Rózsa
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
Ez a szócikk a növénynemzetségről szól. Hasonló címmel lásd még: Rózsa (keresztnév).
 |
|||||||||||||||
 A Rosa canina (Gyepürózsa) virágja
|
|||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||
| 100-150 faj
|
|||||||||||||||
A rózsa (Rosa) egy a rózsafélékhez tartozó növénynemzetség, illetve az ide tartozó cserjék virága. Több száz vadrózsafajt tart számon a tudomány, mind az északi félgömbre, főleg a mérsékelt égövre jellemző növény. Az egyedek egy tüskés bokor- vagy kúszónövénycsoportot alkotnak, mely akár a 2-5 m magasságot is elérheti, ritkán a többi növény fölé, 20 m magasságba is szökhet.
A név a latin rosa főnévből eredeztethető, amelyet az ógörög nyelv hagyatékait is őrző oszk nyelvből kölcsönzött (rhodon, aiol formában: wrodon), ezen kívül a szó gyökerei lelhetők fel az arámi (wurrdā), az asszír wurtinnu, az óiráni *warda (vö. örmény: vard, aveszta: warda, szogd: ward, párthus: wâr) nyelvben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Növénytan
A legtöbb csipkebogyó 5-15 cm hosszú, összetettek, 5-9 (helyenként akár 3-13) levéllel és pálhával; a levelek csipkézett széllel rendelkeznek, és gyakran apró tüskék találhatóak a szárak alsó részén. A rózsák többsége lombhullató, de néhány (főleg a Délkelet-Ázsiában őshonos fajok) teljesen vagy részlegesen örökzöldek.
A legtöbb rózsafaj virága öt sziromlevéllel rendelkezik. Kivételt képez az Ázsiában őshonos Rosa sericea (magyar megfelelője nincs) nevű faj, amelynek gyakran csak négy sziromlevél alakul ki virágán. Minden egyes virágszirom két könnyen felismerhető lebenyből áll, amelyek általában fehérek vagy rózsaszínűek, bár néhány faj esetén sárgák vagy pirosak is lehetnek. A sziromlevelek alatt öt csészelevél fedezhető fel (a Rosa sericea esetében ez ismét csak négy). Ezek elég nagyok ahhoz, hogy szabad szemmel is már kellő távolságból, felülnézetből észrevehetőek legyenek, s zöld pontocskákként jelennek meg a sziromlevelek között. A magház a virág belsejében található, itt fejlődnek ki a következő szirom- és csészelevelek.
A rózsafajok termése bogyótermés, melyet közismerten csipkebogyónak neveznek. Azok a rózsafajok, amelyek nyílt virágzatot alkotnak általában rovar általi megporzásban részesülnek, hiszen kellemes illatuk vonzza méheket és egyéb rovarokat, így megfelelő minőségű termés keletkezhet. A nemesített fajok esetében a szirmok olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy rovar általi megporzásra nincs lehetőség. A fajok többségének termése piros, de néhány (pl. a Rosa pimpinellifolia) sötétbíbor vagy fekete terméseket hoz. A bogyótermések egy külső húsos réteggel rendelkeznek, amelyben mintegy 5-160 mag (kaszat) is található, melyeket merev, vékony növényi szőrök borítanak. A csipkebogyótermések nagy része egyes fajok, például a gyepűrózsa (Rosa canina) és a japán rózsa (Rosa rugosa) esetében rendkívül gazdag C-vitaminban, C-vitamin tartalma a citroménak tízszerese. A csipkebogyót növényevő-magevő madarak, például a rigók és a csonttollúak fogyasztják, s ürülékük által kerülnek a magvak ismét a szabadba. Néhány madárfaj, így a pintyőkék, meg is eszik a magvakat.
[szerkesztés] Kártevők és betegségek
[szerkesztés] Termesztés
[szerkesztés] Metszés
[szerkesztés] Hervadt virágok eltávolítása
[szerkesztés] Történelem
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Szimbolika
[szerkesztés] A rózsa a művészetekben
Szapphó a virágok királynőjének nevezte. Azóta is számos költői, illetve drámai mű központi szimbóluma.
Fehér, illetve piros rózsa szerepelt a York-ház, illetve a Lancaster-ház címerében, így e két uralkodóház viszálya a rózsák háborúja (1455–1485) néven vonult be az angol történelembe és William Shakespeare királydrámáinak köszönhetően a világirodalomba is.
Goethe: Pusztai rózsa című versét Schubert zenésítette meg, Heine: A rózsa, a liliom című költeménye pedig Schumann: A költő szerelme című dalciklusának 3. tétele.
[szerkesztés] Idézetek
Rózsaszál sarjad Iluska sírján Kacsóh Pongrác-Bakonyi Károly-Heltai Jenő: János vitéz című operettjében:
"Fekszik a csöndes temetőben,
Szemét lezárta a halál,
Az ő szerelme ez a rózsa,
E rózsa, rózsa, rózsaszál!"
(Bagó dala)
[szerkesztés] Illat
[szerkesztés] Csipkebogyó
A rózsa termése, a csipkebogyó sokak által kedvelt és C-vitamin tartalmáért nagy számban fogyasztott eledel. Gyakran préseléssel és szűréssel ún. csipkebogyószirupot készítenek belőle, mivel a termést körülvevő vékony szőröcskéket meglehetősen kellemetlen elfogyasztani (viszketéshez hasonló érzést keltenek). Így gyógyteák, dzsemek, gyümölcszselék és lekvárok készítéséhez alkalmazzák. A teát és a lekvárt a köznyelvben hecsedlinek hívják.
[szerkesztés] Neves rózsatermesztők
[szerkesztés] Felhasználása
Már a rómaiak is számos gyógyszert és édességet készítettek belőle, és használták illóolaját is. A középkorban a török udvarban valóságos kultusza alakult ki: gyűjtötték, nemesítették és fogyasztották. A megfelelő fajtájú rózsákból rózsaolajat, rózsavizet, zselét, sörbetet és dulcsászát (mézes édességet) készítettek.
A rózsák mérete, illata, íze igen változatos. A régi nemesítések (Rosa rugosa) virágai ízesebbek. Ízük lehet parfümös, emlékeztethez a zöld almáéra és szamócáéra. Amikor a szirmokat szedjük, távolítsuk el az alsó, fehéres részt! Édességeket, desszerteket, salátákat ízesíthetünk velük. A kandírozott rózsasziromhoz bármilyen illatos és főként permetezetlen rózsafajta megfelelő. A szirmokat egyenként ecseteljük be egy tojás nem habosra összekevert fehérjével, majd hintsük be porcukorral, és végül hagyjuk száradni!
