Párizsi metró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A párizsi metró (franciául Métro de Paris) a francia főváros, Párizs metrórendszere. 16 metróvonalból áll, amelyek főleg föld alatt haladnak, és teljes hosszuk eléri a 211 kilométert. A rendszer, amely Párizs egyik jelképévé vált, híres kiterjedt belvárosi útvonálhálózatáról és a szecesszió által befolyásolt homogén építészeti stílusáról.

A metróvonalak 1-től 14-ig vannak számozva, további két kisebb vonallal. Az utóbbiak a 3bis és a 7bis neveket viselik, mivel ezek eredetileg a 3-as és a 7-es metróvonalak elágazásai voltak, és csak később váltak önállókká.

Az első vonalat 1900-ban avatták fel az Exposition Universelle világkiállításra. A hálózatot az első világháború kezdetén kibővítették, a metró magja 1920-as évekre készült el. Az 1930-as években a metróvonalak átlépték Párizs határait, mivel megkezdődött az agglomerációs elővárosok bekapcsolása a rendszerbe. A 11. vonal is ebben az évtizedben épült fel. A 1950 és 1970 közötti décannies voitures (magyarul az autók évszázadai) után több külvárosi vonalat hoztak létre. Az 1960-as években megnyitott RER kibővítette a hálózat kapacitását. A 20. század végén megnyílt a teljesen automatizált 14. vonal, amelyet a RER A vonalának felváltására szántak.

Ma a metró naponta 4,5 millió utast szállít (1,365 milliárd utas 2005-ben). 297 állomást üzemeltet, melyek közül 62-t több vonal is érint.

A vállalat, amely eredetileg a metrót üzemeltette, Compagnie du chemin de fer métropolitain de Paris, röviden CMP vagy Métropolitain néven volt ismert. Az első években azonban csak Métro név alatt vált ismertté. A hálózatot ma a Régie autonome des transports parisiens üzemelteti.