.

[szerkesztés] Melinda tragédiája

Sőtér itt Barta János tanulmányát építette bele saját tanulmányába. Barta szerint ez egy szerelmi tragédia, és Bánk tragikus vétségek sorozatát követi el:

1. Az első szakaszban nem menti meg Melindát azonnal…
2. …helyette Petúrékhoz megy;
3. A harmadik szakaszban nem tisztázza a körülményeket, ehelyett megátkozza fiát és feleségét;
4. A negyedik egységben Melindával együtt távozhattak volna, de nem élt a lehetőséggel, amivel Melindát és a családot megmenthette volna;
5. Az utolsó szakaszban Tiborcra bízza Melindát, ahelyett, hogy ő vigyázna rá.

Zárlat: Melinda elvesztése mindennek az elvesztése – lelkileg összeomlik (teremtés vesztese – a gyilkosság fölösleges).

[szerkesztés] Tiborc tragédiája

Tiborc ellen konkrétan nem vétkezett senki, csak a jobbágyság ellen, ami rá is kihatással volt. Tiborc Bánkot majdnem szentként tisztelte, és ezt állította: „ha tán asszony nem esmert volna, úgy ő angyal lett volna földeden!”

[szerkesztés] Gyulai Pál elemzése

Gyulai Pál szerint Bánk többszörös bűnt követett el.

• Fellázadt az erkölcsi rend ellen – holott neki kellett volna a rendet stabilizálni
• Gertrúd nem volt bűnös Melinda elcsábításában, és Melinda is Bánk miatt halt meg – tehát Bánk bűnhődése jogos.

[szerkesztés] Horváth János elemzése

Horváth János, a modern magyar irodalomtörténet-tudomány egyik legjelentősebb művelője – irodalomtörténész lévén őt inkább a mű és az alkotó összefüggései, mint a mű esztétikai értelmezési lehetőségei érdekelték – Katona drámáját a shakespeare-i tragédiai hagyomány folytatásának, ezzel összefüggésben erős lélektani beállítottságú drámának; művészi szempontból pedig világirodalmi jelentőségű (ha nem is hatású) remekműnek tartotta. „A Bánk bán annak szemében, ki sorról-sorra kritikai szemmel végigvizsgálja, egy csodálatosan biztos és aprólékos lélektani tanulmánynak tűnik fel ... Irodalmunkban csak Arany János és Kemény közelítik meg e tekintetben Katonát, meg azonban ők sem haladják.” Míg szerinte a prózával ellentétben a dráma nem alkalmas aprólékos lélektani elemzésekre; s azt a szerző sokszor a cselekvéssel kénytelen jelezni, helyettesíteni; Katona mégis „elég merész belezsúfolni azt a lélektani részletezést és ok-okozati szakadatlanságot, mely csak a regény egy modernebb (éppen pszichológiainak nevezett) változatában lehetne műfajilag otthonos”. Horváth épp ezt a lélektani elemző jelleget tartotta a Bánk Bán olyan egyedülálló értékének, mely nemcsak a magyar-, de a világirodalomban is kiemelkedő alkotássá teszi. A dráma e vonását, ha nem is ennyire kifejezetten, már Gyulai Pál is észlelte („Katonánál majd minden mondat egy-egy lélektani mozzanat”).

Horváth szerint a dráma értelmezését nehezíti – s ezzel, a külső körülményeken (cenzúra, a kortársak agyonhallgatása) túl, sikerét akadályozta, hogy analitikus jellegét minimalista eszközökkel igyekszik elérni. Katona mélyen megvetette, az emberi lélek karikatúrájának tartotta és nyilvánosan bírálta kortársainak azon értelmezést segítő drámai eszközeit, melyek nem egyeztethetőek össze a szereplők természetes viselkedésével (ilyenek pl. az olyan monológok, amelyek a "köznapi életben" nem fordulnak elő) és az események természetes menetével. Viszont, mivel így sok eszköz tiltva van számára, amely a cselekmény értelmezését könnyítené; darabja többszörös értelmezést: megnézést, sőt újra- és újraolvasást kíván. Ez nem vált a Bánk bán előnyére, elismerését nehezítette; annál is inkább, mivel a kortársak a drámát nem olvasott, hanem előadott műfajnak tartották. Mindez magyarázza, hogy remekmű volta ellenére, kortársai jobbára nem ismerték fel a Bánk bán erényeit, s szükségszerűen csak az utókor szolgáltathatott neki igazságot.

