Quedlinburg
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|
|
|---|---|
 |
|
 |
 |
|
|
|
| Ország | Németország |
| Tartomány | Szász-Anhalt |
| Kormányzati kerület | Harz |
| Alapítás éve | 805 |
| Népesség | 22 795 (2005) |
| Terület | 78,15 km² |
| Népsűrűség | 292/km² |
| Tengerszint feletti magasság | 182 m |
| Koordináták | |
| Irányítószám | 06484 |
| Rendszámtáblakód | HZ |
| Polgármester | Dr. Eberhard Brecht (SPD) |
| Honlap | www.quedlinburg.de |
Quedlinburg város Németországban, Szász-Anhalt szövetségi tartomány fővárosa.
A Bode mentén fekszik.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Fekvése
Quedlinburg a Harzvorland északi részén fekszik 123 méter magasan. A város nagyobbik része a Bode-folyótól nyugatra fekszik.
[szerkesztés] Éghajlat
-Deutschland.png/180px-Klimadiagramm-deutsch-Quedlinburg_(ST)-Deutschland.png)
A városban az évi középhőmérséklet 8,8°C. A legmelegebb hónapok a július és az augusztus (17,5°C), a leghidegebb hónapok a január és a február (0,2°C). A legtöbb csapadék júniusban esik (57 mm), míg februárban nem éri el a 23 mm-t. [2]
[szerkesztés] Címer és zászló
Quedlinburg címere egy arany színű pajzs, amelyen egy jobbra forduló fekete sas áll. A sas lábai pirosak. A mellkasán egy píros pajzs található, amelyen egy ezüst színű vár áll. A sas először 1460-ban szerepelt a címeren.
A zászló színei fekete-sárga. [3]
[szerkesztés] Történelem
Az első telepesek a kőkorban érkeztek ide. 2005-ben két kilométerre a várostól északnyugatra egy őskori temetőt találtak.[4]
A 8. század végén említenek településeket először a források a város környékéről: Marsleben, Groß Orden, Ballersleben, Ditfurt és Weddersleben.
A város neve először I. Henrich frank király egyik okmányában szerepelt: villa quae dicitur Quitilingaburg. Ez az okmány 922. április 22-én kelt. I. Henrichet ide temették 936-ban. 937-ben itt osztották fel az országot 2 érsekségre és 8 püspökségre. Nagy Ottót megkoronázzák itt és 973-ban is itt temetik el. 941-ben gyilkossági kísérletet követtek el ellene. 966-ban Ottó lánya, Mathilde lett a város hercegnője. Két évvel később 968. március 14-én meghalt a nagyanyja és I. Henrich mellé temették.
III. Ottó a városban nevelte nagybátyja Heinrich der Zänker. [5]
994-ben III. Ottó vásártartási, pénzverési és vámbeszedési jogokat adományozott az apátságnak, ahol nagynénje, Mathilde is élt.
A következő 4 évszázadban Quedlinburg gazdasága virágzott. 1336-ban konfliktus támadt a gróf és a püspök között.
A 18. és 19. század folyamán ismét virágzásnak indult a város. A cukorgyártás lett a legfontosabb ágazat. A legelső gyárat 1834-ben Christian Hanewald gróf alapította. 1815 és 1938 között Quedlinburg helyőrségi város volt.
Az első világháború alatt 17 ezer háborús fogoly dolgozott a gazdaságban, ugyanis a várostól északkeletre egy fogolytábor működött. Ezt a tábort 1914 szeptemberében építették és orosz hadifoglyokat tartottak it. 1922-ben bontották el. Ekkor ünnepelte a város 1000 éves fennállását.
1926-ban árvíz pusztított a városban. Az összes híd és több út is megrongálódott.[6]
A náci uralom alatt 1936-ban megemlékeztek I. Henrich király haláláról. Heinrich Himmler magát a király reinkarnációjának képzelte. A templomot és a kriptát az SS legfoglalta. Minden év július 2-án a propaganda miatt megemlékeztek a hallott király maradványai mellett.[7]
A kristályéjszaka után a bolttulajdonos Sommerfeld megmutatta a kirakatban a náciknak az első világháborúban szerzett vaskeresztjét, ill. egy szöveget helyezett ki: "A haza elismerése neked!".[8] Ezzel tiltakozott az éjszaka elkövetett betörés ellen. Nem sokkal később elkezdődött a zsidók megpróbáltatásainak az időszaka.
