Múzeum-sziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A berlini Múzeum-sziget a Spree folyó szigetének északi csücskén terül el, Berlin központjában. Történelmileg itt alakultak ki a berlini múzeumok és ma is Berlin egyik sokat látogatott nevezetessége. 1999 óta a Múzeum-sziget a Világörökség része.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Az épületek elhelyezkedése 3 A múzeumok 4 Irodalom 5 Forrás 6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

A Spree-sziget északi része a középkorban mocsaras liget volt. Míg a déli, valamivel magasabban fekvő részen már a 13. században létrejött Cölln város, az északi részt sokkal később kezdték hasznosítani a berlini városi kastély (Berliner Stadtschloss) kertjeként. A 17. században a Spree baloldali ágának szabályozásával jött létre a mai Kupfergraben, amellyel a sziget északi részét csapolták le. A Spree és a Kupfergraben között jött létre területen létesült a Lustgarten nevű park.

1797-ben II. Frigyes Vilmos porosz király felkarolta Alois Hirt régész és művészettörténész javaslatát, hogy építsenek múzeumot az antik és újkori műkincsek kiállítására. 1810-ben III. Frigyes Vilmos rendeletet hozott egy nyilvános műgyűjtemény kialakítására. Karl Friedrich Schinkel 1822-ben mutatta be az új épület terveit, amelyek következtében a Spree-sziget északi része teljesen átrendeződött. Schinkel beépítési terve a múzeum mellett több híd építését is tartalmazta, ezenkívül előirányozta a Kupfergraben kiegyenesítését. A múzeumalapítási bizottság vezetésével Wilhelm von Humboldtot bízták meg.

A Múzeum-sziget első épületeként a Régi Múzeum (Altes Museum) jött létre 1830-ban; ez volt Poroszország egyetlen nyilvános múzeuma. 1859-ben nyílt meg a porosz királyi múzeum, mai nevén Új Múzeum (Neues Museum), ezt 1876-ban a Régi Nemzeti Galéria) követte. 1904-ben avatták fel a Frigyes Császár Múzeumot, amelyet 1960-ban Wilhelm von Bode művészettörténészről Bode Múzeumnak neveztek el. A Pergamon Múzeum 1930-ban épült.

Az 1870-es évek vége felé a terület egészére általánossá vált a Múzeum-sziget elnevezés. 1880-ban a múzeumigazgatók konferenciája azt a határozatot hozta, hogy a jövőben a Múzeum-szigetre csakis a magas művészetet fogadják be, ami akkoriban az európai és közel-keleti művészetre korlátozódott.

A második világháború során a múzeumok több mint 70%-ban elpusztultak a bombázások és harcok során. Az 1950-ben elkezdődött újjáépítés nem vonatkozott a legsúlyosabban károsodott Új Múzeumra. Az Új Múzeum szégyenfoltnak nevezett romját lebontásra ítélték, de ez nem történt meg, mivel az átmeneti hasznosítás idején nem tudták volna pótolni. Csak 1987-ben határozták el a szükséges biztonsági és felújítási munkálatok megkezdését. 1989 előtt tervezték ugyan a Múzeum-sziget teljes felújítását, de a hatalmas költségek miatt el sem kezdték.

A német újraegyesítés után az 1990-es évek végén kezdődött el a Múzeum-sziget átfogó szanálása. 1999-ben a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány tanácsa elindította a Masterplan Museumsinsel projektet, amely előirányozza az épületek szanálását, a múzeumegyüttes építészeti összekötését és az 1989 előtt szétosztott gyűjtemények újrarendezését.

[szerkesztés] Az épületek elhelyezkedése

A Múzeum-sziget északi csúcsát a Monbijou-híd keresztezi, amely a szigetet köti össze a Spree mindkét partjával. A híd két – közforgalom elől lezárt – képezi a Bode Múzeum bejáratát. A Bode Múzeum háromszögletű neobarokk épületének kupolája uralja a sziget északi részét.

A Bode Múzeumtól délre a berlini városi vasút sínjei haladnak át a szigeten, és elválasztják a Bode Múzeumot a Pergamon Múzeumtól. A Múzeum-szigetnek ez a legújabb épülete Németországon kívül is nevezetes az ókori monumentális építményeiről, köztük a névadó Pergamon-oltárról. A bejáratot az épület három szárnya által közrezárt tér képezi, amely egy gyaloghídon át az Am Kupfergraben utcáról is megközelíthető.

