Németh-kormány
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Németh-kormány a Magyar Népköztársaság utolsó kormánya, 1988. november 24-től 1990. május 23-ig volt hatalmon az állampárt a Magyar Szocialista Munkáspárt által. A Németh-kormány idején fogadta el az országgyűlés a rendszerváltáshoz elengedhetetlenül szükséges törvényeket, melyek biztosították a békés és lehetőség szerint zökkenőmentes átmenetet. A kormányfő Németh Miklós volt.
| A minisztertanács elnöke (miniszterelnök) |
Németh Miklós | MSZMP[1] |
| Államminiszter | Pozsgay Imre | MSZMP |
| A minisztertanács elnökhelyettese (gazdasági ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettes) |
Medgyessy Péter | MSZMP |
| Belügyminiszter | Horváth István (1990. január 23-ig) Gál Zoltán (államtitkárként megbízott) |
MSZMP MSZMP |
| Külügyminiszter | Várkonyi Péter (1989. május 10-ig) Horn Gyula |
MSZMP MSZMP |
| Pénzügyminiszter | Villányi Miklós (1989. május 10-ig) Békesi László |
MSZMP MSZMP |
| Ipari miniszter | Berecz Frigyes 1989-ig Horváth Ferenc |
MSZMP MSZMP |
| Kereskedelmi miniszter | Beck Tamás | MSZMP |
| Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter |
Váncsa Jenő (1989. május 10-ig) Hütter Csaba |
MSZMP MSZMP |
| Igazságügy-miniszter | Kulcsár Kálmán | pártonkívüli |
| Szociális és egészségügyi miniszter | Csehák Judit | MSZMP |
| Művelődési miniszter | Czibere Tibor (1989. május 10-ig) Glatz Ferenc |
MSZMP MSZMP |
| Honvédelmi miniszter | Kárpáti Ferenc | MSZMP |
| Környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter |
Maróthy László (1989. november 21-ig) Varga Miklós (államtitkárként megbízott) |
MSZMP MSZMP |
| Építésügyi és városfejlesztési miniszter (1989. január 1-jéig) |
Somogyi László | MSZMP |
| Közlekedési miniszter (1989. január 1-jéig) |
Urbán Lajos | MSZMP |
| Közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter (1989. január 1-jétől) |
Derzsi András | MSZMP |
| Az Országos Tervhivatal elnöke (miniszteri rangban) |
Kemenes Ernő | pártonkívüli |
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A kormány helyzete
A rendszerváltás részeseként közreműködött a békés átmenet biztosításában, de pártállam többi kormányához hasonlóan nem bírt demokratikus felhatalmazással. Tevékenysége alatt és részben eredményeképp az MSZMP Központi Bizottsága hatalma és kormányra való befolyása fokozatosan gyengült, így a Németh-kormány 1989 végére hatalmi vákuumban találta magát, ezért önálló hatalmi tényezőként, mintegy szakértői kormányként tevékenykedett, informális legitimitással. Egyfelől nem lehetett biztos abban, hogy az 1985-ben választott MSZMP-befolyású országgyűlés elfogadja-e az általa benyújtott, a Nemzeti Kerekasztal által kidolgozott rendszerváltó törvényeket. Másrészt az új demokratikus nyilvánosság, az új pártok (az MDF és az SZDSZ) folyamatosan támadták a kommunista örökség jegyeit magukon viselő intézkedéseit, s csak reformer tevékenységét fogadták pozitívan. Miniszterei közül Maróthy László a Bős-nagymarosi vízlépcső építése elleni népi tiltakozásba, Horváth István belügyminiszter pedig a Dunagate néven elhíresült III/III-as megfigyelési ügybe bukott bele.
[szerkesztés] A rendszerváltó intézkedései
Lásd még: RendszerváltásNémeth Miklós mint új miniszterelnök bemutatkozó beszédében arról szólt, hogy „szocialista” piacgazdaság, pluralizmus, jogállamiság és vállalkozásélénkítés szükséges, külföldi lapoknak nyilatkozva nem zárta ki, hogy a hazai reformok egy nyugati típusú demokráciához vezethetnek.
1989 januárjától a jogállamiság kialakulását és a gazdaság átalakulását segítő törvények jöttek létre: egyesülési és a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, lelkiismereti és vallásszabadságról, és a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társulások átalakulásáról.
1989. október 18. és 23. között történelmi jelentőségű módosításokat hozott az Országgyűlés az alkotmányban, október 23-án pedig kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Október 30-án lépett hatályba az új választójogi törvény és más törvények a demokratikus államrendről. 1990 januárjában megkezdte működését az Alkotmánybíróság.