[szerkesztés] Politika
[szerkesztés] Polgármesterek
|
|
[szerkesztés] Városi tanács
A városi tanács a 13. században csak 12 főből állt, később viszont megemelték 36 főre. A várost 2 polgármester írányította, amelyek az ó és az újvárosból kerültek ki. A 19. századig 3 óvárosi és 3 újvárosi polgármester váltotta egymást.
A városi tanácsot 5 évre választják. 2001. május 6-án 56,6%-ban Eberhard Brechtet választották meg a város első emberévé.
Az legutolsó választás 2004. június 13-án volt[9]. A Kereszténydemokraták (CDU) 8 helyet, a szociáldemokraták 6 helyet, A balosok 7 helyet, a Quedlinburgi Szabad Választóközösség 6 helyet, a Német Szabaddemokrata Párt 5 helyet, a Szövetség ‘90/Zöldek 2 helyet és a Nemzeti demokraták 1 helyet szereztek a tanácsban.
[szerkesztés] Vallás
Quedlinburgban 5 protestáns közösség él. A város lakossságának 15-20%-a az evangélikus egyház tagja, 5%-a a katolikus egyházé. További keresztény közösségek: Ádventisták, baptisták, újapostolok közössége és ókatolikusok.
[szerkesztés] Egészségügy
A Dorothea Christiane Erxleben klinika a város keleti részében található. Az 1907-ben épített kórház az 1990-es években gyakorlókórházzá lett átépítve. 481 állandó és 50 mozgatható ágy található itt. Évente a kórházban 20 ezer járó és 20 ezer fekvőbeteget látnak el. [10]
[szerkesztés] Lakosság
Quedlinburgban hosszú ideig a lakosság száma 8000 és 10000 között mozog. Az 1950-es években az iparosodásnak köszönhetően 35000 fő körül mozgott a lakosság.
|
|
|
|
[szerkesztés] Lakosságelőrejelzés
A demográfiai visszaesés közel 14%-os lesz.
|
[szerkesztés] Korösszetétel
2005. december 31-i korösszetétel.[12]
|
[szerkesztés] Közlekedés
[szerkesztés] Autópályák
A város a 79-es és a 6-os közlekedési folyosó csomópontjában található. Jelenleg építik a B 6n-es közlekedési folyosót. Az A 14-es autópálya 40 km-re keletre, az A 395-ös autópálya 44 km-re nyugatra, az A 2-es autópálya 50 kilométerre északra és az A 7-es autópálya 75 km-re nyugra található a várostól.
[szerkesztés] Vasút
1863-ban építették fel a város vasútállomását. 2006-ban adták át a Quedlinburg és Gernrode közötti vonalat.
Qeudlinburgból indul a Harz-Berlin-expressz és a Harz-Elba-expressz is.
[szerkesztés] Légi közlekedés
Az 1920-as években a várostól két kilométerre délre egy repteret építettek, amit az 1930-as években katonai célokra használtak. Az NDK alatt orosz katonai bázis volt.
2006. szeptember 1-jén nyitották meg a Magdeburg-Cochstedt repteret, amely a várostól 22 km-re északkeletre található. További repterek találhatók a várostól 90 km-re délkeletre (Lipcse/Halle Reptér), ill. 120 km-re északnyugatra (Hannover Reptér).
[szerkesztés] Turizmus
A turizmus Quedlinburg húzóágazata. A városban 20 panzió, 18 hotel és 1 ifjúsági szállás található. Az itt töltött éjszakák száma szezontól függ; főleg húsvétkor, karácsonykor ill. a nyári időszakban keresik fel Quedlinburgot.
1994 óta a város déli részén egy turistaösvényt építettek ki, amely a Romanik-utca elnevezést kapta. Ezen az utcán több emlékmű található.
[szerkesztés] Média
A városban jelenik meg a Mitteldeutsche Zeitung. Ezenkívül a SuperSonntag, a Wochenspiegel és a Harzer Kreisblatt is helyi újság.
A városban működik a Mitteldeutsche Rundfunk (MDR) rádióadó. A helyi televíziótársaság neve: Regionalfernsehens Harz (RFH).
[szerkesztés] Irodalom
A várost és környékét mutatja be Theodor Fontane Cécile című regénye, amely 1887-ben íródott. További művek:
- Gerhard Beutel: Der Stadthauptmann von Quedlinburg (Berlin 1972)
- Helga Glaesener: Du süße sanfte Mörderin (München 2000)
- Christian Amling: Quitilinga History Land (2005) és Odins Fluch. Ein neuer Fall für Irenäus Moll (2006).
