Elbeszélő költemény
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az elbeszélő költemény, más elnevezéssel verses elbeszélés vagy költői elbeszélés (19. századi nevén költői beszély) különféle témájú, hangvételű, kompozíciójú verses formájú nagyepikai alkotások összefoglaló neve. Tágabb értelemben mindenfajta versben írt kisebb epikus (vagy epikolírikus) mű megjelölése, szűkebb értelemben nehezen meghatározható műfaj, amely a 18. században keletkezett, virágkora a 19. század volt, és a 20. században elhalt. A többi verses nagyepikai műfajtól az erőteljes líraiság és a költői eszközök sűrű alkalmazása különbözteti meg.
Hosszabb terjedelmű elbeszélő költemények:
- Fazekas Mihály: Lúdas Matyi, 1804
- Vörösmarty Mihály: Eger, 1827; A két szomszédvár, 1831
- Petőfi Sándor: János vitéz, 1845; Az apostol, 1848
- Arany János: Toldi-trilógia (Toldi, 1846; Toldi szerelme; Toldi estéje, 1854); Bolond Istók, 1850-73.
Közepes terjedelmű elbeszélő költemények:
- Vörösmarty Mihály: Cserhalom, 1825; Tündérvölgy, 1826; A Délsziget, 1826
- Garay János: Az obsitos, 1843 (Kodály Zoltán Háry János című daljátéka librettójának alapja)
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
