Johann Wolfgang von Goethe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Johann Wolfgang von Goethe (Frankfurt am Main, 1749. augusztus 28. – Weimar, 1832. március 22.) német író, költő.

Tartalomjegyzék 1 Jelentősége 2 Élete 3 Főbb művei 4 Hatása 5 Külső hivatkozás 6 Jegyzetek

[szerkesztés] Jelentősége

A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője. A líra, a dráma és a próza műfajában egyaránt remekművek sorát alkotta.

[szerkesztés] Élete

Jómódú polgári családban született 1749-ben. Édesapja sokoldalúan képzett, mélyen tisztelt jogász volt, édesanyja egy melegszívű asszony, Textor polgármesterének lánya. Hat gyerekük közül csupán Johann Wolfgang, és egy évvel fiatalabb testvére, Cornelia maradt életben. Mindkettejüknek boldog gyerekkora volt a szülői házban. Édesapjuktól és házitanítóktól magánleckéket kaptak.
Goethe klasszikus és modern nyelveket is tanult: görögöt, latint, franciát, olaszt, angolt, és nemsokára nem csak németet, hanem külföldi irodalmat is olvasott, eredetiben. Későbbi éveiben nagyon fontosnak tartotta a külföldi nyelvek ismeretét. Tanult még rajzolni, táncolni, lovagolni, korcsolyázni; mindent, ami egy előkelő fiának képzettségéhez tartozott.
Jogi képzést kapott, és eredeti hivatása is jogász volt, de úgy értett a fizikához és az anatómiához, mint a szaktudósok. Eljutott nemcsak a színigazgatóságig, de a miniszterségig is.

16 évesen a lipcsei egyetemre ment jogot tanulni. A város mind emberként, mind költőként nagy hatással volt rá. A jogi tanulmányok mellett az irodalommal is foglalkozott. Szerelmes verseket, és kisebb vígjátékokat írt.
1770-től a straßburgi egyetemre járt, hogy befejezze jogi tanulmányait. Itt ismerkedett meg Herderrel, és szeretett bele Friederike Brion-ba. Herder felkeltette Goethe érdeklődését a népdalok iránt, így Goethe gyakran lovagolt ki Elsaß faluiba népdalokat gyűjteni. Egy ilyen útja alkalmával ismerte meg Sesenheim lelkészének lányát, Friederike Brion-t. Ez a szerelem ihlette első népdalszerű, lírikus költeményeit: Vadrózsa, Májusi dal.
Straßburg-ban belépett a Sturm und Drang nevű körbe (később művészeti irányzat lett), és nemsokára a legkíválóbb képviselője lett.

Alig lépett ki a kamaszkorból, már zajos és botrányos irodalmi sikereket aratott. Huszonöt évesen jelentette meg első regényét, Az ifjú Werther szenvedései c. alkotást, ami világhírűvé tette.

Goethének számos más híres alkotása van, legfőképp azonban a Faust szerzőjeként él a világ tudatában. Egész életén át dolgozott rajta, ez szellemi önéletrajza. Faust – az emberiség jelképes megtestesítője – az élet célját és értelmét keresi, s a drámai költemény azt az utat mutatja be, amíg megtalálja a választ az emberi lét legalapvetőbb : szabad földön, szabad néppel, munkával alakítani a valóságot.

