Helyesírás (Osiris)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az „OH” lap ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Ohio.
| Magyar helyesírás |
|---|
Rögzítése:
|
| Alapelvei: |
| További jellemzői: |
| Egyes területei: |
| Nevezetes szabályai: |
| Írásjelek helyesírása: |
| Érdekességek: |
| szerkeszt |
A Helyesírás az Osiris Kiadó 2004-ben megjelent kézikönyve a magyar helyesírásról, A Magyar Nyelv Kézikönyvtára című tízrészes sorozat első kötete (ISBN 9633895413, ISBN 9789633895412).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Szerzői
Szerzője dr. Laczkó Krisztina, az ELTE Bölcsészettudományi Kara mai magyar nyelvi tanszékének adjunktusa és az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának tagja, valamint Mártonfi Attila, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa.
[szerkesztés] Jellemzői
A kötet két fő részre tagolódik: Tanácsadó (420 oldal) és Szótár (1077 oldal). Első része az érvényes (1984-es) szabályzat alapján igazít el a helyesírás kérdéseiben, második része pedig az eddigi két legátfogóbb gyűjteménynél[1] közel másfélszer bővebb, 213 974 szóalakot és kifejezést tartalmazó példatárral szolgál. A kötetet irodalomjegyzék, glosszárium és tárgymutató egészíti ki.
Jelentősége abban áll, hogy a helyesírás számos olyan kérdésével részletesen foglalkozik, amit a szabályzat csak érintőleg vagy egyáltalán nem említ, és amire eddig csak nyelvtudományi szaklapokból vagy egyedi tanácskérés útján lehetett választ találni. (Az Irodalomjegyzék sorolja fel azt a több mint kétszáz forrást az egyes helyesírási területek szerint – nyelvtudományi szakkönyveket és cikkeket –, amelyekre épített.) A jelenségeket korszerű szemlélettel és példaanyaggal tárgyalja; a valamilyen szempontból különleges szócsoportokat és a kivételeket átfogó listákban sorolja fel (l. alább).
[szerkesztés] A szabályzathoz és a helyesírási szótárhoz való viszonya
Bár maga nem az Akadémiai Kiadó kiadványa, mindkét szerzője az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa (Laczkó Krisztina tagja, Mártonfi Attila állandó meghívottja a helyesírási bizottságnak[2]). Az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának két elismert tagja lektorálta (Fábián Pál és Szathmári István; ajánlásuk a kötet hátsó borítóján olvasható).[2] A kötet teljes egészében a szabályzatra épül (sőt azt az MHSz.-nél kínosabban is követi[2][3]); csak olyan helyeken tér el tőle (a szakirodalom alapján), ahol az nem adott kellően kidolgozott eligazítást: ezekre az esetekre új javaslatokat vetett föl, amelyeket a szabályzat új kiadásának készítésekor figyelembe vesznek.
Az MTA Nyelvtudományi Intézete Nyelvművelő Osztályának GYIK-je szerint az OH. „minden ellenkező híresztelés ellenére hiteles (nemcsak azért, de azért is, mert az akadémiai kiadás szerzői lektorálták)”,[4] közönségszolgálatuk ezt a kötetet is alapul veszi a tanácsadásnál. Az egyik szerző (Mártonfi Attila) egy fórumos hozzászólásában úgy fogalmazott: (az OH.) „felül nem írta, inkább annotálta” (a szabályzatot).[5]
A példaanyagban előfordulnak elvétve eltérések a Magyar helyesírási szótártól: ezek elsősorban abból adódnak, hogy a korszerű adatkezelési eljárások és a szakirodalom áttekintő feldolgozása révén jobban ki tudták szűrni a hibákat, következetlenségeket,[6][7] illetve hatékonyabban tudták érvényesíteni a szabályzatban lefektetett elveket (pl. a hatszótag-szabályt). A felmerült eltéréseket azonban szándékosan nem kívánták összegyűjteni[5] (a helyesírási szótárak eltéréseiből adódó lehetséges problémákra Dede Éva hívta fel a figyelmet az Édes Anyanyelvünk c. folyóiratban[8]).