[szerkesztés] Filmművészet
A városban forgattak ill. a városról több filmet és készítettek.
- 1938: Spiel im Sommerwind, Rendező: Roger von Norman
- 1954: NDK: Pole Poppenspäler, NSZK: Dorf in der Heimat, rendező: Arthur Pohl
- 1960: Fünf Patronenhülsen Rendező: Frank Beyer
- 1971: Polizeiruf 110
- 1972: Nicht schummeln, Liebling! Rendező: Joachim Hasler
- 1974: Nagy Kázmér (a kastély udvarán forgattak)
- 1979: Schneeweißchen und Rosenrot, Rendező: Siegfried Hartmann
- 1992: Wunderjahre, Rendező: Arend Agthe
- 2000: Bilderbuch Deutschland, Rendező: Carla Hicks
- 2003: Pfarrer Braun Rendező: Sherry Hormann
- 2006: 7 kecske – Az erdő nem elég Rendező: Sven Unterwaldt
[szerkesztés] A város szülőttei
- Paul vom Rode(1489-1563), reformátor
- Johann Cogeler (1525-1605), Teológus
- Andreas von Rauchbar (1559-1602), jogtudós
- Johann Gerhard (1582-1637), Teológugs
- Wilhelm Homberg (1652-1715), természetkutató
- Dorothea Erxleben (1715-1762), az első német orvosnő
- Johann Heinrich Rolle (1716-1785), zenetanár
- Friedrich Gottlieb Klopstock (1724-1803)
- Johann Christian Erxleben (1744-1777), tudós
- Johann Christoph Friedrich GutsMuths (1759-1839), a német gimnastika apja
- Johann Christian Friedrich Tuch (1806-1867), Orientalista
- Heinrich Sattler (1811-1891), publicista
- Julius Wolff (1824-1910), író, költő, díszpolgár
- Dr. Gustav Brecht (1830-1905), díszpolgár
- Robert Bosse (1832-1901), porosz kultúrminiszter
- Albert Becker (1834-1899), zeneszerző
- Gustav Albert Schwalbe (1844-1916), orvos
- Erich Kux (1882-1977), festő
- Karl Selig (* 1889), NSDAP-képviselő
- Georg Ay (* 1900), NSDAP-képviselő
- Fritz Graßhoff (1913-1997), festő, költő
- Wolfgang Junker (1929-1990), az NDK-ban építésügyi miniszter
- Volker von Törne (1934-1980), író
- Hedda von Wedel (* 1942), politikus
- Regina Ziegler (* 1944), Filmproducer
- Andreas Franz (* 1954), krímiíró
- Leander Haußmann (* 1959), Rendező
- Petrik Sander (* 1960), labdarúgó-edző
- Matthias Baader Holst (1962-1990), író
- Petra Müller, (* 1965), atléta
- Dagmar Hase (* 1969), Sportoló
- Marco Gebhardt (* 1972), labdarúgó
[szerkesztés] Testvértelepülések
Franciaország Aulnoye-Aymeries (1961).svg/22px-Flag_of_Germany_(2-3).svg.png)
Németország Herford (1991)- Németország Celle (1991)
- Németország Hameln (1991)
- Németország Hann. Münden (1991)
[szerkesztés] Irodalomjegyzék
- Adolf Brinkmann: Beschreibende Darstellung der älteren Bau- und Kunstdenkmäler des Kreises Stadt Quedlinburg, 1 u. 2, Berlin 1922 u. 1923.
- Denkmalverzeichnis Sachsen Anhalt Band 7.1.: Landkreis Quedlinburg Stadt Quedlinburg, erarbeitet von Falko Grubitzsch et al., Halle/Saale, 1998, ISBN 3-910147-67-4
- Angela Pfotenhauer, Elmar Lixenfeld: Quedlinburg. Welterbe, Monumente-Edition, Monumente-Publikation der Deutschen Stiftung Denkmalschutz, Bonn 2004, ISBN 3-936942-45-5 oder ISBN 3-936942-46-3
- Johann Heinrich Fritsch: Geschichte des vormaligen Reichsstifts und der Stadt Quedlinburg, Quedlinburg, 1828 (Band 1 und 2).
- Selmar Kleemann: Kulturgeschichtliche Bilder aus Quedlinburgs Vergangenheit, Quedlinburg, 1922.
- Hermann Lorenz: Werdegang von Stadt und Stift Quedlinburg, Quedlinburg, 1922.