Pártdöntést követően Nagy Imre és társai újratemetése engedélyezésre került. Megszűnt a kötelező orosz nyelvoktatást és a törvénykezésben nyitás következett be az egyházak felé. Az ún. Négy igenes népszavazás után a kormány feloszlatta a Munkásőrséget.
[szerkesztés] Gazdaságpolitikája
A magyar gazdaság válságos helyzetén nem javított, csak az egyre romló helyzetet menedzselte. A gazdasági reform keretében új privatizációs törvényt fogadott el. Sokan vádolják azzal is a kormányt, hogy ezzel utat nyitott a spontán privatizáció nevű folyamatnak, melynek során ellenőrizetlenül alakítottak át állami tulajdont magántulajdonná többnyire a pártállam jóvoltából pozícióba került állami vállalati vezetők. Több minisztérium vagyona is magánalapítványhoz vándorolt ekkoriban.
A kormány az népi tiltakozás hatására felfüggesztette a nagymarosi vízlépcső építését.
Németh Miklós hozta először nyilvánosságra az addig szigorúan titkolt adatokat az ország külső eladósodásának mértékéről.
[szerkesztés] Külpolitikája
- Fontos külpolitikai intézkedése volt az NDK-ból menekülők átengedése Ausztriába illetve Nyugat-Németországba az akkori kelet-német kommunista vezetés akaratával szemben, ám Gorbacsov jóváhagyásával. A vasfüggöny lebontásával hozzájárult Európa egyesítéséhez.
- 1990 februárjában helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok a Vatikánnal.
- 1990. március 10-én Moszkvában aláírták a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonulásáról szóló egyezményt Horn Gyula magyar és Sevardnadze szovjet külügyminiszter.
[szerkesztés] Források és jegyzetek
- Az átmenet miniszterelnöke – Németh Miklós hatvanéves – Népszabadság-cikk, 2008. január 24.
- ^ 1989. október 7-én a Magyar Szocialista Munkáspárt a XIV., utolsó kongresszusán megszűnt. A kormány tagjai közül néhányan az újonnan alakult Magyar Szocialista Párt (MSZP) alapító tagjai lettek (pl. Horn Gyula), mások pártonkívüliek maradtak (pl. Medgyessy Péter).
| Magyarország kormányai | |
|---|---|
| Magyar Királyság (1848–1918) |
Batthyány-kormány • Kossuth-kormány • Szemere-kormány • Andrássy-kormány • Lónyay-kormány • Szlávy-kormány • Bittó-kormány • Wenckheim-kormány • Tisza Kálmán-kormány • Szapáry-kormány • első Wekerle-kormány • Bánffy-kormány • Széll-kormány • első Khuen-Héderváry-kormány • első Tisza István-kormány • Fejérváry-kormány • második Wekerle-kormány • második Khuen-Héderváry-kormány • Lukács-kormány • második Tisza István-kormány • Esterházy-kormány • harmadik Wekerle-kormány • Hadik-kormány |
| első (Nép)Köztársaság és Tanácsköztársaság (1919) |
Károlyi Mihály-kormány • Berinkey-kormány • Forradalmi kormányzótanács (ritkán Garbai-kormány) • Peidl-kormány |
| Magyar Királyság (1920–1945) |
Friedrich-kormány • Huszár-kormány • Simonyi-Semadam-kormány • első Teleki-kormány • Bethlen-kormány • Károlyi Gyula-kormány • Gömbös-kormány • Darányi-kormány • Imrédy-kormány • második Teleki-kormány • Bárdossy-kormány • Kállay-kormány • Sztójai-kormány • Lakatos-kormány • Szálasi-kormány • Ideiglenes Nemzeti Kormány |
| második Köztársaság (1945–1947) |
Tildy-kormány • Nagy Ferenc-kormány • Dinnyés-kormány |
| Magyar Népköztársaság (1947–1989) |
Dobi-kormány • Rákosi-kormány • első Nagy Imre-kormány • Hegedüs-kormány • második Nagy Imre-kormány • harmadik Nagy Imre-kormány • Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány • Münnich-kormány • második Kádár-kormány • Kállai-kormány • Fock-kormány • Lázár-kormány • Grósz-kormány • Németh-kormány |
| harmadik Köztársaság (1990– ) |
Antall-kormány • Boross-kormány • Horn-kormány • Orbán-kormány • Medgyessy-kormány • első Gyurcsány-kormány • második Gyurcsány-kormány |
