Iamblikhosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Iamblikhosz, Iamblichos (Khalkhisz, Szíria, i. sz. 250 – ?, i. sz. 330 körül): görög filozófus.

Életéről szinte semmit sem tudunk. Az ókori hagyomány az újplatonista Porphüriosz tanítványának mondja, ez az adat azonban nem tekinthető hitelesnek. Annyi bizonyos, hogy újplatonista volt, s hogy Apameiában ő alapította meg a neoplatonizmus szír ágát. A filozófiai irányzat későbbi, dualista változatát képviselte, amely felé már Porphüriosz is hajlott, s amely az anyag és az istenség (a szellemi lét) ellentétét erősen kihegyezte. Igyekezett misztikus tendenciájű vallásfilozófiát kialakítani, hogy az a görög politeizmus átértelmezésével a kereszténység ellen sikerrel lépjen fel.

„Szünagogé tón Püthagoreión dogmatón" (A pithagoreus tanítások gyűjteménye) című, 10 fejezetre terjedő munkájából az 1-4. és a 7. fejezetek maradtak ránk, közülük az első a legérdekesebb, ennek címe „Peri tu Püthagoriku biu" (A püthagoraszi élet), ebben Püthagorasz mintegy Jézus csodatévő ellenlábasaként szerepel. A mű további fejezetei aritmetikai-számmisztikai kérdéseket tárgyalnak. Csak töredékek maradtak fenn „Peri tész teleiótatész Khaldaikész theologiasz" (A kaldeus teológia tökéletességéről) és a „Peri pszükhész" (A lélekről) című műveiből. Az elveszett „Peri theón" (Az istenekről) című, elveszett művét Julianus Apostata római császár használta fel a „Napkirályra" mondott dicsőítő beszédében, s Macrobius is alaposan merített belőle „Saturnalia" című munkájában. „Peri agalmatón" (Az isteni képmásokról) című műve szintén elveszett. A „Peri tón müsztérión" (A misztériumokról) című munka feltehetőleg nem tőle való.

[szerkesztés] Források

• Ókori Lexikon I–VI. kötet, szerk. PECZ Vilmos, Franklin Társulat, Budapest 1904.