- Harald Meller (Hrsg.): Archäologie XXL. Archäologie an der B 6n im Landkreis Quedlinburg. Halle/Saale 2006. (= Archäologie in Sachsen-Anhalt Sonderband 4) ISBN 3-910010-99-7
- Klaus Militzer, Peter Przybilla: Stadtentstehung, Bürgertum und Rat. Halberstadt und Quedlinburg bis zur Mitte des 14. Jahrhunderts. Göttingen 1980. ISBN 3-525-35380-4
- Hans-Hartmut Schauer: Das städtebauliche Denkmal Quedlinburg und seine Fachwerkbauten. Berlin 1990, ISBN 3-345-00233-7
- Hans-Hartmut Schauer: Quedlinburg Fachwerkstadt Weltkulturerbe. Berlin, 1999, ISBN 3-345-00676-6
[szerkesztés] Hivatkozások
- ^ Deutscher Wetterdienst, Normalperiode 1961–1990
- ^ Niederschlag: Monatswerte 1951-80 Region Braunschweig Ostfalen
- ^ Hauptsatzung der Stadt Quedlinburg
- ^ Hanfried Schmidt: Das Frühneolithikum. In: Harald Meller (Hrsg.): Archäologie XXL. Archäologie an der B 6n im Landkreis Quedlinburg. Halle/Saale 2006, S. 65-69.
- ^ Vgl. Ulrich Reuling: Quedlinburg: Königspfalz – Reichsstift – Markt. In: Deutsche Königspfalzen. Beiträge zu ihrer historischen und archäologischen Erforschung 4, hg. von Lutz Fenske, Göttingen 1996, S. 184-247
- ^ Das Bode-Hochwasser Silvester 1925 in Quedlinburg: Festschrift zur Einweihung der Bahnhofsbrücke am 27. November 1926. Hrsg. v. Magistrat der Stadt Quedlinburg 1926.
- ^ Kirsch, Jahn-Holger: „Wir leben im Zeitalter der endgültigen Auseinandersetzung mit dem Christentum“ Nationalsozialistische Projekte für Kirchenumbauten in Enger, Quedlinburg und Braunschweig. In: Widukind. Forschungen zu einem Mythos. Hg. von Stefan Brakensiek. Bielefeld 1997, S. 33-95; Tim Lorentzen: Ideologische Usurpation: die nationalsozialistische Umgestaltung der Stiftskirchen zu Braunschweig und Quedlinburg als Zeichenhandlung. Wolfenbüttel 2005.
- ^ Horst Müller: Die Judenverfolgung. In: Uwe Gerig (Hg.): Quedlinburg Geschichten aus dem vergangenen Jahrhundert. Quedlinburg 2000, S. 86-88.
- ^ Stat. Landesamt Sachsen-Anhalt
- ^ Vgl. Seite des Klinikums und Stefan Wolter: Für die Kranken ist das Beste gerade gut genug: Klinikum Dorothea Christiane Erxleben gGmbH 100 Jahre Standort Ditfurter Weg. Quedlinburg 2007.
- ^ Michael Rademacher: Deutsche Verwaltungsgeschichte 1871-1990.
- ^ Stat. Landesamt Sachsen.Anhalt
- ^ Vgl. Brigitte Schröder/Heinz Stoob: Bibliografie zur deutschen historischen Städteforschung Band 1. Köln 1986, S. 352-354, Nr. 4359-81.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Németország világörökségi helyszínei |
 |
természeti: | Messel |
 |
| kulturális: | Aacheni dóm | Speyeri dóm | Würzburgi érseki palota | Wieskirche | Augustusburg és Falkenlust kastélyok | Hildesheimi Szent Mária-katedrális | Hildesheimi Szent Mihály-templom | Trier római kori műemlékei | Trieri Szent Péter-dóm | Trieri Miasszonyunk-templom | Lübeck | Lorschi bencés apátság | Rammelsbergi bánya | Goslar történelmi óvárosa | Bamberg | Maulbronni kolostoregyüttes | Quedlinburg | Völklingeni Vasmű | Kölni dóm | Luther-emlékhelyek Eislebenben | Luther-emlékhelyek Wittenbergben | A klasszikus Weimar | Wartburg vára | Múzeum-sziget | Dessau–wörlitzi kertbirodalom | Reichenau | Zollverein Szénbánya | Stralsund | Wismar | Rajna | Elba-völgy | Városháza és Roland-oszlop Bréma főterén | Muskaui park (Lengyelországgal közös) | Regensburg óvárosa a Stadtamhoffal |