A Pergamon Múzeumtól délre egyik oldalon az Új Múzeum, másik oldalon a régi Nemzeti Galéria található. Előbbi hosszú ideig romosan maradt a második világháború után és jelenleg folyik az újjáépítése, utóbbi antik templomot formáz. A bejárat előtt IV. Frigyes Vilmos porosz király lovasszobra tornyosul. A Nemzeti Galéria bejárata előtt egy szobrokkal díszített tér található, amelyet déli és keleti irányban a Spree felől dór stílusú oszlopsor határol. A téren nyaranta szabadtéri vetítéseket és koncerteket rendeznek.

Az Új Múzeumtól és Nemzeti Galériától délre a Bodestraße szeli át a szigetet, amely gyalogosan a Spree nyugati ágán átívelő hídon közelíthető meg. A Spree keleti ágán a Frigyes hídon gépjárművel is lehet közlekedni. Ettől az utcától délre helyezkedik el a Régi Múzeum, a Lustgarten és a berlini dóm.

A berlini dómtól északra a régi Nemzeti Galériával szemközt nyári estéken a madárbarátok egy különleges színjátékot figyelhetnek meg, amikor tízezernyi seregély egyszerre repül éjszakai szállására, az ott található gesztenyeliget fáira.

[szerkesztés] A múzeumok

A szigeten található öt múzeum a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány része. A múzeumépületek elsősorban régészeti gyűjteményeknek és 19. századi műalkotásoknak adnak szállást. A német újraegyesítést követően elkezdődött a kelet és nyugat között megosztott gyűjtemények összerendezése. A Masterplan Museumsinsel projekt keretében kerül sor az összes múzeum gyűjteményeinek átrendezésére és közös bemutatására. A 2008-as megnyitásra új központi bejárati épületet terveznek a sziget egészének, ahol egyúttal tájékoztató központ, kávézó, boltok, vendéglők és rendezvénytermek is helyet kapnak.

A Régi Múzeum főépületében található az antik gyűjtemény egy része, a görög kultúrából származó szobrokkal, fegyverekkel, aranyékszerekkel és ezüst tárgyakkal. A felső szinten 2005 augusztusa óta az Egyiptomi Múzeum látható, amelyet előzőleg Charlottenburgba szállítottak. 2009-ig ez a gyűjtemény az addigra elkészülő Új Múzeumban kap majd helyet.

Az Új Múzeum jelenleg újjáépítés alatt áll. A 2009-re tervezett újranyitást követően itt lesz majd az Egyiptomi Múzeum és Papíruszgyűjtemény helye, köztük Nofretete híres mellszobrával és más Ekhnaton korából származó műtárgyakkal. Ehhez csatlakozik még a kőkorszakból és későbbi korokból származó gyűjtemény egy része is.

A Pergamon Múzeum három szárnyában építészeti műemlékek, valamint az ókori gyűjtemény görög és római szobrai, illetve az Előázsiai Múzeum 6000 évet átfogó műgyűjteménye, az Iszlám Művészet Múzeuma kaptak helyet. A Pergamon Múzeumban felállított Pergamon-oltár, milétoszi piackapu, illetve babiloni Istár-kapu világszerte ismertek.

A Régi Nemzeti Galéria gyűjteménye 19. századi szobrokat és festményeket tartalmaz Caspar David Friedrichtől kezdve a francia impresszonistákon át a Rómában alkotó názárenus művészetig.

A 2006-ban újra megnyitott Bode Múzeumban található Bizánci Művészet Múzeuma a 3. századtól a 19. századig tartalmaz anyagokat, a szoborgyűjteményben a korai középkortól 18. századi terjedő időszak olasz és német alkotásai kaptak helyet. Ugyanitt az Éremkabinettben Kr. e. 7. századi kisázsiai érméktől a 20. századig terjedő gyűjtemény található.

2005-ben minden hetedik berlini ellátogatott a Múzeum-sziget valamelyik múzeumába. Az egyes épületek látogatóinak száma:

• Pergamon Múzeum: 959 955
• Régi Nemzeti Galéria: 423 246
• Régi Múzeum: 386 498

[szerkesztés] Irodalom

• Carola Wedel (Hrsg.): Die Neue Museumsinsel. Der Mythos. Der Plan. Die Vision. Nicolaische Verlagsbuchhandlung, Berlin 2002, ISBN 3-87584-465-3

[szerkesztés] Forrás

• Ez a szócikk a(z) Museumsinsel (Berlin) című Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Museumsinsel (Staatliche Museen zu Berlin)
• www.museumsinsel-berlin.de
• www.masterplan-museumsinsel.de
• www.museumsinselberlin.de
• Museumsinsel Projektdaten
• MuseumsInselFestival
• ZDF.de – Jahrhundertprojekt Museumsinsel