Markión

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Markión, Marcion (Szinopé, Pontosz?, Kr. u. II. század) görög író.

A keresztény gnózis legnagyobb hatású tanítója volt, az egyház korai dogmatikáját nagyrészt az ellene folyó polémiákban alakította ki. Szülőhelyén a keresztény gyülekezet apja vezetése alatt állt, innen teológiai konfliktusok miatt távozva végigjárta Kis-Ázsiát, majd Kr. u. 140 előtt Rómában alapított gyülekezetet. Kr. u. 144-ben végleg szakított az egyházzal. Tanítása, amelyet kizárólag ellenfeleinek vitairataiból (Szent Ireneus: Adversus Haereses, Szent Ipoly: Refutatio omnium haeresium, Tertullianus: Adversus Marcionem, Epiphaniosz: Ancoratus et Panarion) ismerünk, a következő: az Ószövetség és a zsidók ismert, igazságos, alacsonyabbrendű istenével áll szemben a Jézus és Pál apostol által hirdetett ismeretlen, jó és legmagasabbrendű isten. Az előbbi teremtette meg pusztán anyagból a világot, a testből, lélekből álló embert, míg az utóbbi – tőle tökéletesen idegen lény – látszattestben küldi el megváltó fiát, hogy kereszthalálával váltsa meg az embereket a teremtés fogságából. A megváltás hitet és aszkézist követel, s a világ végén teljesedik ki, amikor a világ teremtőjével együtt megsemmisül. E tanításból, eltérően a többi gnosztikus áramlatoktól, hiányzik a belső ember, illetve az ismeretlen isten közti lényegi azonosság, későbbi tanítványainál már ez megjelenik.

Markión állított össze először újszövetségi kánont (átdolgozta Lukács evangéliumát és Szent Pál tíz levelét), ezzel késztetve az egyházat ugyanerre. Kr. u. 160 körüli halálától a III. század közepéig egyháza a hivatalos „nagyegyház” mindenütt elterjedt ellenfele volt, Kr. u. 400 körül a manicheizmus magába olvasztotta.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
• Teológiai kislexikon
• Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma, Szent István Társulat 1988.