[szerkesztés] Felsorolások
A kötet az alábbi témákban közöl (túlnyomórészt átfogó) felsorolásokat:
- az idegen mellékjeleket bemutató lista (37. o.);
- a tő belseji hosszú magánhangzót toldalék előtt megrövidítő, illetve megőrző tőszavak (53–54. o.);
- az idegen képzők előtti magánhangzó-rövidülés bemutatása, valamint az ez alóli kivételek (55–56. o.);
- az ingadozó kiejtésűnek ítélt szavak (56–57. és 60–61. o.);
- az i-re végződő földrajzi nevek -i képzős alakja (59. o.);
- összetéveszthető szópárok (61–62. o.);
- a szótárban megtalálható összes ly-os írásmódú szó (65–67. o.);
- a különféle szótári alakváltozatok (40., 70.);
- az -ll képzős igék (71. o.);
- az igei alaptagú állandósult szókapcsolatok és az ezekből képzett főnévi származékok (93–96. o.);
- az igei igenévi alanyos összetett szavak (103–104. o.);
- az önálló használatban nem létező magyar és idegen összetételi előtagok (111–113. és 129–130. o.);
- az igekötők (122–123. o.);
- a személynévi előtagú összetételekből egy nagyobb mutatvány (167–169. o.);
- a tulajdonnevek köznevesült formái (172. és 209–210. o.);
- az ország- és államnevek, valamint ezek rövidülései (180–184. és 380–384. o.);
- a legnagyobb tájegységek neve (195. o.), a bonyolultabb helyesírású magyar helységnevek (196–197. o.) és Budapest városrésznevei (198–199. o.);
- a csillagképek elnevezései (213–214. o.);
- az állami díjak és kitüntetések elnevezései (228. o.);
- a legnagyobb példányszámú magyar nyelvű lapok címei (233–238. o.);
- a kétféleképpen elválasztható idegen összetételek listája (287–288. o.);
- rövidítésjegyzék (360–374. o.), a szótárban található mozaikszavak jegyzéke (391–402. o.) és mutatvány a szóösszevonások közül (404–407. o);
- a vegyjelek (378. o.), a mértékegységek rövidítései (386–388. o.) és a matematikai jelek (388–389. o.);
- a római számok (412–414. o.).
Illusztrációként szerepel továbbá:
- a bibliográfiai betűrendet bemutató részlet (33. o.);
- a betűzéshez mintát adó táblázat (38. o.);
- az összetett szavak rendszerének, valamint az alárendelő összetételek és szókapcsolatok összefüggéseinek megértését segítő táblázat (90–91. o.);
- szótári mutatvány az állandósult jelzős szerkezetek és a főnévi jelzős szerkezetek illusztrálásához (108–111. és 114–117. o.);
- az összetett mondatok írásjelezését bemutató táblázat (319–321. o.);
- a helységnevek típusainak, az utcaneveknek és a földrajzi közneveknek összegző felsorolása (178–180. és 184–186. o.);
- az idegen szavak magyar és idegen írásmódjában eligazító diagram (243. o.).
(A fenti lista jórészt az Előszóból származik, a kötet 11. oldaláról.)
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Indul „a magyar Duden”! (Könyvpiac.hu)
- A mozgószabály titka – A valóság és a helyesírás – a Népszabadság interjúja (2005. január 6.)
- Van-e neme egy szótárnak? – a Népszabadság interjúja (2004. szeptember 4.)
- A November 7. Erőműtől DJ Newlig – Nádasdy Ádám recenziója (2004. november 21.)
- megjelent a Magyar Narancs 2004/51–52. számában
- Könyvismertető (a kötet hátsó borítójának szövege) (Szakkönyv.hu, vásárlási kedvezménnyel)
- Az egyik szerző, Laczkó Krisztina szakmai életrajza és publikációs listája
- A másik szerző, Mártonfi Attila szakmai önéletrajza és publikációs listája
[szerkesztés] Hivatkozások
- ^ Az Osiris-féle Helyesírást megelőző két legátfogóbb gyűjtemény a Magyar helyesírási szótár (ISBN 9630576309), ill. a Nagy magyar helyesírási szótár (ISBN 9639450200) volt.
- ^ a b c Rumci hozzászólása a Korrektor.blog.hu-n, 2007. szeptember 20.
- ^ A Magyar helyesírási szótár és az Osiris-féle Helyesírás eltéréseinek listája
- ^ A helyesírási szótárakban hol a beíratkozik, hol a beiratkozik forma található. Akkor most melyik a helyes? (részlet a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete Nyelvművelő Osztályának Gyakran ismétlődő kérdéseiből)
- ^ a b Rumci hozzászólása előzményeivel együtt az Index.hu fórumának Ki milyen szavakat tud, amit más nem? c. topikjában (2007. július 13.)
- ^ Többek közt az állatnevek között az éticsiga, a meztelencsiga és a keresztespók hibás különírását vagy a barna medve téves egybeírását, vö. 833. és 834. hozzászólás az Index.hu A különírás és egybeírás c. topikjában
- ^ Változatlan nyelvi szabályok (Népszabadság, Serfőző Melinda, 2005. május 25.): „Lapunk munkatársai azt tapasztalták, hogy több szóösszetétel más-más formában olvasható az Akadémiai Kiadó korábban megjelent helyesírási szótárában és az Osiris új, Helyesírás című kiadványában. A »matematika írásbeli« szóösszetételt például az előbbi külön-, az utóbbi egybeírva tartja helyesnek.” – Mivel a matematika szót itt nem tekinthetjük az AkH. 114. a) alatt írottakhoz hasonló főnévi jelzőnek, valóban az OH.-ban szereplő egybeírt alak javasolható jelentéstömörítő összetételként (AkH. 129.), illetve fajtajelölő alakulatként (AkH. 114. b)).
- ^ Édes Anyanyelvünk, 2007/3. sz. (cikk a 8. oldalon)
)