[szerkesztés] Arany János tanulmánya

Arany János is készített egy elemzést a drámáról, ami csak részleteiben készült el. Ő a szabadságharc utáni állapotokat hasonlította össze a mű végével. Tanulmányának a fő konklúziója is ehhez kapcsolódik: a történelemben vannak katasztrófahelyzetek – lásd Bánk bán drámáját és Arany jelenét. Ezenkívül az is közös vonás a két „esemény” között, hogy mindkét esetben a nemesi túlzások visszaszorítása szolgálja a megoldást.

Arany megállapítja, hogy Bánk békés úton nem oldhatja meg a szituációt: vagy meggyilkolja Gertrúdot (Arany Gertrudis helyett mindig a Gertrúd névváltozatot használta), vagy polgárháborúba keveredik, ami nemzetvesztéshez vezethet; Bánk a kevésbé végzeteset választotta.

Arany drámai körökre osztotta fel a szereplőket, ezenkívül a legtöbb szereplőhöz egy rövid jellemzést is adott.

Gertrúd köre:

• Gertrúd (Nagyravágyó – Endrét kénye-kedve szerint irányítja, pazarló, hataloméhes – Európa 1/3-át szeretné: ezért ment Endre Gallíciába harcolni)
• Biberach (eszes, ármányos, haszonvágyó)
• Ottó (hitvány, kéjelgő, ostoba, gyáva – még a nőügyeihez is segítséget kell kérnie)

Bánk köre:

• Bánk (Arany kiderítette a szövegből, hogy egy korábbi hadjáratban, melyben apjával, Konráddal harcolt, 18 éves volt; tehát a történet idején feltehetőleg 42 éves)
• Melinda (Ő viszont max. 21-22 éves, és valószínűleg nem szerelemből ment Bánkhoz, hanem mert Bánkék megmentették őket a spanyol forradalom alatt; Arany szerint nagyon szép lehetett, ezért kellett Bánknak állandóan rejtegetnie)
• Tiborc (Ő az aki, végig becsületes volt, annak ellenére, hogy korábban szolga volt, és abból felszabadulva lett jobbágy)
• Petúr (Szilárd és nyughatatlan jellem; heves, ugyanakkor hűséges)
• Mikhál és Simon (spanyolok, hazaszeretők)

Endre köre:

• Endre
• Myska bán
• Solom mester

Arany ezenkívül jelzi, hogy a műben kisebb dramaturgiai hibák is vannak (pl. Melinda megőrülése után fél nap múlva józanul tér vissza stb.)

[szerkesztés] Orosz László tanulmánya

Az Akadémiai kiadó kritikai kiadásához készített összegző tanulmányában Orosz László a Bánk bán kutatás minden területét érinti, a történeti források és irodalmi hatások felderítésétől a dráma színpadi utóéletének bemutatásáig. Különösen értékes része tanulmánynak a dráma nyelvi sajátosságainak taglalása, a szókincs, az archaizáló és a nyelvújítási elemek, a drámai erejű szóösszetételek, a mondatszerkezetek körüli vizsgálódás, illetve a Bánk bán verstani szempontból történő elemzése. A tanulmányt kísérő jegyzetapparátus az értő olvasáshoz már alig nélkülözhető.

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Források

• Horváth János: Jegyzetek Bánk Bán sorsáról. Napkelet, 1926. november, IV./9. sz.; 811–838. old.
• Mohácsy Károly: Irodalom 10. évfolyamosoknak – Krónika Nova
• Arany János tanulmánya (részletek)

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Katona drámája a Magyar Elektronikus Könyvtárban
• Katona József: Bánk bán – Színpadi bemutatók a sajtó tükrében
• Pataky József: Bánk bán. Nyugat, 1922./8.
• Mohácsi00000/00022/00653/20967.htm : Jegyzetek a Bánk bán-ról]. Nyugat, 1940./6.