[szerkesztés] Főbb művei

• 1767 – Annette
• 1770 – Új dalok (Neue Lieder)
• 1771 – Viszontlátás és búcsú (Willkommen und Abschied)
• 1771 – Májusi dal (Mailied)
• 1772 – A vándor vihardala (Wanderers Sturmlied)
• 1773 – Götz von Berlichingen (Götz von Berlichingen mit der eisernen Hand)
• 1773 – Mohamed éneke (Mohomets Gesang)
• 1774 – Prométheusz (Prometheus)
• 1774 – Ganümedész (Ganymed)
• 1774 – Az ifjú Werther szenvedései (Die Leiden des jungen Werthers) a mű cselekménye igen egyszerű: Werther, egy fiatalember reménytelenül szerelmes egy lányba, aki máshoz megy férjhez. A társadalomban egyéb téren sem képes, származási különbségek miatt, érvényesülni. Élete értelmét veszti, s végül főbe lövi magát. Az öngyilkossággal végződő regény hatására a fiatalok tömegesen lettek öngyilkosok, ezért nem egy helyen betiltották a könyv árusítását.
• 1774 – Clavigo
• 1775 – Ős-Faust (Urfaust)
• 1775 – Stella
• 1776 – Charlotte von Steinhez (Warum gabst du uns die tiefen Blicke)
• 1777 – Téli utazás a Harz-Hegységben (Harzreise im Winter)
• 1779 – Iphigenia Tauriszban (Iphigenie auf Tauris)
• 1779 – Szellemek éneke a vizek fölött (Gesang der Geister über den Wassern)
• 1780 – A vándor éji dala (Wanderers Nachtlied)
• 1781 – Az emberiség határa (Die Grenzen der Menschheit)
• 1782 – Mieding halálára (Auf Miedings Tod)
• 1783 – Ilmenau
• 1784 – A gránitról (Über den Granit)
• 1785 – Rejtelmek (Die Geheimnisse) – töredék
• 1789 – Egmont
• 1790 – Faust – töredék
• 1790 – Római elégiák (Römische Elegien)
• 1790 – Torquato Tasso
• 1795 – Mese. A zöld kígyó és a szép Liliom (Das Märchen von der grünen Schlange und der schönen Lilie ^[1]
• 1795 – Wilhelm Meister tanulóévei (Wilhelm Meisters Lehrjahre)
• 1796 – Xéniák (Xenien)
• 1797 – A bűvészinas (Der Zauberlehrling)
• 1797 – A kincskereső (Der Schatzgräber)
• 1797 – A korinthuszi menyasszony (Die Braut von Korinth)
• 1797 – Az isten és a Bajadér (Der Gott und die Bajadere)
• 1798 – Hermann és Dorottya (Hermann und Dorothea)
• 1799 – A növények alakváltozása (Die Metamorphose der Planzen)
• 1804 – A természetes lány (Die natürliche Tochter)
• 1806 – Az állatok alakváltozása (Metamorphose der Tiere)
• 1808 – Faust – I. rész
• 1809 – Pandora
• 1809 – Vonzások és választások (Wahlverwandschaften)
• 1810 – Színtan (Farbenlehre)
• 1812 – Költészet és valóság (Dichtung und Wahrheit. Aus meinem Leben)
• 1819 – Nyugat-keleti díván (West-östlicher Divan)
• 1821 – Wilhelm Meister vándorévei (Wilhelm Meisters Wanderjahre)
• 1827 – A szenvedély trilógiája (Trilogie der Leidenschaft), Marienbadi elégia (Marienbader Elegie)
• 1829 – Utazás Itáliában (Italienische Reise)
• 1832 – Faust – II. rész

[szerkesztés] Hatása

Goethe hatása az európai gondolkodásra és művészetre mindmáig óriási, ahogy a magyar irodalomra is az. A 20. század első évtizedeiben Iphigenia Taurisban című drámáját Babits Mihály, a Faustot pedig Sárközi György fordította magyarra. Művei újabb fordításai közül jelentősek Vas István vers- és prózafordításai (Vonzások és választások), valamint Jékely Zoltán és Kálnoky László Faust-átdolgozása. Hermann és Dorothea című eposzát legújabban Hárs Ernő fordította magyarra.

[szerkesztés] Külső hivatkozás

• Világirodalmi arcképcsarnok
• literatura.hu
• Goethes Werke Datenbank (német nyelvű)
• A Magyar Goethe Társaság honlapja

[szerkesztés] Jegyzetek

m · v · sz Romantika

Zene Alkan • Beethoven • Bellini • Berlioz • Berwald • Bizet • Brahms • Bruckner • Chopin • Dvořák • Elgar • Field • Franck • Glinka • Grieg • Liszt • Mahler • Mendelssohn • Rahmanyinov • Saint-Saëns • Schubert • Schumann • Smetana • Strauss • Csajkovszkij • Ötök • Verdi • Wagner • Wolf • Weber Irodalom Blake • Burns • Byron • Carlyle • Coleridge • Goethe • Hoffmann • Hölderlin • Hugo • Keats • Krasiński • Lamartine • Leopardi • Lermontov • Macpherson • Mickiewicz • Nerval • Novalis • Poe • Puskin • Scott • Shelley • Southey • Słowacki • Wordsworth Képzőművészet Blake • Brjullov • Constable • Corot • Delacroix • Friedrich • Géricault • Neogótika • Goya • Hudson folyói iskola • Leutze • Nazarénus festők • Palmer • Turner Kultúra bohém erkölcs • Osszián • Romantikus nacionalizmus