János vitéz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Petőfi Sándor elbeszélő költeménye, versformája négyütemű tizenkettes. Petőfi 1844 novemberében kezdte el írni. A művet Kosztolányi Dezső a "magyar Odüsszeia" -nak nevezi. Az író eszményképet teremt a nép számára, hiszen Kukorica Jancsi, az árva juhász Tündérország királyává válik. A János vitéz a szegények, az elnyomottak győzedelmes felülkerekedését hirdeti a szenvedéseken, megpróbáltatásokon. A cselekményben a valószerű falusi életkép keveredik a népmesei motívumokkal (a legkisebb (árva) fiú világgá megy, próbatételeken megy keresztül, kitalált lényekkel találkozik (boszorkányok, griffmadár, óriások) stb.), és a mesélő nagyotmondásaival. A falu és a pusztaság Petőfi által megélt világ, azt elhagyva kezdődik a mese. A főhősökre útjukon nemcsak szellemi és fizikai kíhivások várnak, de jellempróbáló erkölcsi csapdákon is túl kell jutniuk. A falu két árvája végül az örökös boldogság hazájában, Tündérországban találkozik, ahol örökké uralkodnak. A mesei részben mindenki eszményítve jelenik meg. A költő alapvetően mindenkit jónak lát, a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, az erényesek pedig a megérdemelt jutalmat. Petőfi a nép számára írta a verset, ezért lesz a népmese a vers mintája.

könyvborítója

"Üdvezlem Önt! Ma olvastam Toldit, ma írtam e verset, s még ma el is küldöm. Az Életképekben ki fog jőni, de én minél hamarabb akarom Önnek tudtára adni azon meglepetést, azon örömet, azon elragadtatást, melyet műve költött bennem. Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint martírkodnak milliók, hogy egypár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát! Irjon Ön nekem, ha nem fogja restelni; írjon magáról, akármit, mindent, hány éves, nőtlen-e vagy házas, szőke-e vagy barna, magos-e vagy alacsony... minden érdekelni fog. Isten Önnel, isten Önnel.

Ab invinis

őszinte barátja

Petőfi Sándor" – írja Arany János -nak 1847. február 4-én kelt levelében.

[szerkesztés] Cselekménye

Figyelem! Alább a cselekmény részletei következnek, akár a végkifejlet is szerepelhet!

1. fejezet: Kukorica Jancsi, az árva juhászbojtár, egy patak mellett vigyáz a nyájára, miközben a patakban mosó Iluskát csábítja édes szavakkal. Iluska elsőnek megpróbálja kikerülni az édes bókolást, ám Jancsinak sikerül kicsalnia.

2. fejezet: Iluska gonosz mostohája, aki titokban boszorkány, észreveszi, hogy a mostohaleányának már rég haza kellett volna érnie, ezért haragra gerjed, s dühösen ráront a henyélő fiatalokra. Jancsi megvédi kedvesét, ám időközben elveszíti a nyáját.

3. fejezet: Jancsi nagy hiányossággal összeszedi a nyáját, s bánatosan indul haza. Jancsi dühös gazdája azonban nagyon gonoszul, durván elzavarja, így Jancsinak bujdosnia kell.

4. fejezet: Jancsi éjszaka elmegy Iluskájától elbúcsúzni, s elárulja neki, hogy többé nem találkozhatnak. Iluska könnyes szemmel búcsúzik el tőle, s Jancsi egyedül megindul az éjszakába.