Mellékvese

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Macska retroperitoneuma. A bal mellékvese 14-es számmal van jelölve.
(A feji irány balra, a farki jobbra, a hasi irány lent, a háti fent található. 1: rekeszizom, 3: aorta, 14: bal mellékvese, 16: gyomor, 17: máj, 18: bal vese)

A mellékvese a gerincesek (Vertebrata) páros endokrin mirigye, melyen megkülönböztetünk kéreg- és velőállományt. A mellékvesekéreg fő funkciója szteroid hormonok termelése, a mellékvesevelő katekolaminokat (adrenalin, noradrenalin) termel, és juttat a vérkeringésbe.

A mellékvesekéreg által termelt szteroidok:

Mineralokortikoidok: A szervezet sóháztartását szabályozzák. A nátriumion megőrzését és felvételét, a káliumion és a hidrogénion kiürítését okozzák.
Glukokortikoidok
Androgének

Halakban a egységes mellékvese nem alakul ki. A kéregnek megfelelő interrenális szerv a két vese között (vagy fölöttük) található; a velővel homológ szuprarenális szervek pedig a szimpatikus dúclánc dúcai mellett, szegmentálisan helyezkednek el.

Tartalomjegyzék

1 Nómenklatúra
2 Az emberi mellékvese fejlődéstana
3 Az emberi mellékvese anatómiája
- 3.1 Az emberi mellékvese vérerei, nyirokerei és idegei
- 3.2 Az emberi mellékvese szöveti szerkezete
4 Az emberi mellékvesekéreg élettana
5 Az emberi mellékvesevelő élettana
6 Az emberi mellékvese kórtana
7 Felhasznált irodalom

[szerkesztés] Nómenklatúra

A mellékvese elnevezése latinul glandula suprarenalis vagy glandula adrenalis, görögül epinephros, angolul adrenal gland vagy suprarenal gland. A latin glandula suprarenalis és a görög epinephros jelentése „vese fölötti mirigy”, a glandula adrenalis jelentése „a vesénél lévő mirigy”. Az orvosi nyelvben a magyar vagy a latin kifejezést használjuk. Utóbbi tárgyesetben: „glandulae suprarenalis”; pl. a mellékvese kérge = cortex glandulae suprarenalis; a „glandula” szót bizonyos esetekben elhagyjuk, pl. alsó mellékvese-ütőér = arteria suprarenalis inferior.

[szerkesztés] Az emberi mellékvese fejlődéstana

A kéregállomány mezodermális eredetű. A magzati élet 5. hetében a mesenterium melletti hasüregi coelomahám osztódó sejtjeinek egy része bevándorol a környező mesenchymába. Ezek a sejtek alakítják ki a foetalis mellékvesekérget (primitív cortex). Később újabb coelomahámsejtek vándorolnak a mélybe, melyek körülveszik a foetalis kéreg hámtelepét, és kialakítják a maradandó mellékvesekérget (permanens cortex). Születés után a foetalis kéreg nagy része visszafejlődik, a legkülső részéből pedig a zona reticularis származik. A maradandó kéregből fejlődik ki a zona glomerulosa és a zona fasciculata. A mellékvesekéreg végleges szerkezete a pubertás korban alakul ki.

A velőállomány ektodermális eredetű. A dúclécből sympathicoblast sejtek vándorolnak a mellékvesetelep közepébe, és kialakítják a mellékvesevelőt. (A sympathicoblastokból alakulnak ki a szimpatikus idegrendszer idegsejtjei is.)

[szerkesztés] Az emberi mellékvese anatómiája

Az emberi jobb és bal mellékvese elölnézetből. (Gray's Anatomy)

Az emberi jobb és bal mellékvese hátulnézetből. (Gray's Anatomy)

A mellékvese a vese felső pólusán helyezkedik el. (Gray's Anatomy)

Az emberi retroperitoneum elölnézetből. A képen megfigyelhető a mellékvese vérellátása is. (Gray's Anatomy)

A mellékvese páros szerv. A jobb mellékvese háromszögletű, a bal félhold alakú lelapult szerv. Tömegük egyenként 4-5 gramm, felnőttben. Felszínük enyhén dudoros. A mellékvesén megkülönböztetünk külső kéregállományt (latinul cortex) és belső velőállományt (medulla). A kéreg tömött tapintatú, színe kénsárga, a szerv térfogatának 90%-át alkotja (felnőttben). A velő lágyabb állományú, színe világosabb, barnássárga. A szervet kívülről sejtdús kötőszöveti tok (capsula fibrosa) borítja be. A kötőszövetes tokból kötőszövetes sövények (septumok) nyúlnak a mellékvese állományába, melyben erek és idegek futnak. A tok szerepe a szerv állományának egybentartása, védelme.

A mellékvese retroperitonealis helyzetű szerv, a 11-12. háti csigolya magasságában. A vese felső pólusán helyezkedik el, annak zsíros tokján belül (capsula adiposa). A zsíros tok stabilan rögzíti a benne található szerveket.

