Gerhard Barkhorn
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét. |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz részben vagy egészben jelen időt használ múlt idő helyett. Megállapodás szerint az életrajzokat és a múlt idejű események leírását múlt időben fogalmazzuk meg. Kérjük, segíts átírni a szócikket múlt idejűvé vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján! |
| Gerhard Barkhorn | ||
|---|---|---|
| 1919. május 20. – 1983. január 8. | ||
 |
||
| Gerhard Barkhorn (Gerd) | ||
| Született |  Königsberg, Németország |
|
| Elhunyt |  Frechen, Németország |
|
| Nemzetisége | német |
|
| Fegyvernem |  Luftwaffe 1937-1945 Bundesluftwaffe 1956-1975 |
|
| Rangfokozata | Altábornagy | |
| Egysége(i) | JG 2 JG 52 JG 6 JV 44 |
|
| Csatái | II. világháború | |
| Kitüntetései |  Lovagkereszt kardokkal és tölgyfalombokkal |
|
| Polgári foglalkozása | Altábornagy a Bundeswehrnél | |
Gerhard Barkhorn német vadászpilóta.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Kezdetek
Gerhard Barkhorn 1919. május 20-án született Königsbergben. 1937-ben csatlakozott a Luftwaffe-hoz. A kiképzést 1938-ban kezdte meg. Miután befejezte, 1940 elején Jagdgeschwader 2-höz került hadnagyi rangban.
[szerkesztés] II. világháború
Barkhorn első bevetéseit a Messerschmitt Bf 109-cel repülte, Belgium és Franciaország felett, később Anglia légterében. A pilótának nem sikerült senki felett diadalt aratnia, de őt a La-Manche csatorna felett kétszer is lelőtték. 1940. augusztus 1-jén átkerült a 6./JG 52 kötelékébe. Hamar időn belül megkapta az I. osztályú Vaskeresztet. Egy alakulatban szolgált Hans-Joachim Marseille-jel.
1941-ben, Barbarossa hadművelet alatt, a JG 52-t Keletre helyezték át. Nem sokkal ezután, a 120. bevetésén megszerezte élete első légi győzelmét[1], amikor lelőtt egy szovjet pilótát. Ez a győzelem reményeket táplált Barkhornba. Novemberre megszerezte 10. igazolt győzelmét, ezért főhadnaggyá léptetik elő[2].
1942. május 21-én, Barkhornt kinevezik a 4./JG 52 parancsnokává. Folytatta győzelmeinek sorát, amikor is 1942. július 19-én, egy nap alatt 6 gépet lő le a Bf 109F típusú repülőgépével. Bár július 25-én súlyosan megsebesül és 2 hónapig lábadozik, kalandvágya kifogyhatatlan. Októberben visszatér. 64-dik igazolt győzelme után megkapja a Lovagkeresztet[3]. 1942. december 19-én eléri a bűvös 100-as határt és a Lovagkeresztjéhez átveheti a Tölgyfalombokat[4]. Ez idő tájt kapja meg a JG 52 az új gépeket, a Bf109G-6-kat.
Gerhard Barkhorn, mostmár százados, a II./JG 52 parancsnoka[5]. Ekkor érte el 150. győzelmét.Már nagyon közel volt a 200.-hoz amelyet 1943. november 30-án megszerzett. A 250.-et szovjet pilóta felett aratta[6]. Attól kezdve büszke tulajdonosa volt a Lovagkeresztnek, kardokkal és tölgyfalombokkal. Barkhorn 1944. május 1-jén őrnaggyá léptetik elő.
1944. május 31-én lelövi egy orosz P-39 Airacobra. Valahogy sikerült még a gépét a saját vonalak mögött letenni. 4 hónapra kórházba került. Októberben tért vissza, megszerezve 275-dik győzelmét. Barkhorn utolsó győzelmét, a 301.-et, 1945. január 5-én aratta.
1945. január 16-án kijelölik a JG 6 parancsnokává, ahol a hazai légteret kell védenie a szövetséges bombázóktól. Pár héttel később Adolf Galland felkéri, hogy csatlakozzon a JV 44-hez, az első sugárhajtású gépekkel[7] felszerelt alakulathoz. Utolsó bevetését[8], 1945. április 21-én repülte. A hajtómű felmondta a szolgálatot, kényszerleszállást kellett végrehajtania. Amikor le akart szállni, a reptér felett P-51-sek csaptak le rá. A pilóta könnyű sérülésekkel megúszta a kis kalandot. Hadifogságba került.
[szerkesztés] Háború után
Barkhorn 1956-ban csatlakozott az újonnan alakult Luftwafféhoz, ahol 1975-ig szolgált altábornagyi rendfokozatban, többek között a Harrier elődjének, a Kestrelnek a csapatpróbáit vezette. Ő és felesége Christl autóbalesetet szenvedett 1983. január 6-án, ahol mindketten életüket vesztették.
[szerkesztés] Érdemei, kitüntetései
[szerkesztés] Érdemei
- Összesen 1104 bevetést repült
- 301 igazolt légigyőzelmet aratott
- Csapásérték:3,67
[szerkesztés] Kitüntetései
- Sebesülési érdemrend
- Arany Frontrepülőcsat
- A becsület serlege
- Német kereszt arany fokozat
- Vaskereszt 2. illetve 1. osztályú
- Lovagkereszt tölgyfalombokkal és kardokkal
Lovagkereszt (1942. augusztus 21.)
175.Tölgyfalombok (1943. január 11.)
52.Kardok (1944. március 2.)
[szerkesztés] Lábjegyzet
[szerkesztés] Győzelmeinek listája
| Győzelem száma | Dátum | Idő | Ellenséges gép típusa | Barkhorn egysége akkor |
|---|---|---|---|---|
| 1. | 1941. július 2. | 18:50 | DB-3 | 6./JG 52 |
| 2. | 1941. július. 28. | 11:20 | I-16 | 6./JG 52 |
| 3. | 1941. július 29. | 17:34 | DB-3 | 6./JG 52 |
| A Vaskereszt lovagkeresztjének tölgyfalombokkal és kardokkal tulajdonosai
|
||
|---|---|---|
|
||
