Egybeírás (magyar nyelv)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Magyar helyesírás |
|---|
| Rögzítése: |
| Alapelvei: |
| További jellemzői: |
Egyes területei:
|
| Nevezetes szabályai: |
| Írásjelek helyesírása: |
| Érdekességek: |
| szerkeszt |
Ez a szócikk az egybeírás helyesírási kérdéseiről szól. Hasonló címmel lásd még: Folyamatos írás.
A magyar nyelvben az egybeírás általában azt jelöli, hogy szavak bizonyos együttese nem szókapcsolat, hanem szóösszetétel. Más szóval: a szókapcsolatokat különírással, a szóösszetételeket egybeírással jelöljük. (Ez alól a gyakorlatban akadnak néha kivételek.)
Az egybeírást bizonyos okokból néha kötőjel helyettesíti (l. ott), de nyelvileg a kötőjeles írás is egybeírásnak számít.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Mellérendelő összetételeknél
A mellérendelő összetételek közül egybeírjuk azokat, amelyek oly mértékben összefortak, hogy csak a szó végén ragozódnak, pl.
- rúgkapál, hírneves, icipici
- csúszómászó, szántóvető (melléknévi igenevekből)
[szerkesztés] Alárendelő összetételeknél
Az egybeírásnak az alárendelő összetételeknél négy oka lehet:
- jelentésváltozás,
- ragelhagyás,
- hagyomány (l. lent),
- jelentéstömörítő kapcsolatok.
[szerkesztés] Jelentésváltozás
Jelentésváltozás esetén a szavak együttes jelentése más, mint tagjaik jelentésének összege. A jelentésváltozás tényét mindig egybeírás jelöli. Raggal nem jelölhető összetételek
- alanyos, pl. agyafúrt ('ravasz')
- minőségjelzős, pl. gyorsvonat ('vonatfajta')
- mennyiségjelzős, pl. hatökör ('buta')
Raggal jelölhető összetételek:
- tárgyas, pl. jótáll ('szavatol')
- határozós, pl. napraforgó ('növény')
- birtokos jelzős, pl. barátfüle ('tésztaféle')
Főnévi igeneves összetételek:
- ennivaló, látnivaló
[szerkesztés] Ragelhagyás
A ragelhagyás azt jelöli, ha két szót azért írunk egybe, mert a köztük lévő viszonyt jelölő rag elmarad, pl. fát vágó (t elmarad) > favágó. Ez a fajta értelemszerűen csak a raggal jelölhető összetételeknél lehetséges:
- tárgyas: kéményseprő (= kéményt seprő)
- határozós: áldozatkész (= áldozatra kész)
- birtokos jelzős: ablaküveg (= az ablak üvege)
[szerkesztés] Jelentéstömörítés
Egyes szókapcsolatok tagjainak viszonyát csak több szó betoldásával lehet kifejteni, tömörítve fejeznek ki jelentést, pl.:
- motorcsónak, hófehér
[szerkesztés] Az igekötő egybeírása
Az igekötőt, ha közvetlenül az ige előtt áll, egybeírjuk az igével, pl.
- fölmegy
[szerkesztés] Hagyományos (kivételes) esetek
[szerkesztés] Atipikus egybeírás
A raggal nem jelölhető alárendelő összetételeket néha a hagyomány miatt egybeírjuk:
- alanyos: szúette
- tárgyas: jótett
Bizonyos szavaknál ez a raggal jelölhető alárendelő összetételeknél is előfordul:
- határozós: bérbeadás
- birtokos jelzős: napkelte
Hagyományosan az alábbi összetételeket is egybeírjuk, ha csupán kéttagúak:
- anyagnévi jelzős: faasztal
- számnévi jelzős: kétéves, ötnapos
Előfordul, hogy az egyik hagyomány gátat vet a másiknak: a fenti szabály alapján egybe kéne írni, de valójában különíródnak az alábbiak: hány (éves), pár (napos), egész (napos).
[szerkesztés] Atipikus különírás
Bizonyos esetekben a fentiek által indokolt összetételeket sem írjuk egybe. Ezekre az esetekre alszabályok vonatkoznak, pl.:
- fel-le járkál
Azokat az összetételeket, melyeket különírunk, l. a különírt összetételtípusok listája szócikkben.
)