Marija Alekszandrovna Romanova orosz nagyhercegnő
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Marija Alekszandrovna nagyhercegnő |
|---|
 Marija Alekszandrovna
|
| Született: |
| 1857. október 17. Carszkoje Szelo; Orosz Birodalom |
| Meghalt: |
| 1920. október 14. (63 évesen) Zürich; Svájc |
Marija Alekszandrovna nagyhercegnő (oroszul: Великая Kняжна Мария Александровна Романовa; Carszkoje Szelo, 1857. október 17. – Zürich, 1920. október 24.) orosz nagyhercegnő, II. Sándor és Marija Alekszandrovna cárné második lánya, Alfréd edinburgh-i herceg felesége, így Edinburgh, később pedig Szász-Coburg-Gotha hercegnéje.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Családja és gyermekkora
Marija II. Sándor és Marija Alekszandrovna egyetlen életben maradt lánya volt, Alekszandra nénje ugyanis meghalt még kisgyermek korában. A szülők nagyon elkényeztették Mariját és igyekeztek minden kívánságát teljesíteni.
Marijának két öccse volt, Szergej és Pavel. A fiatalabb gyerekek zárt közösséget alkottak a családon belül, Marija pedig nagyon komolyan vette a nővér szerepét. Anyáskodott az öccsei felett és nemegyszer zeneórákat adott nekik.
Marija, Szergej és Pavel kisgyermekként nem sok időt töltöttek otthon, Oroszországban. Édesanyjuk ugyanis tüdőbeteg volt, emiatt pedig gyakan utazott külföldi gyógykúrákra, s ezekre az utakra kisebb gyermekeit is magával vitte. Anya és lánya kapcsolatát Lady Augusta Stanley így jellemezte: „[Marija] egyszerre volt barátnő és leány, anyja számos döntésében támaszkodott rá”.[1]
Marija nevelését egy orosz nemeshölgyre, Alekszandra Tolsztoj grófnéra bízták. A grófné szigorú, akaratos asszony volt, ám Marija mégis nagyon ragaszkodott hozzá. A grófné a házaséletre oktatta Mariját, ahogy abban a korban szinte minden nemeskisasszonyt csak erre tanítottak.
A nagyhercegnő nagyon szeretett zenélni. Édesapjától kapott egy zongorát, amit a saját szobájában helyeztek el, és gyakran tanítgatta rajta öccseit is. Marija nagyon közel állt az édesapjához, II. Sándorhoz. Ő és a cár gyakran mentek kettesben sétálni, és szinte nem is volt olyan nap, amikor ne beszélgettek volna egymással.
[szerkesztés] Házassága
Marija és Alfréd, Viktória brit királynő második fia első látásra egymásba szerettek. Azonban a házasságuk mindkettőjük családjából heves ellenkezést váltott ki, mert Oroszország és az Egyesült Királyság között akkoriban feszült volt a viszony.
Végül a fiatalok győztek, és 1874. január 23-án, a Téli Palota kápolnájában összeházasodtak. Marijából így Edinburgh hercegnéje lett, és el kellett költöznie Angliába. A nagyhercegnő nehezen tudott beilleszkedni új otthonába, és ráadásul még a házassága sem volt igazán boldog, talán pont emiatt.
Alfrédnek és Marijának öt gyermeke született:
- Alfréd (1874–1899), Szász-Coburg és Gotha hercegségének örököse
- Mária (1875–1938), későbbi román királyné
- Viktória Melita (1876–1936), későbbi hesseni, majd orosz nagyhercegné
- Alexandra (1878–1942), később Hohenlohe-Langenburg hercegnéje
- Beatrix (1884–1966), későbbi spanyol infánsné és Galliera hercegnéje.
Alfréd II. Ernő szász-coburg-gothai herceg halála után a Szász-Coburg és Gothai hercegség feje, Marija pedig ennek megfelelően szász-coburg és gothai hercegné lett. Alfréd 1900. július 30-án halt meg, ettől kezdve pedig Marija visszavonultan élt coburgi kastélyában.
Szász-coburg-gothai hercegnéként Marija nagy népszerűségnek örvendett, új hazájába sokkal könnyebben be tudott illeszkedni, mint Angliába. A család állandó otthona Coburgban volt, ám mivel Alfréd herceg a Brit Királyi Haditengerészetben szolgált, gyakran utazott a Földközi-tengerre, és ezen alkamakkor családja is rendszerint vele tartott. Marija és gyermekei így sokat időztek Máltán, Alfréd és Marija második leánya, Viktória Melita például ott jött világra.
[szerkesztés] A világháború
A német közvélemény 1914-ben, az első világháború kitörésével fordult Marija ellen, főleg orosz és angol rokoni kapcsolatai miatt. Egyszer, mikor fiatalabb lányaival egy vöröskeresztes gyűlésről tartott hazafelé, a dühöngő emberek rátámadtak a kocsijukra, és mindenféle sértéseket vagdostak Marija fejéhez. A megvadult tömeget a rendőrségnek kellett szétoszlatnia és megvédnie Mariját, mindez pedig csaknem egy órába tellett.[2]
Ezek után nem meglepő, ha Marija igyekezett németbarátnak mutatkozni a háború alatt. Bár egy cár lánya és egy angol felesége volt, valamint szokásaiban élete végéig orosz maradt, támogatta a németeket a háború alatt.
A Szász-Coburg-Gothai-család összeomlása volt az utolsó, amit Marija még el tudott viselni azután, hogy olyan sok rokonát megölték Oroszországban a forradalom alatt. Svájcba költözött, és ott is halt meg, 1920 októberében.
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma
- Életrajzi adatok
