Magyarország felszabadításának napja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Magyarország felszabadításának napja, 1945. április 4., Magyarország állami ünnepe 1950. április 2-től 1989-ig. Az elnevezés alkalmazhatósága – hogy a szovjet hadsereg felszabadítónak, tevékenysége felszabadulásnak tekinthető-e a mai demokratikus körülmények között – máig heves viták tárgya.

[szerkesztés] Felszabadulás, megszállás

Egyesek szerint^[forrás?] inkább megszállást, mások szerint^[forrás?] pedig egyszerűen hatalomváltást kellene mondani, illetve lehetséges kompromisszumként elhangzott javaslat a megszabadulás szó használatára is. A véleményeltérések – amelyek az 1990-es és 2000-es évek erősen megosztott hazai politikai életében erősen át is politizálódtak – abból a két tagadhatatlan történelmi tényből erednek, hogy

1. az ország különböző csoportjai számára a német megszállók, illetve a magyar nyilas kormányzat elűzése élethelyzetükben másmás irányú és igen drasztikus változást hozott,

2. a lakosság jelentős részének borzalmakkal járó német megszállást kétségkívül szovjet megszállás váltotta fel, annak minden rövidtávú rettenetével és hosszabb távú következményével együtt.

3. Magyarország a világháborús vereség nyomán elveszítette az 1938 és 1941 között visszaszerzett, egyébként nagyrészt magyar lakosságú területeit [1]

Sokan^[forrás?] kibékíthetetlennek tartják a „felszabadulás” és a „megszállás” nézete közti ellentmondást, ez azonban csak abban az esetben van így, ha az egyik, illetve a másik nézet vallói az ellenoldal számára – tehát a magyar nemzet számára globálisan – kötelezőnek gondolják saját álláspontjukat. E mindkét oldalon létező és visszatérő kölcsönös vádaskodásokat gerjesztő kizárólagossági igényt a belpolitikai szembenállás táplálja.

Ugyanakkor az 1945-ös szovjet megszállás valóban sokak életét megmentette és a folyamatos halálveszélyhez képest „jobbá” tette, miközben másokét elvette, életveszélyessé tette – e két egyidejű történés közt nem feszül valós ellentmondás. Sőt rengeteg példa bizonyítja, hogy a két halmaz át is fedte egymást, jelezve, hogy Magyarország az egyik diktatúra szorításából a másikéba csúszott át. A két diktatúra által szenvedéssel és hátrányokkal sujtott tömegek, illetve leszármazottaik közt elvben nem szükséges hogy létezzen feszültség szimbolikus történelmi dátumok körül – ha mégis van ilyen, azt az érdekkülönbségek vélt vagy valós fennmaradtának érzete, illetve ennek bel- (és kül)politikai lecsapódása tartja fenn.

[szerkesztés] A dátum

Az április 4-ei dátum mindamellett hamis, ugyanis Sztálin szovjet diktátor parancsára hiába április 4-e volt az Ausztriába benyomulás napja a Vörös Hadsereg számára, ezt a dátumot nem tudták tartani. Még az országhatároktól jóval távolabb, Kőszeg térségében április 10-én is harcok voltak (sőt a kommunista rezsim hivatalos verziója szerint április 4-én utolsónak elfoglalt Nemesmedves egykori lakói szerint még helyben is április 11-ig folytak a harcok.)

A második világháborúban elesettek, a háború áldozatai emlékműve

[szerkesztés] Április 4. mint ünnep

Április 4-ét később a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletében nemzeti ünneppé nyilvánította. Minden évben ezen a napon emlékeztek meg a Magyarországon elesett szovjet katonákról.

A felszabadulásra való megemlékezés katonai díszszemlékkel, az elesett katonák sírjainak megkoszorúzásával történt. A budapesti Dózsa György úti felvonulási téren állami vezetők előtt tartották a katonai díszszemléket.

1989 után az utolsó pártállami kormány április 4-ét törölte Magyarország nemzeti ünnepei közül.

[szerkesztés] Felszabadulás vagy megszállás?

A felszabadulás fogalma a mai napig heves vita tárgyát képezi. Egyénileg sokak számára valóban felszabadulást jelentettek az 1945-ös események, mivel megmenekültek egy népirtás veszélyétől és az ország számára ezzel véget ért a háború. Konkrétan egyik érv sem teljesen helytálló: sok német koncentrációs táborból frissen visszatért magyar zsidó szinte egyenesen szovjet munkatáborokba került, a szovjet politikai és hadvezetés szándéka szerint ugyanakkor a háború sem ért volna véget Magyarország számára: az országot nyolc, a németek ellen küzdő hadosztály felállítására kívánták kötelezni (igaz, végül egy sem állt fel a háború vége előtt).

Az ország lakosságának nagy része számára ugyanakkor maga a szovjet hadsereg jelentette a háború borzalmait, és nehéz megmagyarázni valakinek, miért jelképez felszabadulást egy olyan nap, amely a maga vagy családja, barátai számára személyes tragédiát jelentett.

A határon túli magyarság, amelynek jelentős része az 1938 és 1941 között végrehajtott határrendezések során visszakerült Magyarországhoz, a világháborús vereség nyomán újra egy idegen és sok tekintetben velük ellenséges ország uralma alá került.

Szinte rögtön 1945-től a felszabadulás megnevezés vált általánossá (szovjet megszállás alatt, amikor a szovjet tábornok Kliment Vorosilov vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság közvetlenül beleszólt Magyarország belpolitikába). A Vörös Hadseregben több mint 350 000 katona és tiszt viselte a Budapest bevételéért illetve a Fasiszta Magyarország legyőzéséért elnevezésű háborús kitüntetéseket. A szovjet megszállókat kiszolgáló Magyar Kommunista Pártnak alapvető érdeke volt a lakosság Szovjetunióval kapcsolatos érzelmeinek befolyásolása, és a fiatalság nevelése céljából, április 4-ének mint a felszabadulás napjának a megünneplése.

Egy ideig még élt a remény, hogy a békeszerződés megkötése után a Vörös Hadsereg kivonul az országból és valóban elindulhat egy szabad, polgári fejlődés Magyarországon. De nem ez történt, a győzelem után megkezdődött a proletárdiktatúra kiépítése és a megszállók több mint 200 000 civilt hurcoltak a Szovjetunióba.

Budapest bevételéért
szovjet katonai kitüntetés

Az ország lakossága továbbra is megosztott abban, milyen elnevezést tart megfelelőnek. A Medián közvélemény-kutató egy 2005-ben készült felmérése szerint a korábbi MSZMP tagok kétharmada és az összes megkérdezett egyharmada értett egyet a „felszabadulás” minősítéssel. A megkérdezettek másik harmada a „megszállás” kifejezést tartotta helyesnek, míg további egyharmad szerint sem a felszabadulás, sem a megszállás nem megfelelő.[2]

Az ezzel kapcsolatos, évek óta folyó viták során felmerült a „megszabadulás” kifejezés használata is, mely utalna a korábbi diktatúrától való megszabadulásra ám nem sugallná azt, hogy ezután valódi szabadság következett az ország számára.

Mindazonáltal Magyarország lakosságának egy része valódi felszabadulásként élte meg a szovjet hadsereg érkezését, gondoljunk akár a túlélő zsidóságra és cigányságra, akár a társadalom legalsó, a háborús ínségnek és pusztításnak leginkább kiszolgáltatott rétegeire. A lakosság egy másik részének viszont a szovjet hadsereg érkezése valódi rabságot jelentett a malenykij robot formájában.