IQ

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A különböző társadalmi csoportok approximált IQ-görbéje; alakjában közelít a normális szóródás görbéjéhez.

Az IQ (angol, intelligence quotient, intelligenciahányados) az intelligenciát kifejező mérőszám, amit tesztekkel lehet mérni.

Az IQ mérése a Stanford–Binet teszttel kezdődött, amit 1905-ben hoztak létre diákok részére. Úgy tartották, az alacsonyabb IQ nem azt jelenti, hogy nem képes tanulni a diák, csak több segítségre van szüksége.

Az IQ-t úgy számolták, hogy a teszten elért eredményt elosztják az illető életkorával. Emiatt lett Quotient, azaz hányados a neve.

A modern IQ számítás statisztikai skálázást alkalmaz. A teszten elért lehetséges pontszámotókat kell IQ számokká skálázni. Ehhez feltételezik, hogy az emberek teljesítménye a teszteken egy ú.n. normális eloszlást alkot. A skálázást ezek után úgy dolgozzák ki, hogy egy adott népcsoport, amelynek IQ tesztjéről van szó, átlagos teljesítménye 100 legyen. Az IQ egységét pedig úgy állapítják meg, hogy 15 pont legyen a szórás.

Az összehasonlító vizsgálatok eredményeit a fehér és fekete bőrű emberek az előbbiek javára mért átlagos IQ-eltérésével kapcsolatban [1] nemcsak rasszista mozgalmak használták propagandacélokra [2], de az ilyen összehasonlító mérések bármilyen szempontból való relevanciája is vitatott [3].

[szerkesztés] Az IQ definícója

^[forrás?] IQ = intelligence quotiens, magyarul: intelligenciahányados, értelmességi hányados. Egy olyan viszonyító szám, amelynek segítségével kimutatható az, hogy a vizsgált személy pillanatnyi értelmi képessége és az azonos életkorú, átlagos értelmi képességekkel rendelkező személy szellemi teljesítménye között milyen mértékű pozitív vagy negatív eltérés tapasztalható. Az emberi intelligencia fokát az adott életkorban általában megkívánható feladatok, legtöbbnyire tesztek megoldásával lehet felmérni, A vizsgált személy olyan feladatok megoldására van kényszerítve, amilyenekkel korábban nem találkozott.^[forrás?]

Egy IQ-felmérés mindazokat a személyeket, akik csak 70 vagy annál kevesebb pontot értek el, értelmi fogyatékosoknak tartja.^[forrás?] Az átlagos értelmi képességű személy maximum 130 pontot érhet el.^[forrás?] E fölötti pontszám elérése már kiemelkedő intelligenciát feltételez. A zseni akár 175 pontot is elérhet.

Az IQ-teszteken elért pontszám természetesen nem azonos a tudással, amely az emberrel veleszületett intelligenciával ellentétben megszerezhető, mert kiugróan intelligensnek csak születni lehet^[forrás?], ugyanis e tulajdonságot a gének hordozzák^[forrás?]. Ma a maximális IQ-pontszám megközelítőleg 200^[forrás?], de egyeseknél – elvben – ennél magasabb is előfordulhat.

Az emberi személyiséget vizsgáló teszteket először az első világháború idején R. Woodworth dolgozta ki, amikor a Pentagontól megbízást kapott az amerikai katonák alkalmasságának a vizsgálatára. A teszt-elmélet viszont ennél jóval régebbi: F. Galton 1880-ban, J. Cattel 1890-ben és A. Binet közösen Th. Simonnal 1905-ben dolgozták ki a tesztvizsgák elméleti alapjait.

Az intelligencia-hányados fogalom ennél jóval később, 1916-ban, L. Termannak köszönhetően született, de az ismertebb intelligencia-tesztek alkotói közül feltétlenül meg kell említeni olyan tudósokat, mint: L. L. Thurstone, J. P. Guilford, és Sz.L. Rubinstejn. Az IQ-hányados megállapítására legtöbbnyire a Mill Hill Szótártesztet az úgy nevezett Raven-teszttel (Raven's Advanced Progressive Matrices) együtt használják, amelyeket J.C. Raven angol pszichológus a harmincas években dolgozott ki. Ezzel kapcsolatban J. C. Raven fia, John Raven a Magyar Pszichológiai Szemle című folyóirat 1986/4. számában a következőket emelte ki: „ A tesztekkel megállapított intelligenciaértéknél fontosabb, hogy milyen az emberek értékrendszere, az a képességük, hogy megszervezik életüket, terveket kovácsolnak a jövőre.“