Porphüriosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Porphüriosz, Porphyrios, Porphyrius (Batanea, Szíria, Kr. u. 232 – Róma, Kr. u. 304) Görög újplatonikus filozófus

Harminc évesen, már képzett tudósként érkezett Rómába és csatlakozott Plótinoszhoz. Mestere halála után hosszabb ideig Szicíliában élt, majd élete végéig Rómában élt és tanított. Mintegy nyolcvan filozófiai, matematikai, asztrológiai, retorikai, történelmi és vallási iratáról tudunk cím szerint. Összegyűjtötte és megszerkesztette Plótinosz műveit és megírta életrajzát. Filozófiai iratainak nagy része Platón és Arisztotelész-kommentár volt, de ezek nagy része elveszett. Kommentáló tevékenységének programja kiolvasható egyik elveszett művének címéből: „Arról, hogy Platón és Arisztotelész iskolája egy".

Fönnmaradt „Eiszagógé eisz tasz katégoriasz" (Bevezetés [Arisztotelész] Kategóriák című művéhez), másik címén „Hai pente phónai" (Öt szó), amely a következő arisztotelészi logikai fogalmak magyarázatával foglalkozik: genosz (=genus), eidosz (=species), diaphora (=differentia), idion (=proprium), szümbebékosz (=accidens). Ez az irat az arab logikában műfajt teremtett, Boethius fordításában pedig a latin nyelvű középkori filozófiai irodalomnak is alapművévé vált.

„A genusokról és a speciesekről beszélve -írja Porphüriosz a mű elején- arról, hogy ezek léteznek-e, vagy csupán az értelemben vannak jelen, vajon testi létezők-e avagy testetlenek, vajon külön állnak-e az érzékelhető dolgoktól vagy bennük lakoznak, ...vonakodom szólni. Ez ugyanis a legnagyobb gondot okozza, és nagyobb szabású vizsgálatot igényel." E mondata vált a középkori universale-vita elindítójává.

Filozófiatörténetéből Püthagorasz életrajza maradt fenn. A késő ókorban kedvelt olvasmány volt „Aphormai prosz ta noéta" (Az intelligibilis dolgokhoz vezető mondások) című irata, amely aforizmákban mutatja be az újplatonikus iskola tanítását. Tizenöt könyvből álló „Kata Khrisztianón" (A keresztények ellen) című elveszett vitairatának tartalmát Caesariai Euszebiosz „Evangéliumi előkészület" című munkájából ismerjük. A racionális Bibliakritika egyik előfutáraként tartották számon. Filozófiai tanításának középpontja az a gondolat volt, hogy a bölcselet a lelket megtisztítja a rossztól.