[szerkesztés] Az emberi mellékvese vérerei, nyirokerei és idegei

[szerkesztés] Artériák (verőerek vagy ütőerek)

A mellékvese három verőérből kap vért:

A hasi aorta páros ága az arteria phrenica inferior (alsó rekeszütőér). Ebből ágazik le a felső mellékvese-ütőér (arteria suprarenalis superior). (Az a. phrenica inferior látja el vérrel a rekeszizom alsó részét is.)
A középső mellékvese-ütőér (arteria suprarenalis media) közvetlenül a hasi aortából ágazik le bal- és jobboldalt.
A hasi aorta páros ága az arteria renalis (veseütőér) is. Mielőtt ez a verőér belépne a vesébe, leadja az alsó mellékvese-ütőeret (arteria suprarenalis inferior).

A három verőér ágai a mellékvese kötőszövetes tokjában közös érfonatot képeznek. Innen kisebb artéria ágak (arteriolák) lépnek a mellékvese kéregállományába, a felszínre merőlegesen, és ott tág sinusoid kapillárisokká (sinusokká) alakulnak. A kéregből a szteroid hormonokkal feldúsult vér a velőállományba jut. A velő vérellátása tehát egyrészt a kéregből érkező sinusok felől történik, másrészt viszont a kötőszövetes sövényeken keresztül jövő arteriolák felől, közvetlenül. A mellékvesevelő kapillárisai is sinusoid jellegűek.

[szerkesztés] Vénák (gyűjtőerek vagy visszerek)

A mellékvesevelőből a hormonokkal feldúsult vér a sinusokból venulákba, majd ezekből egy centrális vénába kerül (vena centralis). A centrális véna a mellékvese kapuján (hilus) keresztül hagyja el a szervet, majd vagy a vena renalis-on (vesegyűjtőér) keresztül vagy közvetlenül a vena cava inferiorba vezeti a vért. A vena cava inferior a jobb szívfélbe nyílik, ahonnan a vénás vér a kisvérkörbe kerül. A tüdőkből a vér a bal szívfélbe jut, majd innen az aortába pumpálódik. A nagyvérkörön keresztül a mellékvesekéreg és -velő hormonjai eljutnak a célszervekhez, és kifejtik élettani hatásukat.

[szerkesztés] Nyirokelvezetés

A mellékveséből (és általában a hátsó hasfali szervekből pl. a veséből) az elsődleges nyirokutakon keresztül a nyirok az aorta körüli ágyéki nyirokcsomókba (nodi lymphoidei lumbales) vezetődik. Ezekből a másodlagos nyirokerek a truncus lumbalis-on keresztül vagy közvetlenül a cisterna chyli-be vezetik a nyirkot. A cisterna chyli-ből a nyirok a ductus thoracicusba jut, ami a baloldali angulus venosusnál a bal vena brachiocephalica-ba nyílik, ahol keveredik a vénás vérrel. A kétoldali vena brachiocephalica a vena cava superiorban egyesül, mely a jobb pitvarba nyílik.

[szerkesztés] Beidegzés

A mellékvesevelő chromaffin sejtjein preganglionáris szimpatikus rostok végződnek. A neurotranszmitter acetilkolin.

[szerkesztés] Az emberi mellékvese szöveti szerkezete

Az emberi mellékvese szöveti szerkezete. (Gray's Anatomy)

Az emberi mellékvese mikroszópos képe.

A mellékvesekéreg (cortex) állománya szövettanilag három, a felszínnel párhuzamos rétegre osztható. Ezek kívülről befelé:

Zona glomerulosa. (Glomerulosus = gomolyagos.) Vékony réteg, közvetlenül a kötőszövetes tok alatt. Sejtjei fészkekbe rendeződnek. A sejtcsoportokat sinusoid kapillárisok veszik körül.
Zona fasciculata. (Fasciculatus = köteges.) A sokszögű sejtek a felszínre merőleges gerendákat képeznek. A gerendák között, velük párhuzamosan futnak a sinusok.
Zona reticularis. (Reticularis = hálózatos.) Hálózatos sejtkötegekből áll, melyek között sinusok futnak.

A kéreg sejtjei szteroid hormonokat termelnek. Ennek megfelelően a sejtplazmában koleszterinészterekből álló lipidcseppek, fejlett sima felszínű endoplazmás retikulum (sER), vezikuláris és tubuláris mitokondriumok találhatók. (A zona reticularis sejtjeiben megjelenhet lipofuscin.)

A mellékvesevelő (medulla) állományát hálózatos gerendákba rendeződött ún. chromaffin sejtek alkotják. A gerendák között találhatók meg a sinusok. A chomaffin sejtekben membránnal határolt szekréciós granulomok találhatók, melyek a hormonokat raktározzák, majd a sejten kívülre ürítik. A chromaffin granulumok tartalma: adrenalin vagy noradrenalin, chromograninok (vivőfehérjék), ATP, enkefalinok stb. A sejtek 80%-a adrenalint, 20%-uk noradrenalint szekretál.

Chromaffin sejtek találhatók még a retroperitoneumban a szimpatikus dúcok közelében is, ún. paraganglionokat alkotva (pl. paraganglion aorticum az aorta eredésének közelében).

A chomaffin sejt elnevezése onnan ered, hogy ha ezeket a sejteket krómsó-oldattal kezeljük, a bennük található hormon tartamú granulumok barnára színeződnek, ugyanis a katekolaminokat a krómsók oxidálják, színes terméket eredményezve.

[szerkesztés] Az emberi mellékvesekéreg élettana

[szerkesztés] Zona glomerulosa

A zona glomerulosa mineralokortikoid hormont, pontosabban aldoszteront termel.